A középfelnémet nyelv () megnevezést a német nyelv kb. 1050 és 1350 közötti állapotának leírására használják. Az ófelnémet előzte meg és a korai újfelnémet fejlődött ki belőle. Némely elméletek a középfelnémet eltűnését 1500 körülre teszik.Az ISO 639-3 definíciója szerint.
Változatok A középfelnémet nyelv nem volt egységes írott nyelv, számos nyelvjárásra oszlik, köztük:
Felsőnémet (Oberdeutsch) Keleti felsőnémet (Ostoberdeutsch) Alemann (Alemannisch) Bajor (Bairisch) Északi felsőnémet (Nordoberdeutsch) Keleti-frank (Ostfränkisch) Déli-frank (Südfränkisch) Középnémet (Mitteldeutsch) Nyugati középnémet (Westmitteldeutsch) Frank (Fränkisch) Rajnai frank (Rheinfränkisch) Középfrank (Mittelfränkisch) Hesseni (Hessisch) Keleti középnémet (Ostmitteldeutsch) Türingiai (Thüringisch) Felsőszász (Obersächsisch) Sziléziai (Schlesisch) Felporosz (Hochpreußisch)
Bár a középfelnémet nyelvet nem egységesítették, a Hohenstaufen udvar emelkedése a 12. században utat nyitott egy régiók feletti, irodalmi német nyelv előtt (mittelhochdeutsche Dichtersprache), melynek alapja a sváb (egy alemann) nyelvjárás volt. Nem bizonyos azonban, hogy az irodalmi nyelv tükrözte-e az udvarok régiók feletti nyelvét.
Fontos esemény a korban a német keleti kolonizáció, az Elba-Saale folyóktól keletre, mely vonal mindaddig az ófelnémet határát alkotta. A folyamat a 11. században indult meg, és az újonnan meghódított területeken egy új nyelvjárási csoport alakult ki, a keleti középnémet.
A középfelnémet nyelv egyik változata volt a jiddis nyelv is, mely a 13. és 14. században terjedt el a német területek zsidó lakossága között és írásához héber karaktereket használtak.
Írásrendszer A középfelnémet nyelv latin írásrendszert használt, azonbelül is a gót írást, amelyből a kora újkorra kifejlődött a fraktúr betűtípus A magánhangzók hosszúságát ékezet (circumflex) jelöli:
a, â, ä, (æ), b, d, e, ê, f, g, h, i, î (y), k (c, ch), l, m, n, o, ô, ö, œ, p, qu (=kw), r, s, t, u, û, ü, v (f), w, z (c, cz, ʒ)
A z betűképe e és i előtt c-ként jelenik meg. Magánhangzók előtt ʒ-vé lágyul, míg rövid magánhangzók után ʒʒ-ként jelenik meg, például haʒ >> haʒʒes. Ez a betű alakult át a modern németben ß írásjellé.
Az umlaut (ä, ö, ü) kialakulása a középfelnémet időszak alatt ment végbe. Használatuk a 14. századtól jelenik meg, azok kétpontos jelölése pedig csak az 1500-as évektől. +középfelnémet magánhangzókelől képzettközépen képzettháttúl képzettajakerekítésesajakrésesajakrésesajakerekítésesrövidhosszúrövidhosszúrövidhosszúzárty ⟨ü⟩yː ⟨iu⟩i ⟨i⟩iː⟨î⟩u ⟨u⟩uː ⟨û⟩féligzártø ⟨ö⟩øː ⟨œ⟩e ⟨e⟩eː ⟨ê⟩o ⟨o⟩oː ⟨ô⟩közepesə ⟨e⟩félig nyíltɛ ⟨ë⟩közel nyíltæ ⟨ä⟩æː ⟨æ⟩nyílta ⟨a⟩aː ⟨â⟩ +MagánhangzókbetűIPAa/a/â/aː/ä/æ/æ/æː/e/e/ /ə/ê/eː/ë/ɛ/o/o/ ô/oː/ö/ø/œ/øː/u/u/û/uː/ü/y/iu/yː/
Nyelvtan A névmás A személyes névmás + Személyes névmások 1. szám 1. szem. 1. szám 2. szem. 1. szám 3. szem. Többessz. 1. szem. Többessz. 2. szem. Többessz. 3. szem. Alanyeset ich du ër sie ëz wir ir sie Tárgyeset mich dich in sie ëz uns iuch sie Részeseset mir dir im ir im uns iu in Birtokos eset* mîn dîn sîn ir sîn unser iuwer ir A genitiv használata megegyezik a melléknév használatával, így az alakjukat megfelelően kell ragozni.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Német nyelv Kategória:Mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotai Kategória:Természetes nyelvek