Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság a hetedik torna volt a labdarúgó-világbajnokságok történetében, amit 1962. május 30. és június 17. között rendeztek Chilében. A rendezés jogát 1956 júniusában ítélték oda Chilének.

A tornát a címvédő Brazília nyerte, miután a döntőben 3–1-re legyőzte Csehszlovákiát.

Rendező

Chilét a FIFA Lisszabonban 1956. június 10-én választotta ki rendezőnek. Chile mellett Argentína és az NSZK jelezte rendezési szándékát, de utóbbi a szavazás előtt visszalépett. Selejtezők

A selejtezőkre 57 ország nevezett, de visszalépések miatt végül 52 válogatott indult. A 16 tagú mezőnynek Chile rendezőként, Brazília pedig címvédőként automatikusan résztvevője volt. A még kiadó 14 hely 8 európai és 3 dél-amerikai csapat számára volt fenntartva. A maradék 3 helyért az afrikai, ázsiai, észak és közép-amerikai, illetve a karibi térség válogatottjai 3 pótselejtezőt játszottak európai vagy dél-amerikai ellenféllel. Az 1962-es világbajnokság volt az utolsó, melyen csak az európai és az amerikai kontinensről származó válogatottak szerepeltek.

Bulgária és Kolumbia első alkalommal jutott ki. Az 1958-as világbajnokság döntőse, Svédország és a bronzérmes Franciaország kiesett a selejtezőkben.

Összegzés A torna lebonyolítása nem változott az 1958-as labdarúgó-világbajnokságéhoz képest: 16 csapat kvalifikálta magát; négy négyfős csoportba osztották fel őket. Az új szabályok értelmében a házigazda és a négy évvel korábbi győztes automatikusan kvalifikálta magát.

1960 májusában, már folytak az előkészületek a világbajnokságra. Május 22-én a Richter-skála szerinti 9,5-ös erősségű földrengés rázta meg Chilét, a nemzeti infrastruktúrában nagy károk keletkeztek. A károk összértéke majdnem 600 millió $ volt. Carlos Dittborn, a szervező bizottság elnöke azt mondta: "Because we don't have anything, we will do everything in our power to rebuild!" azaz "Mivel nincs semmink, ezért mindent megteszünk, amit tudunk, hogy újjáépítsük". Ez a kijelentés lett a világbajnokság nem hivatalos szlogenje. A stadionokat és a kiszolgáló-épületeket rekord sebességgel építették újra. Szerencsétlenség, hogy Dittborn nem láthatta munkája gyümölcsét, egy hónappal a torna kezdete előtt elhunyt. Az aricai stadiont róla nevezték el, Estadio Carlos Dittborn-nek, amely a mai napig viseli a nevét.

FIFA kongresszus A világbajnokság előtti napokban a FIFA megtartotta soros kongresszusát, amin a tagországoknak a fele, 57 nemzet küldötte képviseltette magát. A kongresszuson fontos döntések születtek: a világbajnokság selejtező mérkőzésein vagy a világbajnokságon szereplő játékosok a továbbiakban nem vehetnek részt az olimpián, egy játékos csak annak az országnak a színeiben lehet válogatott, amely országban született (ennek bevezetésére 1966-ban az angliai világbajnokságon került sor), egy külföldre távozott játékos akkor játszhat hivatalos nemzetközi mérkőzésen, ha volt szövetsége engedélyezi.

Résztvevők

700px|thumb|left|Részt vevő országok

CsapatRészvételek számaSorozatbanUtolsó szereplés4.2195825px Brazília (c)7.719581.1- (r)3.119501.1-5.319584.419585.319585.1195425px Mexikó5.419583.119505.119544.119542.219585.319585.41958

(r) - automatikus továbbjutás a rendezés jogán

(c) - automatikus továbbjutás a címvédés jogán

Helyszínek A mérkőzéseket 4 város (Arica, Rancagua, Santiago, Viña del Mar) 4 stadionjában rendezték. </center> Santiago Viña del Mar Estadio Nacional Estadio Sausalito Capacity: 66,660 Capacity: 18,037 Rancagua Arica Estadio Braden Copper Co. Estadio Carlos Dittborn Capacity: 18,000 Capacity: 17,786

Játékvezetés A dél-amerikai játékvezetők felfogása, szabályalkalmazása erősen különbözik az európai játékvezetéstől. A változtatás érdekében a nemzetközi szövetség előzetesen egy szakembert küldött a helyszínre, az elért eredményt nem hozták nyilvánosságra. A játék irányításánál a szigorúbb európai felfogás éppoly hátrányos a dél-amerikaiakra, mint a dél-amerikai az európai csapatokra nézve. Később hasonló problémákkal találkozik a FIFA akkor is, ha más földrészekről delegál a világeseményre játékvezetőket vagy partbírókat. Stanley Rous, a FIFA elnöke kijelentette, hogy a labdarúgó játékvezetők kérdése bonyolult. A legtöbb komplikációt az okozza, hogy a játékszabályokat a különböző országokban és kontinenseken különbözőképpen kezelik és alkalmazzák. Nem egyformán reagálnak a játékvezetők a lökésekre, a testi erő kihasználására, a kapus támadására és a partdobás tekintetében. Hogy Chilében ne legyen a felfogásban és az alkalmazásban eltérés, a kiválasztott játékvezetőkkel több szemináriumot fognak tartani, amelyeken meghatározzák az egységes gyakorlatot, amely kötelező lesz minden játékvezetőre. A játékvezetőknek végül egy szemináriumot tartottak a költségek csökkentése miatt, a világbajnokság előtt 7 nappal Santiagóban. Ebben az időben még nem volt kötelező (csak ajánlott) az idegen (angol) nyelvismeret, az idegen nyelvet nem beszélő játékvezetőknek a nyelvet beszélő nemzeti csapatvezetők, újságírók adtak segítséget! Az előzetes tervek szerint a chilei játékvezetőket főleg, mint partbírókat fogják foglalkoztatni. Általános szokás, hogy abból az országból hívnak meg partjelzőket, amelyek a tornán részt vesznek. Ettől ezen a világbajnokságon eltértek. A világbajnokságra 33 játékvezetőt hívtak meg, Európából 15-öt, Ázsiából 1-et, az amerikai földrészről 17-et, 14 játékvezető csak partbíróként működött közre. 25 mérkőzést európai, 7-et az amerikai földrész játékvezetője dirigált. A 8 hazai játékvezető közül 3 egy-egy mérkőzést vezetett, Carlos Robles két alkalommal, társai egy-egy alkalommal működtek közre partbíróként. A chilei játékvezetők a hazai élvonalban profi alapon, hivatásszerűen működtek közre. A FIFA elvárásának legjobban megfelelő 5 játékvezető 3-3 mérkőzést vezetett, partbíróként a legtöbbször, 4 alkalommal, Luis Antonio Ventre (argentin) tevékenykedett. A korabeli játék hevességére jellemzően a világbajnokság végén a súlyos sérültek mérlege: 1 orrtörés, 2 lábtörés, 6 bordatörés és számolatlan ízületi- és izomsérülés. A világbajnokságon minden mérkőzést chilei labdákkal játszottak, három labdát kapott a játékvezető, eggyel játszottak, kettőt pedig a játéktér szélén tartózkodó FIFA képviselő őrizett. Az NSZK szakvezető, Herberger, a világbajnokság végén kifogásolta a játékvezetők magatartását, szinte minden szabadrúgásnál kézbe vették a labdát (indoklás: meggátolva, hogy a játékosok elrugdossák a labdát, amíg a védelem elhelyezkedik. Akkor még a szabályok nem adtak lehetőséget a büntetésre.) és ezzel megakadályozták a szabadrúgás gyors elvégzését, tehát vétettek az előnyszabály szelleme ellen. A világbajnokságon a német Albert Dusch 50 éves lett, így korelnökként a világbajnokságon búcsúzott az aktív nemzetközi játékvezetéstől.

Etikátlanság miatt az angol Kenneth Aston játékvezetőt idő előtt hazaküldték a világbajnokságról.

Játékvezetők

Ázsia Leo Goldstein

Európa Antoine Blavier Dorogi Andor Albert Dusch Branislav Tešanić Karol Galba Leo Horn Nyikolaj Gavrilovics Latisev Gottfried Dienst Erich Steiner Pierre Schwinte Juan Gardeazabal Cesare Jonni Kenneth Aston Robert Davidson Dimitar Rumencsev

Észak-Amerika Raymond Morgan

Közép-Amerika Felipe Buergo Walter van Rosberg

Dél-Amerika Luis Antonio Ventre João Etzel Filho Arturo Yamasaki Esteban Marino José Antonio Sundheim Bel López Morales Adolfo Reginato Sergio Bustamante Carlos Robles Claudio Vicuña Larrain Luis Silva Morales Bulnes Arturo Massaro

Sorsolás 1. kalap: Dél-Amerika2. kalap: Európa I3. kalap: Európa II4. kalap: Maradék világ (rendező) (címvédő)

Keretek

Eredmények Csoportmérkőzések 1. csoport összefoglaló A szovjet válogatott veretlenül lett csoportelső. A jugoszlávok erőteljes támadó játékuknak köszönhetően legyőzték az uruguayi csapatot, így bekerültek a negyeddöntőbe. Dorogi Andor játékvezető közmegelégedésre vezette mérkőzését.

1. csoport

# Csapat M Gy D V Rg Kg Gá P1.3210851,6052.3201832,6743.3102460,6724.30125110,451

2. csoport összefoglaló Általános vélemény szerint az olasz-német találkozó "észszerű" döntetlent hozott. A németeknek bejött, mert legyőzték a svájci csapatot. A chilei-olasz mérkőzésen - függetlenül a FIFA évtizedes erőfeszítéseitől - érvényesült a latinos hevesség, a játékosok többször ütötték vagy rúgták meg egymást, mint a labdát. A mérkőzés játékvezetője, az angol Kenneth Aston egyszerűen "haza vezette" a mérkőzést. Ő lett az első játékvezető, akit egy világtornáról hazaküldtek. Az első forduló "vesztesége" 13 súlyos sérülés, közte egy lábtörés. A vereséget szenvedett olaszok tiltakozására a FIFA összehívta a játékvezetőket, utasítást adott ki, hogy a legkisebb szándékosság, tiszteletlenség, feleselés azonnali kiállítással járjon. Ezt az utasítást közölte a csapatvezetőkkel és az edzőkkel is.

2. csoport

CsapatMGyDVRgKgGáP3210414,0053201531,6743111321,5033003280,250

3. csoport összefoglaló Pelé korai sérülése ellenére a brazil válogatottnak sima útja volt. A csehszlovákok szerezték meg a csoportjukban a második helyet, ami biztosította az negyeddöntős pozíciót.

3. csoport

CsapatMGyDVRgKgGáP25px Brazília3210414,0053111230,67325px Mexikó3102340,752 Spanyolország3102230,672

4. csoport összefoglaló Az angol-magyar mérkőzésen a magyar játékosok fegyelmezetten hárították az angol rohamokat. Egy magyar ellentámadás Tichy jóvoltából gólt eredményezett, majd az egyik magyar védő "védése" miatti büntetőből az angolok egyenlítettek. A győzelmet jelentő gólt Albert Flórián érte el egy merész cselsorozat végén. Az angol-argentin mérkőzés az európai csapat győzelmét hozta, így fennállt a keresztbeverés veszélye. A magyar-bolgár mérkőzésre angol játékvezetőt, Kenneth Astont jelölték, a magyarok ezt azonnal megóvták, hiszen a játékvezető csoportérdekelt volt. Az óvást figyelembe véve végül Leo Horn (holland) játékvezető dirigálta a kiütéssel - világbajnoki gólcsúcs beállítással - végződött mérkőzést. Az argentin-magyar összecsapáson a magyarok folyamatosan, de biztonságosan védekeztek. A mérkőzés vége felé a dél-amerikai csapat sikertelensége miatt komoly durvaságokba csapott a játék.

4. csoport

CsapatMGyDVRgKgGáP3210824.0053111431.3333111230.6733012170.141 <small>Megjegyzés: Anglia jutott tovább a jobb gólátlaga miatt.</small>

Egyenes kieséses szakasz

Negyeddöntők

Elődöntők

Bronzmérkőzés

Döntő

Díjak Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság győztese2. cím

Aranycipő: Albert Flórián

Góllövőlista

4 gólosok

Garrincha Vavá Leonel Sánchez Dražan Jerković Albert Flórián Valentyin Ivanov

3 gólosok

Amarildo Adolf Scherer Milan Galić Tichy Lajos

2 gólosok

Ron Flowers Jaime Ramírez Eladio Rojas Jorge Toro Uwe Seeler Giacomo Bulgarelli Igor Csiszlenko Viktor Ponyegyelnyik José Sasía

1 gólosok

Bobby Charlton Jimmy Greaves Gerry Hitchens Héctor Facundo José Sanfilippo

1 gólosok folytatása Pelé Mário Zagallo Zito Georgi Szokolov Josef Kadraba Václav Mašek Josef Masopust Jozef Štibrányi Vojislav Melić Petar Radaković Josip Skoblar Germán Aceros Marco Coll Marino Klinger Antonio Rada Francisco Zuluaga Albert Brülls Horst Szymaniak Solymosi Ernő Alfredo del Águila Isidoro Díaz Héctor Hernández Bruno Mora Alekszej Mamikin Adelardo Joaquín Peiró Heinz Schneiter Rolf Wüthrich Ángel Cabrera Luis Cubilla

Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt: több szerzett pont, jobb gólkülönbség, több szerzett gól, nemzetnév. A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. thumb|275px|right|Az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései