A lechita nyelvek egyes nyelvtudósok által használt elnevezés a nyugati szláv nyelvek északi csoportjának megjelölésére. Ezen nyelvek meghatározott közös fonetikai jellegzetességekkel bírnak.
Jellegzetességek Az ősszláv ě, e, ę hangok alveoláris mássalhangzók előtt a, o, ą, ǫ-vá alakulnak. Az ősszláv ě, ę hangok valamint a lágy szótagképző ŕ és ĺ hangváltozása kemény dentális mássalhangzók előtt (lengyel bielić||biały, poláb b´ólə||bélə) Az ősszláv szótagképző r, l átalakulása magánhangzó és szonáns alkotta hangcsoportokká (lengyel kark, wilk, poláb kork, wołk; vö. cseh krk, vlk) Az ősszláv dj, gě, gi hangcsoportok átalakulása dz , dze , dzy -vé. A → hangváltozás hiánya (lengyel noga, vö. cseh és szlovák noha). A nazális magánhangzók megőrzése (lengyel pięć, poláb pąt, vö. cseh pět).
Osztályozás keleti csoport kasub nyelv és a pomerán nyelv más, kihalt dialektusai (például szlovinci nyelv) lengyel nyelv sziléziai nyelv nyugati csoport poláb nyelv (kihalt)
Fordítás
Források Encyklopedia popularna PWN., 27. kiadás, Warszawa, 1997., 437. o. Stanisław Rospond: Gramatyka historyczna języka polskiego. PWN, Warszawa, 2005. 21-22. o. Ewa Siatkowska: Rodzina języków zachodniosłowiańskich. PWN, Warszawa, 1992., 46-50. o.
Kategória:Nyugati szláv nyelvek