Kasztíliai Johanna (származása révén ismert még mint Aragóniai Johanna, valamint történelmi ragadványnevén: Őrült Johanna, , ; Toledo, Kasztília, 1479. november 6. – Tordesillas, Kasztília, 1555. április 12.), Kasztília királynője 1504-től, majd Aragónia királynője 1516-tól 1555-ben bekövetkezett haláláig. A „Katolikus királyok”, I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király leánya. 1502-ben testvérei, János és Izabella, valamint unokaöccse, a csecsemő Mihály halálát követően lett a két ibériai ország (a kasztíliai és az aragón korona) örököse, Asztúria hercegnője.
Még 1496. október 20-án házasodott össze Szép Fülöppel, aki 1506-tól Kasztília jure uxoris királya lett felesége mellette, ezzel elindítva a Habsburgok uralmát a spanyol királyságokban. Fülöp még uralkodóvá válásának évében, 1506. szeptember 25-én elhunyt. Annak ellenére, hogy Johanna élete végéig viselte uralkodói címét, valódi hatalommal sosem bírt, mivel őrültnek nyilvánították és a tordesillasi királyi Szent Klára-kolostorba zárták apja parancsára. Helyette előbb Ferdinánd király maga uralkodott régensként, majd az ő 1516-os halálát követően Johanna legidősebb fia, Károly lett anyja társuralkodója.
A királynő végül hetvenötéves korában, a világtól elzárva hunyt el 1555. április 12-én. Országaiban fia, V. Károly német-római császár követte, akit az első spanyol királyként tart számon az utókor.
Élete Útja a trónig Johanna az anyja, I. Izabella kasztíliai trónra lépése (1474) után éppen abban az évben született, amikor egyrészt Izabella győzelmével lezárult a kasztíliai örökösödési háború (1474–1479) nagynéni és unokahúg között. Az örökösödési harc azért robbant ki, mert Izabella és férje vitatták IV. Henrik kasztíliai király második házasságából született lányának, Johanna (1462–1530) infánsnőnek a törvényes származását. Másrészt apja, II. Ferdinánd néven elfoglalta Aragónia trónját. Őrült Johanna születése évében a trón örököse még bátyja, János infáns (1478–1497) volt, és hosszú idő múlva és sok családi tragédia következtében vált Johanna az apja és az anyja trónjainak örökösévé.
A Kasztíliai Királyság trónörökösi címét, az Asztúria hercege címet Izabella királynő uralkodása alatt a következő sorrendben örökölték Johannához viszonyítva:Hivatalosan a Cortes ruházta fel a trónörököst e címmel. nővére: Izabella (1470–1498), Asztúria hercegnője: 1476–1478 (öccse születésével már nem jogosult rá) bátyja: János, Asztúria hercege hivatalosan: 1480–1497 bátyjának, Jánosnak az utószülött gyermeke: Aragóniai N.: 1497 (a megszületéséig a trón örököse hivatalos cím nélkül), halva született nővére: Izabella (újra), portugál királyné, Asztúria hercegnője hivatalosan: 1498 nővérének, Izabellának a fia: Mihály portugál királyi herceg (1498–1500), Asztúria hercege hivatalosan: 1499–1500
Johanna 1500-ban vált trónörökössé, de Asztúria hercege hivatalosan 1502–1504 között volt. Emellett az Aragóniai Királyság trónörököseként a Girona (Gerona) hercege és a Nápolyi Királyság trónörököseként a Calabria hercege címeket is viselte 1516-ig.
Apja, Ferdinánd, Aragónia királya a Habsburgokkal kettős esküvőt hozott létre, melynek értelmében 1496. október 20-án Lille-ben I. Miksa német-római császár fiához, Habsburg Fülöphöz ment férjhez másodszülött lánya, Aragóniai Johanna, míg 1497. április 3-án Burgosban Habsburg Margitot (1480–1530) feleségül vette Ferdinánd fia, Aragóniai János. 1497-ben János herceg halálával október 4-én és azáltal, hogy menye, Ausztriai Margit halott gyermeketA források megoszlanak a gyermek nemét illetően. szült 1497 decemberében, szertefoszlott Aragóniai Ferdinánd álma egy egységes, a Trastámara-ház vezette Spanyolország létrejöttéről, ugyanis ebben az időben az Aragóniai Királyságban még a száli törvény értelmében nők nem örökölhették a trónt.A Barcelonai-ház házasság révén szerezte meg az Aragóniai Királyságot 1137-ben, amikor I. Petronilla aragón királynő (1136–1174) feleségül ment IV. Rajmund Berengárhoz (1113–1162), Barcelona grófjához, viszont később megtiltották a nők trónöröklési jogát. Ezt a törvényt Aragóniai Ferdinánd uralkodása idején törölték el, így halála után hivatalosan a lánya örökölte a trónt.
Johannát Németalföldön érték utol a családi tragédiák. Portugál unokaöccse, Mihály herceg halála után száll rá az örökség, és ezáltal a Habsburgok újabb területek örököseinek mondhatták magukat Európában. 1502-ben szárazföldi úton, Franciaországon keresztül Kasztíliába ment férjével, ahol a cortes elismerte a kasztíliai trón örökösének. Férje a következő év elején visszatért Németalföldre, szüleinél hagyva az előrehaladottan terhes Johannát.
1503-ban, éppen apjának, Aragóniai Ferdinánd királynak az 51. születésnapján március 10-én világra hozta Kasztíliában, Acalá de Henaresben a második fiát, Ferdinándot a későbbi magyar királyt.
1504. áprilisban Johanna is visszatért Németalföldre, az egyéves Ferdinándot szülei gondjaira bízta, aki Kasztíliában maradt.
Legközelebbi rokonsági kapcsolat II. Johanna és a férje között
Királynőként 1504. november 26-án meghalt I. Izabella, végrendeletében Johannát nevezte meg örökösének, akit a heroldok rögtön Kasztília királynőjévé kiáltottak ki, Ferdinándot pedig régensnek tette meg, aki nem nyugodott bele a királysága elveszésébe, hiszen ő csak a felesége jogán volt Kasztília királya, annak halálával a királynő özvegyeként nincs joga tovább uralkodni, csak is saját, örökölt országaiban, így Aragóniában. Johannát a Cortes az országba hívta, de az őrültségéről keringő hírek miatt különböző csoportok eltérő módon szerették volna rendezni a hatalomváltozást: egyesek szerint Johanna egyedül jogosult az uralomra, mások szerint a férjével együtt, de vannak akik csak férje Fülöp uralmát látnák szívesen, és megint mások Aragóniai Ferdinánd régensségében látják az egyedüli megoldást Johanna névleges uralma mellett.
Johanna újabb terhessége miatt 1505-ben nem tudott elindulni, hogy elfoglalja a trónját, és 1505. szeptember 17-én megszületett Johanna királynő ötödik, trónra lépte óta első gyermeke, Mária infánsnő és főhercegnő, későbbi magyar királyné.
1506 januárjában Johanna és férje, Szép Fülöp Németalföldről Kasztíliába utazott a trón elfoglalására, otthon hagyták gyerekeiket, a 8 éves Eleonórát (1498–1558), a 6 éves Károlyt (1500–1558), aki most már Asztúria hercege lett, az 5 éves Izabellát (1501–1526) és a négy hónapos Máriát (1505–1558) (e két utóbbi hercegnő már többé nem látta egyik szülőjét sem). Anglia partjainál, Weymouthnál hajótörést szenvednek, és három hónapot az angol udvarban töltenek. VII. Henrik angol király a kasztíliai trónváltozás miatt már eltávolodott Aragóniai Ferdinándtól, így kevésbé pártolta az özvegy walesi hercegné, Johanna húga, Aragóniai Katalin házasságát kisebbik fiával, Henrikkel, a későbbi VIII. Henrikkel a formálisan megkötött eljegyzésük ellenére, és új szövetségi egyezményt javasol Fülöpnek.
Fülöp találkozott sógornőjével, Katalin hercegnővel Windsorban, ahol az angol király vendégül látta a kasztíliai királyi párt, Johannával azonban nem jött létre a testvéri találkozó, mivel Katalin addigra elhagyja az udvart, mire Johanna is férje után jött. Fülöp egyezményt írt alá VII. Henrikkel (Windsori Egyezmény), hogy katonailag is támogatja Aragóniai Ferdinánddal szemben (nem lesz rá szükség). Házassági szerződéseket kötöttek, mely szerint VII. Henrik feleségül veszi Fülöp húgát, Ausztriai Margitot (a házasság nem jön létre, egyikük sem házasodik már további életében), Károly infánst eljegyzik VII. Henrik kisebbik lányával, Máriával (1496–1533) (VIII. Henrik angol király 1514-ben felbontotta az eljegyzést, és XII. Lajoshoz adja húgát), Henrik walesi herceg pedig Fülöp legidősebb lányának, Eleonóra infánsnőnek a jegyese lett. (Ez a házasság sem valósult meg, VIII. Henrik angol király megmarad Aragóniai Katalinnál, Eleonóra pedig I. Mánuel portugál királyhoz megy majd feleségül.)
1506. április 21-én elhagyják Angliát, és április 26-án a galiciai La Coruña kikötőjébe érkeznek. 1506. június 20-án Fülöp és Ferdinánd Villafafilában Johanna háta mögött megegyeznek a hatalommegosztásról, Ferdinánd átadta a régensi hatalmat, és újdonsült feleségével, Foix Germánával (1488/90–1538)Candale-i Anna magyar királyné első unokatestvére, és II. Ulászló menyasszonyjelöltje 1502-ben elutaznak újonnan szerzett királyságába, Nápolyba.
1506. július 12-én a kasztíliai Cortes Johannának mint Kasztília királyának hűséget esküdött, Fülöpöt elismerte Johanna uralkodótársául, és Károly infánst Asztúria hercegének. Szép Fülöp hivatalosan ekkortól számított Kasztília királyának I. Fülöp néven. Spanyolország politikai és jogi egysége most sem jött létre, a Habsburgok egyelőre csak Kasztíliában uralkodnak, Katolikus Ferdinánd pedig új feleségével egy újabb fiúörökösben reménykedett,1509-ben megszületett a várva-várt trónörökös, János infáns, de csak pár óráig élt. és a jogi egység nem is jött létre a Bourbonok trónra kerüléséig, addig pedig csak perszonálunió kötötte össze Hispania királyságait (beleértve a később megörökölt, majd elvesztett Portugáliát is). Szép Fülöp nem sokkal a királyi cím elnyerése után, szeptember 25-én magas lázzal és kiütésekkel járó rövid betegség után meghalt Burgosban. A halál okai ismeretlenek, Johannához hasonlóan sokan Ferdinánd király intrikáit sejtették a dologban, aki állítólag a messzi Nápolyból is kézben tartotta a dolgokat, és mozgatta a szálakat, hogy ő mérgeztette meg "szeretett" vejét.
Johanna végig betegágyánál volt, és gondosan ápolta férjét, aki öt hónapos terhes feleségét hagyta itt. Rövid gyászszertartás után Johanna a férje koporsójával elindult Granada felé, ahol az előírások szerint örök nyugalomra szándékozták helyezni a földi maradványait. Útközben Torquemadában 1507. január 14-én Johanna megszülte hatodik gyermekét, Katalint. Ferdinánd visszatért Kasztíliába és 1507. július 30-án Hornillosban találkozott lányával, ahol azt kérte, hogy a régensi hatalmat ruházza rá. Johanna körül fokozatosan elfogyott a levegő, és egyre inkább csak névleges maradt az uralma. A Cortes nem kívánt trónváltozást, de "őrültsége" miatt 1509 februárjában Tordesillasban végképp bezárult mögötte az ajtó, és élete végéig ebben a városban szigorú felügyelet mellett maradt.
Kezdetben a fia, Ferdinánd és a lánya, Katalin is vele van, de hamarosan elvették tőle a kis Ferdinándot, aki nagyapja udvarába került, Foix Germána királyné gondjaira bízva. Katalin lányát nála hagyták, de mindketten sanyarú, nem csak királynőhöz, és királyi hercegnőhöz, hanem emberhez is méltatlan körülmények között éltek. Johanna nem fogadott el segítséget a lánya szülésénél, és maga is szoptatta, mint más gyermekeit is korábban.
1516-ban meghalt az apja, így Aragónia trónját is örökölte, legalábbis papíron. A valódi uralkodó a fia, Károly, Asztúria hercege lett. Társuralkodóvá nevezték ki, de a Kasztíliai Gyűlés, a Cortes úgy határozott, hogy a Felség (Majestad, régiesen Magestad) megszólítás csak Johannának jár, míg Károlynak kizárólag a Fenség (Alteza). Ez az oka, hogy Károlyt anyja haláláig Kasztíliában csak Alteza-ként címzték, és csak császárként járt ki neki a Majestad megszólítás.Vö. de Francisco Olmos (2003) és Korpás (2004), bár Korpás abban téved, hogy csak a császári presztízs miatt maradt meg a későbbi kasztíliai Habsburg-uralkodók esetében a Majestad megszólítás, hiszen az a királyok és császárok megszólítása, az Alteza pedig a (császári/királyi/uralkodó) hercegeké. Kasztília királyának pedig a Majestad megszólítás mindenképp kijár. Károly infáns megérkeztéig Francisco Jiménez de Cisneros (1436–1517), Toledo bíboros érseke Kasztíliában,1507-ben már viselte a régensi tisztséget a Cortes felhatalmazásából a királynő nevében. Aragóniai Alfonz (1470–1520), Zaragoza érseke, II. Ferdinánd király természetes fia Aragóniában lett a régens. Ferdinánd infáns is szóba került mint lehetséges örökös, de végül nem támogatták számottevően. Cisneros bíboros egyértelműen az asztúriai herceget, Károly infánst támogatta.