A nyelvészetben a partikula egyfajta nem toldalékolható nyelvi elem. Az egyes nyelvek nyelvtanai különbözőképpen tárgyalják. Nyelvészeti irányzatonként is eltérő a megítélése.

Partikuláknak nevezték már az ókorban is a nem toldalékolható szavakat.Péteri 2001, 94. o.. A magyar nyelvészet kezdetén ezt tette például Földi János (1755–1801).Kugler 1998, 214. o. Csak az 1960-as években kezdtek foglalkozni az orosz és a német nyelvészetben ezek közül azokkal a szavakkal, melyek nem mondatrészt képező határozószók, sem más mondattani szerepet betöltő szavak, azaz nem kötőszók vagy elöljárószók. Azelőtt, mivel nem fértek bele a szófajok hagyományos rendszerébe, az ilyen szavakat stilisztikailag kéteseknek, nem ajánlottaknak tekintették, viszont a nyelvészeti kutatások pragmatikai irányultságának fokozásával egy időben ezeket a szavakat kezdték partikulákként kutatni.Möllering 2001, 130. o.

Másrészt észrevették, hogy vannak partikulákban szegény és partikulákban gazdag nyelvek. A francia például az előbbiek közé tartozik, a német pedig az utóbbiak közé.Weydt 1969, idézi Péteri 2001, 94. o. Ezért is van az, hogy a német és más nyelvek mindennapi grammatikáiban is a partikulát modern értelmében külön szófajként kezelik, a francia nyelv grammatikáiban viszont nincs szó partikulákról mint szavakról.

A partikula körülhatárolása

Az, hogy partikula minden nem toldalékolható szó, azaz a határozószó, az elöljárószó, a kötőszó és az indulatszó, a terminus régi és legtágabb értelmezése. A legszűkebb szerint a partikula külön szófaj, amelyhez csak a modális jelentésű, önállóan semmilyen kérdésre sem felelő szavak tartoznak, és léteznek e két felfogás között átmenetek is.Kugler 1998, 214. o. Bussmann 1998 is megemlíti az előbbi tág értelmezést, hozzáadva minden olyan változatlan alakú szót is, amelyet nem lehetett a négy hagyományos szófajhoz sorolni. Szerinte a szűkebb értelmezés az indulatszavakra, a tagadószókra, a modális partikulákra, a fokozó partikulákra és a konnektorokra vonatkozik.Bussmann 1998, 867. o.

Helbig 1994 is megemlíti a fenti tág értelmezést. Az ő szűkebb értelmezése szerint modális partikulák az olyan szavak, melyek megtalálhatók a hagyományos szófajokban, de bizonyos nyelvi kontextusokban nincs mondattani funkciójuk a szócsoport vagy a mondat szintjén, hanem csak pragmatikai funkciójuk van. A modális partikulákon kívül számba vesz más partikulatípusokat is, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak.Helbig 1994, 31. o., idézi Möllering 2001, 131. o.

Crystal 2008 szerint partikuláknak neveznek olyan szavakat, melyeket nem lehet besorolni a hagyományos értelemben vett szófajokba. Példaként megemlíti az angolban a főnévi igenévvel használt to szót, mely azonos alakú a to elöljáróval, de nem elöljáró, a not ’nem’ tagadószót,Crystal 2008, 352. o. a magyar igekötőknek megfelelő szavakat (come in ’bejön’, get up ’felkel’)Crystal 2008, 367. o. és a diskurzusjelölőket, melyeket pragmatikai partikuláknak is nevez: you know ’tudod/tudja’, I mean ’akarom mondani’.Crystal 2008, 379. o.

Partikula és módosítószó

Többen vannak nyelvészek, akik nem különböztetik meg a partikulákat a módosítószóktól. Ez volt a nézete H. Molnár Ilonának is, aki elsőként értekezett a „módosító szók”-ról 1968-ban, és ez volt később is a domináns nézet a magyar nyelvészetben.Vö. Balogh 1971, 180–181. o., Nagy 1980, 87. o. Más nyelvekkel foglalkozó szerzők a módosítószókat sorolják a partikulákhoz. Például Adnan Čirgić montenegrói nyelvész teszi ezt, modifikatori elnevezéssel foglalkozva velük a partikulák keretében. Mások nem használnak a „módosítószó” terminusnak megfelelőt, hanem az ilyen szavakat modális partikuláknak tekintik.Moldovan – Radan 1996, 130. o. Megint mások a módosítószókat külön megnevezés nélkül sorolják a partikulák közé általában.

A magyar nyelvészetben a partikulákat először Keszler Borbála határolta el radikálisan 1995-ben, majd Kugler Nóra határozta meg a következőképpen: „A partikula olyan viszonyszó, amely nem toldalékolható, más szavakkal nem alkot sem morfológiai természetű, sem szintaktikai kapcsolatot, nem lehet mondatrész […]. Morfológiai természetű szerkezetet azért nem hoz létre, mert nem grammatikai viszonyító elem, mondatrészi szerepre pedig nem létező vagy nagyon szűk denotatív jelentése miatt alkalmatlan. Funkciója az, hogy a mondatban lévő állításon műveleteket végez (pl. előfeltevést kapcsol hozzá, meghatározza topik–predikátum szerkezetét) […]; modális viszonyt, a beszélő attitűdjét (érzelmi, akarati, értékelő viszonyát) fejezi ki, vagy jelöli a beszélő reagálását a kommunikációs helyzetre, illetve annak valamely összetevőjére […]. A partikula önmagában semmilyen kérdésre sem felelhet.”

Ugyancsak Kugler különböztette meg a partikulát a módosítószótól azzal az érvvel, hogy az utóbbi nemcsak mondatba illeszthető (Géza biztosan eltalálta a célt), hanem mondatszó is lehet, amely eldöntendő kérdésre válaszol (– Géza eltalálta a célt? – Biztosan).Kugler 2001, 233. o. Ezzel ellentétben a partikula csak mondatban működik, és semmiféle kérdésre sem válaszol.

Más nyelvekkel foglalkozó nyelvészek is megkülönböztetik a partikulát a módosítószótól, az utóbbit különleges határozószónak tekintve, amely mondatban működik, de annak nem egyetlen elemét, hanem egészét módosítja.Bussmann 1998, 1060. o., sentence adverbial szócikk.Crystal 2008, 14. o., adverb szócikk, melyben határozószók sentence modifier „mondatmódosító” vagy sentence connector „mondatkonnektor” funkciójáról is van szó.Klajn 2005 „mondati határozószókat” említ meg a határozószót tárgyaló fejezetében (153. o.)

A partikula mint szóhoz hozzáadott elem

A francia és a román nyelv grammatikáiban hagyományosan az, amit partikulának neveznek, nem szó, és nem foglalkoznak vele külön. Grevisse 1964 csak megemlíti, hogy olykor a határozószókat, az elöljárószókat, a kötőszókat és az indulatszókat általánosan partikuláknak nevezik.Grevisse 1964, 66. o. Más grammatikákbanPl. Chevalier 1974, 241. o. partikuláknak nevezik a mutató névmáshoz adott -ci és -là elemeket, amelyek a közelségre, illetve a távolságra utalnak: celui-ci ’ez’ (hímnem), celle-ci ’ez’ (nőnem), ceux-ci ’ezek’ (hímnem), celles-ci ’ezek’ (nőnem), celui-là ’az’ (hímnem), celle-là ’az’ (nőnem), ceux-là ’azok’ (hímnem), celles-là ’azok’ (nőnem). A Grevisse-féle grammatika a -ci-t és a -là-t határozószóknak nevezi.

Azokat a szavakat, melyeket más nyelvek grammatikáiban partikuláknak neveznek, a román grammatikákban mind határozószóknak tekintik.Pl. Avram 1997. Annak, amit partikulának tekintenek, a meghatározása: „szóhoz hozzáadott változatlan nyelvi elem, amely a szó jelentését erősíti meg”.Constantinescu-Dobridor 1980, 316–317. o. A sztenderd nyelvváltozatban csak egy ilyen, az -a partikula fordul elő: a sorszámnevek alakjában: al doilea. Ezek így képződnek: birtokos névelő + tőszámnév + -le határozott névelő + -a partikula; a mutató névmások és a mutató determinánsok főnév után használt alakjában: acest copac vagy copacul acesta ’ez a fa’ (mutató determináns), acesta ’ez’ (hímnemű mutató névmás); a care kérdő névmás és vonatkozó névmás birtokos esetű és részes esetű alakjában: Cărui coleg îi dai telefon? ’Melyik kollégának telefonálsz?’ (kérdő determináns, partikula nélkül), Căruia îi dai telefon? (kérdő névmás, partikulával).

Az -a partikula megvan egyes határozószók változataiban is: aici / aicea ’itt’, atunci / atuncea ’akkor’, acum / acuma ’most’.

Nyelvjárásokban előfordul más partikula is: acolo (sztenderd nyelvváltozat) – colo-șa vagy acolo-ia ’ott’ (nyelvjárási változatok), aici (sztenderd) – ici-șa (nyelvjárás) ’itt’.

A partikulák eredete

A partikulák általában szófajváltás útján jöttek létre határozószókból, kötőszókból vagy egyéb szófajokból, és e szavak egy része továbbra is használatos az eredeti funkciójával.

határozószó → partikula: Péter egyszerűen oldotta meg a feladatot → Péter egyszerűen megoldotta a feladatot;Péteri 2001, 99. o. Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ → Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;Fónagy 2006, 182. o.

kötőszó → partikula: Esik az eső, hát maradjunk itthon → Hát láttál már ilyet?; Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem teheti’DWDS, aber szócikk. → Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;Möllering 2001, 133. o. Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’TLFi, donc szócikk. → Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgassatok már el egyszer!’;Fónagy 2006, 183. o. Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, aztán megbetegedett’HJP, pa (I) szócikk. → Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’HJP, pa (II) szócikk.

Egyes szavak partikulaként használt alakja megváltozott, és az új alakjuk csak partikulaként létezik. Például így keletkeztek a magyarban a hadd (< hagyd, hogy) és a lám (< lássam, hogy) partikulák.Péteri 2001, 102. o.

Végül olyan partikulák is vannak, amelyeknek egyáltalán nincs más szófajbeli megfelelőjük az adott nyelvben. Ilyen például a közép-délszláv diarendszerben a li kérdő partikula, mely a protoszláv nyelvből örökölt.HJP, li szócikk.

Partikulakombinációk

Olykor ugyanabban a mondatban két vagy három partikula is előfordul: Hát még ilyet!; Most már aztán gyere el!; Was hat er denn schon anzubieten? Que peut-il donc bien avoir à proposer? ’Vajon mit is tudna javasolni?’Sauerwein Spinola 2009, 239. o.

Partikulafajták

Azokban a grammatikákban, melyekben a partikulát külön szófajnak tekintik, esetleg a módosítószóval együtt, fajtái megállapításának kérdése ugyanolyan összetett, mint a körülhatárolásáé. Ezt bizonyítják különböző nyelvészek sokféle javaslatai.

Magyar grammatikákban

Kugler 1998 a partikulákat két főkategóriára osztja, melyekben több alkategória van:Kugler 1998, 216–217. o. modális-pragmatikai partikulák: a modális alapérték jelölői: – kérdő alapérték: Akkor holnap találkozunk, ugye?; – óhajtó alapérték: bár, csak (’bárcsak’), bárcsak; – engedélykérés: hadd; árnyaló partikulák: – megerősítést kifejező: Hallottam ám a dologról; – csökkentést, enyhítést kifejező: Neki ugyan mondhatod!; – korlátozást kifejező: Éppenséggel ez is elképzelhető; – akaratot, érzelmet kifejező: Gyere már! propozicionális partikulák: becslő (mértékértékelő) partikulák: Mindössze két kilométert kell gyalogolnunk; fokozó-rangsoroló partikulák: Elég izgalmas; predikátumkiemelő partikulák: Az üzletben csak a könyvet néztem meg vs. Az üzletben a könyvet csak megnéztem.Ha a mondat a feltételezhető Mit néztél meg az üzletben? kérdésre válaszol, a válaszban kiemelés nélkül az Az üzletben megnéztem rész a topik, azaz a beszélgetőtársak által már ismert információ, a mondat többi része (a könyvet) pedig a predikátum, azaz a mondatba foglalt új információ. Ha viszont a kérdés Mit csináltál az üzletben a könyvvel?, a válaszban a predikátum a megnéztem rész.

Német grammatikákban

A német nyelvvel foglalkozó grammatikákban a következő partikulafajták találhatók: modális vagy árnyalópartikulák: Der ist vielleicht ein Spinner! ’Ez valami bolond lehet!’;canoonet, Die Abtönungspartikeln / Modalpartikeln (Az árnyaló / modális partikulák). fokozó- vagy intenzitáspartikulák: Sie hat sehr gut gespielt ’Nagyon jól játszott’ (nőnem)’;canoonet, Die Gradpartikeln / Intensitätspartikeln (A fokozó / intenzitás partikulák). összehasonlító partikulák: Er ist größer als/als wie/wie/wan ich ’Ő (hímnem) nagyobb, mint én’;Atlas zur deutschen Alltagssprache, Vergleichspartikel (A német mindennapi nyelv atlasza, Összehasonlító partikula). fókuszpartikulák: Ich habe nur zwei Bonbons gegessen ’Csak két cukorkát ettem meg’;canoonet, Die Fokuspartikeln (A fókuszpartikulák). válaszpartikulák: Eben! ’Pontosan!’;Möllering 2001, 138. o. tagadópartikulák: Ich habe ihn nicht gesehen ’Nem láttam (őt)’;canoonet, Die Negationswörter (A tagadó szók). a főnévi igenév partikulája: Sie begannen schön zu tanzen und singen ’Szépen kezdtek táncolni és énekelni’.Öhl 2009, 1. o.

A közép-délszláv diarendszer grammatikáiban