A mocsári macska (Felis chaus), vagy csausz, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, azon belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj. Mivel életterei a mocsaras, nádas vidékek, ezért mocsári hiúz és nádi hiúz néven is emlegetik. A mocsári hiúzt Johann Christian Daniel von Schreber is leírta Die Säugethiere in Abbildungen nach der Natur mit Beschreibungen című munkájában.Johann Christian Daniel von Schreber: Die Säugethiere in Abbildungen nach der Natur mit Beschreibungen, 1778. Viszonylag hosszú lábú, rövid farkú macska.
2008-ban az IUCN nem fenyegetettnek sorolta be, habár egyes országokban állománya fogyatkozik.Duckworth, J.W., Steinmetz, R., Sanderson, J., Mukherjee, S. (2008) [ Felis chaus]. In: IUCN 2010. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2010.4.
Elterjedése A mocsári macska vagy nádi hiúz, nagyon széles körben terjedt el, a fajt az ősi Egyiptomban is ismerték már. A házi macskák mellett mocsári macskákat is mumifikáltak, ami azt sejteti, hogy őket is használták rágcsálóirtásra. Itt főleg a Nílus deltavidékét kedveli, a nedves, mocsaras nádasokat, valamint a folyó áztatta gabonaföldeket. Megtalálható Afrika északi részén, Núbiában, Perzsiában, a Közel-Keleten, Közép-, Dél- és Délnyugat-Ázsiában is. Kedveli a hegyvidékeket, a Himalájában 2400 méter magasságig is felhatol, ott a hideg miatt, sűrűbb és hosszabb szőrű bundát visel. Indokínában elterjedése nem ismert, bár Kambodzsa északi részét kivéve elég ritka lehet, a különösen Laoszban és Thaiföldön kihelyezett nem válogató csapdák, hurkok miatt.Duckworth, J. W., Poole, C. M., Tizard, R. J., Walston, J. L., Timmins, R. J. (2005) The Jungle Cat Felis chaus in Indochina: A threatened population of a widespread and adaptable species. Biodiversity and Conservation 14: 1263–1280 Indiában a leggyakoribb kismacskaféle.
Oroszország déli területeinél északabbra nem található. Itt az átlagos januári hőmérséklet 2 °C. Néha még hidegebb van, és hó is esik. Itt sok mocsári macska fagy meg, vagy pusztul éhen a hidegebb teleken, vagy a kitartóbb hóesés hatására.
Élőhelye A mocsári macskák alkalmazkodóképesek, több biotópban is megtalálják helyüket, legyen az sűrű tüskés bozótos, vagy tavak és folyók melletti mocsaras erdő. Fellelhetők partokon, halastavak vagy csatornák mellett.Heptner, V.G., Sludskii, A.A., Komarov, A., Komorov, N. (1992) Mammals of the Soviet Union: Carnivora. Volume 2 of Mammals of the Soviet Union: Hyaenas and Cats. Brill. , 9789004088764 Megélnek szavannákon, trópusi száraz vagy esőerdőkben is. Falvak környékén is felbukkannak.Blanford, W. T. (1888–91) The fauna of British India, including Ceylon and Burma. Volume I, Mammalia. Taylor and Francis, London. Érzékenyek a hidegre; nem élnek meg ott, ahol télen gyakori a fagy és a hóesés. A Kaukázuson túl és Tádzsikisztánban a hegyeken az erősen benőtt folyóvölgyeket lakja. Indiában a Keoladeo Nemzeti Parkban megfigyelték mocsárban, de száraz füves helyeken is. Nepálban a Chitwan Nemzeti Parkban ártéri erdőket és a folyókat kísérő füves területeket kedveli, ahol a halászmacska is él. A Kra-földhíd déli részéről hiányzik; 2010-ben lehetségesnek tartották előfordulását Selangor töredezett erdőfoltjaiban.
Alfajok thumb|Felis chaus affinis (Gray, 1830) Amikor Johann Anton Güldenstädt II. Katalin orosz cárnő felhívására 1768-tól 1775-ig Dél-Oroszországba utazott, akkor a Kaukázusban első kutatóként pillantott meg egy kirmüsakot. Az első, 15 oldalas, 1776-ban kelt latin nyelvű leírásában a chaus nevet adta neki, amit azok a kutatók is használtak, akik 1830 és 1969 között további alfajokat írtak le.Güldenstädt, J.A. (1776) Chaus – Animal feli adfine descriptum. Commentarii Academiae Scientiarum Imperialis Petropolitanae, Band 20, St. Petersburg 1776. pp. 483Sanderson, J. (2009) A Matter of Very Little Moment? The mystery of who first described the jungle cat. Feline Conservation Federation Volume 53, Issue 1 (January/February 2009): 12–18 Így a Felis chaus chaus három tagú név a Kaukázusban élő alfajt írja le, míg a többi alfajt a külső megjelenésük alapján nevezték el.Ellerman, J. R. and Morrison-Scott, T. C. S. (1966). Checklist of Palaearctic and Indian mammals 1758 to 1946. Second edition. British Museum of Natural History, London. Pp. 306–307.
Az Integrated Taxonomic Information System által elismert alfajok:[ ITIS Felis chaus Taxonomic Serial No. 183802]
Felis chaus affinis (Gray, 1830) – Himalája, Északnyugat-Indokínahttps://www.youtube.com/watch?v=mdKMHJV5Xec Felis chaus chaus – Közép-Ázsia, Kaukázus Felis chaus fulvidina (Thomas, 1929) – Indokína Felis chaus furax (de Winton, 1898) – Szíria, IrakAbu-Baker, M., Nassar, K., Rifai, L., Qarqaz, M., Al-Melhim, W., Amr, Z. (2003) On the current status and distribution of the Jungle Cat, Felis chaus, in Jordan (Mammalia: Carnivora). Zoology in the Middle East 30: 5–10 Felis chaus kelaarti (Pocock, 1939) – Srí Lanka Felis chaus kutas (Pearson, 1832) – Nyugat-India, Pakisztán Felis chaus maimanah(Zukowsky, 1915), feltételezések szerint az Amu-Darja menténZukowsky, L. (1914) Drei neue Kleinkatzenrassen aus Westasien: Felis (Felis) maimanah spec. nov. Archiv Für Naturgeschichte 80 (10): 139−142. Felis chaus nilotica(de Winton, 1898) – Egyiptom Felis chaus oxiana (Heptner, 1969) – Oroszország, Közép-Ázsia Felis chaus prateri(Pocock, 1939) – Nyugat-IndiaPocock, R. I. (1939) The Fauna of British India, including Ceylon and Burma. Mammalia. – Volume 1. Taylor and Francis Ltd., London. Seiten 290–305.
Mindezidáig (2013) nem végeztek genetikai vizsgálatokat, hogy ellenőrizzék ezt a felosztást.
Megjelenése thumb|Melanisztikus mocsári macska A mocsári macska egy erőteljes és viszonylag nagy méretű macskafaj, testhossza meghaladja a 90 centimétert, ebből a farka kb. 30 centiméter. Vállmagassága 30-40 centiméter között mozog, a súlya 6–9 kg. között váltakozik. Testmérete alfajonként erősen változó; Izraelben a vizsgált kandúrok testsúlya 10±1,4 kg, a nőstényeké 7±1,73 kg volt. Indiában a kandúroknál 5,75±1,41 kg-ot, a nőstényeknél 4±1,97 kg-ot mértek.Mukherjee, S., Groves, C. (2007) Geographic variation in jungle cat (Felis chaus Schreber, 1777) (Mammalia, Carnivora, Felidae) body size: is competition responsible? (PDF; 276 kB) Biological Journal of the Linnean Society 92: 163–172 A Bergmann-szabályt követve elterjedési területének északi határán nő a legnagyobbra, és a trópusokhoz közeledve egyre kisebbé válik.Burnie, D. and Wilson, D. E. (2001). Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife. Dorling Kindersley, London.
Gereznájának alapszíne a sárgás és a szürkésbarna színek között váltakozik, lehet sárgásszürke, vagy vörösesbarna is; egyes szőrszálai okkersárgák a tövükön, a közepükön pedig feketésbarnán gyűrüzöttek, a hegyük fehér, majd szürkésfehérek, és ismét feketék. A bundán nem vehető ki mintázat, csak a farka gyűrűzött. A kölykökön még látható némi cirmos mintázat felnőttkorra eltűnik. A hasa világosabb, mint a többi testrésze. Érzékeny a fagyra, habár bundája tömött, hátán négyzetcentiméterenként 4000, hasán 1700 szőrszál nő.Geptner, V. G., Sludskii, A. A. (1972). Mlekopitaiuščie Sovetskogo Soiuza. Vysšaia Škola, Moskva (in Russian); English translation: Heptner, V.G., Sludskii, A.A., Komarov, A., Komorov, N.; Hoffmann, R.S. (1992). Mammals of the Soviet Union. Vol III: Carnivores (Feloidea). Smithsonian Institute and the National Science Foundation, Washington DC. pp. 356–397. Pakisztánból ismertek fekete egyedei is.Sunquist, M., Sunquist, F. (2002) Wild cats of the World. Chicago: University of Chicago Press. . Seiten 60–66
Koponyája viszonylag széles a járomív környékén, amely miatt kerekebb a feje több más macskához képest. Füle hosszú, és alapjánál viszonylag széles. A fülpamat magassága 7 – 20 mm. Arca keskeny, pofája fehér, szeme élénk zöld színű, bár alfajonként ez is változhat. A fülén található pamat jól megkülönbözteti a többi fajtól, ezért nevezik mocsári hiúznak is.
Teste karcsú, emiatt ügyesen a táplálékára lelhet a szűkebb barlangok mélyén is. Mint minden macskának, a gepárd kivételével, neki is visszahúzható karmai vannak, ám mivel ezek nagyon mélyen ágyazódnak bele a lábfejbe, különösen élesek. Hátsó lábán a karom jobban elkopik, mivel csak részben tudja visszahúzni. Karmai elöl és hátul is ugyanakkorák, ami lehetővé teszi, hogy ugyanolyan könnyen másszon le a fáról, mint ahogy felmászik rá.
Életmódja bélyegkép|250px|jobbra
Mint a legtöbb macska, nappal és éjszaka alszik, csak hajnalban indul el vadászni a kisebb rágcsálókra, madarakra és hüllőkre, bár már megfigyelték, hogy nappal is vadászik. Nem fél a víztől, kitűnően úszik, akár halászat, akár menekülés céljából. Egyszerre akár 1,5 km-t is képes úszva megtenni. Magányos természetű. Rejtekhelyet más állatok elhagyott odúiban, fák üregében, vagy a sűrű növényzetben talál. Habár gyakran aktív éjszaka, kevésbé tekinthető éjjeli állatnak, mint több más macska. Becslések szerint egy éjszaka 3-6 kilométert tesz meg, a táplálékbőség függvényében. Területe határát vizelettel jelöli ki. Nehezen szelídíthető, még akkor is, ha fiatalon ejtették fogságba.
Leginkább olyan állatokra vadászik, amelyek nem érik el az egy kilogrammos testsúlyt. Zsákmányát nemcsak látással és hallással, hanem szaglással is keresi. Ahogy más macskák, ő is lesből támad, és a növényzetet használja rejtőzködéssel. Habár 32 km/h-val is képes futni, ritkán üldözi azt az állatot, aminek sikerült elmenekülnie az első támadás elől. Méretének és karcsúságának köszönhetően játszi könnyedséggel mászik fel a fákra, hogy elfogyassza a tojásokat és a fészken ülő anyamadarat. A talajszinten egerekre, pockokra és néha patkányokra vadászik, de nem veti meg a kisnyulat és a gyíkot sem. Gyakorta táplálkozik fiatal állatokkal, mint a nemrég kikelt madárfiókák, kismadarak, sőt menyét- és görénykölyköket is megtámad, ha alkalma nyílik rá. Néha bemerészkedik emberi településekre is, ahol kiscsibéket, tojásokat és baromfiakat ejt el, ám ez nagyon ritka esetnek számít, ugyanis ez a macskafaj kerüli az embert és az általa keltett hangzavart. Inkább erdőkben és folyópartokon szerez magának zsákmányt, csak az ínséges években merészkedik az emberi települések közelébe. Ekkor elhullott állatok tetemeivel is táplálkozik, bár ezt nagyon ritkán teszi, mivel, mint minden macska, a friss húst kedveli.
Fő zsákmányai rágcsálók és más kisemlősök. Az indiai Sariska Tigrisrezervátumban végzett kutatás szerint naponta 3-5 rágcsálót fognak. Emellett a madarak is a táplálék fontos részét alkotják.Mukherjee, S., Goyal, S. P., Johnsingh, A. J. T., Pitman, M. R. P. L. (2004) The importance of rodents in the diet of jungle cat (Felis chaus), caracal (Caracal caracal) and golden jackal (Canis aureus) in Sariska Tiger Reserve, Rajasthan, India (PDF; 116 kB). Journal of Zoology (London) 262: 405–411 Télen a madarak fontossága megnő, hogyha a vízimadarak a mocsarakban vagy a folyók partján gyülekeznek. A Kaszpi-tenger partján a menü tartalma: közönséges kószapocok, mezei nyúl, földimókus, cickány, malac, nutria, vízimadarak, fiókák, tojás, teknősök, gyíkok, kígyók és halak. Emellett terméseket is eszik. Üzbegisztánban télen a keskenylevelű ezüstfa gyümölcse a táplálék 17%-át tette ki.
Fő vetélytársai a sakál és az erdei macska. Leggyakoribb ragadozói a krokodil, a medve, a farkas, és a nagymacskák, például a tigris. Ha fenyegetve érzi magát, akkor visszatámadás előtt kisebb morgásokkal figyelmezteti támadóját; ez a házi macskánál ismeretlen. Nyávogása mélyebb, mint a házi macskáé. Néha támadójukra ugranak, de legtöbbször megelégszenek a fenyegetés viszonzásával. Ismertek esetek, amikor túl közelre merészkedő emberekre támadt, de ezek a támadások nem okoztak a karmolásos sebeknél komolyabb sérülést.
Szaporodása