Felsőnyék község Tolna vármegyében, a Tamási járásban található. Magyar település, melynek történetét Magyarország történelméhez hasonlóan: a népvándorlás, a királyok, nemesek csetepatéi alakítják, az egyházak helybeli története, az itteni népszokások, a település épületeinek építészeti stílusa mind ezt adják vissza. A falu több országos hírű tudósnak, így Bakonyi István történésznek, Jánosi Gyula bencés szerzetesnek, illetve európai hírű egyházalapítónak, Méliusz Juhász Péternek a szülőhelye.
Történelmi jelentőségére, azaz a kelták korabeli földvárra Miklós Zsuzsa (1948–2014) régész ásatásaival, publikációival, illetve a 19. században Wosinsky Mór régész, író (avar gyűrű) is rávilágítanak.
Kríza Ildikó néprajzkutató (jelenleg nyugállományú MTA kutató) az országban elsőként itt gyűjtötte és értelmezte a halottbúcsúztató énekek műfaját. A Felsőnyéki halottbúcsúztatók című könyvben összegyűjtött, 300 évet átfogó népénekek hasonlóságot mutatnak az ugyanilyen műfajban Erdélyben kialakult búcsúztatókkal.
A település történelmét tekintve az ország egyik ütőerén elhelyezkedő község. A „De sagittis Hungarorum libera nos Domine!” szerzetesi intés nyugaton a Nyék törzs vándorlásai után született. 1315-től írott formában is nyomon követhető történelme. Mojs nádor, a Kőszegi család, Csák nemzetség, illetve később a Dombai család, Montenuovo, Werbőczi, Batthyány-Strattmann hercegi családok hagyták itt történelmi és fizikai nyomaikat. Az 1848/49-es szabadságharcban Deák Ferenc, a haza bölcse itt lelt menedéket egy időre, és Csaplár Ignác honvédszázados, a falu későbbi plébánosa 28 csatában vett részt. Az első és a második világháborúból is kivette részét a település, hiszen lakói közül katonaként összesen 133-an estek el.
Településszerkezetét tekintve tipikusan szalagos szerkezetben kialakult település. A néhány ezeréves földerődítmények mellett több még talpon álló, 200-300 éves házzal, építménnyel (löszbe vájt pincesor) rendelkezik a falu.
Eredete A Nyék törzsnév etimológiája
A Nyék magyar törzs neve a nyék közszavunkkal egyeztethető etimológiailag. Ennek eredeti jelentése ’kerítés, sövény, elkerített hely, erdei kert’ lehetett. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a nyék szó három jelentéstartalma is elkülöníthető: jelenthet vadaskertet; továbbá akolt, cserényt, ahol körülkerített, árkolt területen állatokat (ló, szarvasmarha) tartottak; a harmadik értelmezése pedig táj, vidék, környék.
A nyék szó eredete vitatott. Az egyik felfogás szerint a ugor eredetű, eredeti jelentése egy védett, erdős óvhely, bekerített hely.Németh Gyula etimológiája (1930: 241–245; 1975: 155–156)
Egy másik elmélet szerint azonban a nyék nem feltétlenül ugor eredetű, hiszen esetleg egy hasonló hangzású kirgiz és baskír szóval is összefüggésbe hozható, ezek jelentése ’bekerített ágyás, árokpart, szegély, perem.’Berta Árpád (1997), Eltérő nézetek a magyar törzsnevek eredetéről. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk.: Kovács László–Veszprémy László. Budapest, 211–221.
A Nyék törzs története Álmos 839 és 850 között, Kijevben maga képviselte a vezéri Megyer törzset, elvette a legerősebb Nyék törzs vezérének, a kazár érdekeltséghez tartozó határőr-törzs kánjának leányát, így örökölte az onogur törzs vezetését is. Ettől kezdve az uralkodó családnak mindig két törzse volt. Később, a Kazár Birodalom legnyugatibb részének védelmére szervezett gyepűk másik két onogur törzsét, a Kéri és a Keszi törzsét szintén a szabir-magyar törzsek körébe vonta.
Árpád éppen 20 éves volt, mikor apjától, Álmostól átvette a Nyék törzs vezetését. A vérszerződés után Árpád vezérlete alatt még az Etelközben a délnyugati határt védték. A bolgár hadjáratban Levente, Árpád első fia, életét vesztette, a törzs maradványait alvezérei telepítették le a Kárpát-haza (szintén) délnyugati gyepűire (letelepedési rendben Zala, Somogy és Vas későbbi területein).
Levente (Teveli, ahogy krónikáink hívják) első fia, Kál vette át a fővezéri és a törzsszövetségben a bírói méltóságot, amit fia, Vérbúlcsú (Bulcsú harka) (horka) örökölt. Bulcsút harminc esztendeig félte a Nyugat. Róla meséltek egész Európában, a szerzetesek imájukba foglalták a fohászt: „De sagittis Hungarorum libera nos Domine!” (A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!).
Nyék törzsnévi eredetű településnevek
Lásd: Nyék.
Török Sándor a törzsnévi eredetű településnevek közel teljes számbavétele során 27 Nyék törzsi helynevet talált. Azonban „a legújabb listák sem tekinthetők véglegesnek, mert történeti-földrajzi munkák során a múlt század dereka előtti forrásanyagból kerülnek újak elő, s egyesekről kiderül, hogy nem sorolhatók közéjük.”
Korábban közvetlenül a népnévből eredeztette a népnévi neveket a magyar történeti és régészeti irodalom. A jelenlegi felfogás szerint ez nem feltétlenül van így: elképzelhető, hogy egyes esetekben a népnév előbb személynévvé vált, majd a személynévből született meg a helynév, rendszerint a birtoklás kifejezésére. Újraközlése:
A község címergrafikájának jelentése
Fehér ló: Pogány Gödör néven ősi, misztikus helyen bemutatott fehér-ló áldozatokra utal. Nyílvesszők (3 db): A magyarok (konkrétabban a Nyék törzset vezető Bulcsú horka) nyilaitól ments meg, Uram, minket – mondották a nyugati szerzetesek rettegve. Stilizált várfal: A várhegyen valamikor a középkorban álló 3 tagú tégla-kő-palánk várra utal. A címerpajzsot körülvevő szőlővesszők: a szőlőtermesztő borvidékre és az 1893-as bortörvény biztosította árusítói jogokra mutató stilisztika.
Fekvése A település a hat nagytáj közül a Dunántúli-dombsághoz tartozik. A tájat a Balaton, a Sió-völgy, a Kapos völgye és a Külső-Somogy hordalékkúpja határolja. Felsőnyék a Tolnai-Hegyhát kistáj részébe illeszkedik. Esterházy Pál nádor a török idők után rendezte véglegesen Baranya, Tolna, Somogy vármegyék határait, így került 1696-ban véglegesen Nyék is Tolna megyéhez.
A Tolnai-dombság földtani szerkezete mozgások következtében alakult ki. Az alaphegység tömbjei északnyugat-délkeleti és az erre merőleges szerkezeti vonalak mentén sakktáblaszerűen töredezett fel, illetve pikkelyesen süllyedt meg. Ennek megfelelően a pannóniai üledék a sakktáblaszerű vetőrendszer mentén lépcsőzetesen helyezkedik el. A pannon agyag és homok a meredek északnyugati lejtőkön előbukkanva, a hátak peremein és a lejtők aljában tör a felszínre. A hosszú délkeleti lejtőket 10–20 m körüli vastagságú, típusos lösz fedi, ami a leggyakoribb felszínközeli kőzet.
Az eróziós, deflációs völgyekkel tagolt dombságban a délkeleti kitettségű felszíneken lefutó patakok vizét, íves vonalú keresztvölgyekben a nagyobb vízfolyások (Kis- és Nagy-Koppány, Kapos) a táj keleti határán folyó Sióba vezetik. A község is egy ilyen patak, a Tita mentén szalagfaluként alakult ki (ellentétben a mesterségesen létrehozott, hálós szerkezetű, szomszédos Fürged községgel). A talajvíz a domborulatok alatt 20–40 méter, míg a völgyekben 2–4 méter mélységben tárolódik. A táj jelentősebb állóvizei közé tartozik az ozorai, a tamási és a felsőnyéki halastórendszer.
A településen a Nagyszokoly-Szabadhídvég között húzódó 6409-es út halad keresztül, emellett öt számjegyű országos közútnak számít még 64 314-es számozással a belterület egy rövid útszakasza, amely a szinte teljesen megszüntetett (és ezen a szakaszon fel is számolt) Dombóvár–Lepsény-vasútvonal hajdani Felsőnyék megállóhelyére vezetett.
Történelme Ősidők óta lakott vidék, melyen minden történelmi kor hagyott emléket maga után. Már a kőkorszakban lakott volt. 1981–1984 között, a Miklós Zsuzsa régész vezette ásatáson zsugorított csontváz is előkerült, amely jobb oldalán, kelet felé fordítva feküdt. Talán a felkelő nap az, melyben nemcsak éltetőjüket, hanem járatlan utaikon az irányító vezért ismerték. A zsugorított halottak helyzete, megfelel az anyaméh foetusa (magzata) helyzetének. Amilyen helyzetben született az ember, ugyanazon helyzetben fektették földi pályája befutása után tetemét közös anyánk, a föld ölébe (méhébe), hogy a túlvilági második születés alkalmával természetes helyzetben találtassék.
A Tolna megyei zsugorított halottakkal több régészeti munka is foglalkozik. Hasonló temetkezések kerültek elő sok más mellett például Anarcs és Kisvárda között. Ezen a vízfolyásokkal körülvett, lápos, mocsaras tájon régészeti leletek tanúskodnak a kőkori, a vaskori és a bronzkori ember életéről.
Földerődítmények Kollárt pusztai földerődítmény Több holdra kiterjedő földerődítmény volt egy fennsíkon a Sió mellett. Wosinsky Mór szerint felépítménye hasonló volt az avar gyűrűkéhez. Theil ezredes térképén még Pusztavárdomb néven szerepel.
Várhegy Felépítése A vár négy részből áll; az első és középső részét már a bronzkorban használták. Az erődítés és a kúpmagasítás a – tatárjárás utáni – 13–14. században készült (erre utalnak a hullámvonalas, fogaskerék-díszítésű fazéktöredékek).
Az első részben a középkorban egy faszerkezetű elővár és egy téglaépület épült. A török pusztítás után nem épült újjá.
Tartozékai, hozzátartozó területek 1453 – Nyék, Horhi, Fürged helységek, Szakcs mezőváros
1557 – Nagynyék, Kisnyék, Horchy, Maryiad, Ferghed (Tolna megye) Hydwegh, Kapuse, Peel, Orozy, Eghred (Somogy megye)
A vidék és a várhegy története A várhegyen lévő földvár a kelták 500 éves uralmának idején épülhetett Kr. e. a 4. században.
bélyegkép|150px|Róma-Aquincum útvonaljelző mérföldkövek A kelták uralmát a rómaiaké követte. Kr. u. 8-tól Fortiana (Felsőnyék római neve – más utalások szerint Simontornya római neve), fontos helyőrség, hadi és kereskedelmi utak csomópontja volt. E kor nyomait őrzi a máig „katonaút”-nak nevezett út a Garáb hegyen.
A rómaiak alakították ki a Sió csatornát is, hogy vele a Pelso (Balaton) mocsarait lecsapolják.
A rómaiakat a 4–5. századi népvándorlás űzte el. Ekkor lett Pannonia a népek országútja. Éltek itt hosszabb-rövidebb ideig keleti gótok, hunok, gepidák, longobárdok, avarok, bajorok, szlávok és magyarok. A honfoglalás után Árpád fejedelem törzsének, a Megyer törzsnek a letelepedési területéhez tartozott a vidék. A Nyék törzs eredetileg a Temesközt kapta, csak I. István tudatos, a törzseket (szét)telepítő politikája nyomán jutottak el ide is (emiatt van az országban több Nyék nevű település is).
Szent István király intézkedései szerint minden tíz falunak templomot kellett építenie. Nyék egy 1138-as irat szerint Könyves Kálmán király fivére, Álmos herceg által alapított önálló plébánia, a dömösi prépostsághoz tartozott.
I. László király besenyőket telepített a területre.
A várhegy 180 m magas tengerszint feletti földkúpján lévő földvár helyén épített vár – Miklós Zsuzsa régész ásatásai szerint – 13. századi eredetű. Első említése 1315-ből való. A vár politikailag jelentős volt, mivel a nagy hatalmú Kőszegi család birtokolta, akiknek hatalmát Károly Róbert szívós harcokban tudta csak megtörni. Csák Máté halála után a király a Csák nemzetségre birtokcserét kényszerített, és fontos dunántúli váraikért cserébe Dombó és Nyék – egyébként szerény – várát kapták. A család a Csák név helyett rövidesen áttért a Dombai név használatára.
A 15. században Mojs örökében a Dombay családot találjuk. Dombay Pál, Mátyás király lovászmestere volt.