Mária (, arámiul ܡܪܝܡ, Maryam, , ), a keresztény hagyományban Szűz Mária, Boldogságos Szűz Mária vagy Isten Anyja, az Újszövetség szerint Jézus anyja és József jegyese, majd felesége volt. Az evangéliumok zsidó nőként mutatják be, aki Galilea területén, Názáretben élt. Máté és Lukács elbeszélése szerint Jézust szűzen, a Szentlélek működése által foganta. Mária szerepel Jézus születésének és gyermekkorának elbeszéléseiben, a kánai menyegzőn, a keresztre feszítés történetében és az Apostolok cselekedetei szerint az első jeruzsálemi keresztény közösségben.Raymond E. Brown – Karl P. Donfried – Joseph A. Fitzmyer – John Reumann (szerk.): Mary in the New Testament: A Collaborative Assessment by Protestant and Roman Catholic Scholars. Philadelphia–New York: Fortress Press–Paulist Press, 1978.
Mária a kereszténység egyik legjelentősebb alakja. A katolikus, ortodox és ókeleti egyházak következetesen használják rá a Theotokosz, magyarul Istenszülő vagy Isten Anyja címet. A történeti anglikán és lutheránus hagyomány elfogadja a cím krisztológiai tartalmát, liturgikus és áhítati használata azonban közösségenként eltér. A cím elsődlegesen nem Mária isteni rangjáról, hanem Jézus Krisztus személyi egységéről szól: a Máriától született Jézus ugyanaz az örök Fiú, aki valóságos emberi természetet vett fel.Heinrich Denzinger – Peter Hünermann (szerk.): Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Budapest: Örökmécs–Szent István Társulat, 2004; különösen DH 250–252.
A keresztény hagyományok eltérően ítélik meg Mária örök szüzességét, szeplőtelen fogantatását, mennybevételét, közbenjárását és liturgikus segítségül hívását. A katolikus dogmatika rendszerint négy, kifejezetten Máriára vonatkozó dogmát különböztet meg: istenanyaságát, örök szüzességét, szeplőtelen fogantatását és testével és lelkével való mennybevételét. E tanításokat a katolikus teológia Krisztus megtestesülésével és megváltó művével összefüggésben értelmezi, nem Máriának Krisztustól független kiváltságaiként.Előd István: Katolikus dogmatika. Budapest: Szent István Társulat, 1978, 567–602. o.Schütz Antal: Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere, II. kötet. 2., bővített kiadás. Budapest: Szent István-Társulat, 1937, 71–73. §.
Már a 2. századi keresztény szerzőknél megjelent Mária új Évaként való tipológiai értelmezése; később ehhez kapcsolódott az Egyház előképeként, a hit és az engedelmesség példájaként, lelki anyaként és közbenjáróként való teológiai és liturgikus bemutatása. A második vatikáni zsinat Máriáról szóló tanítását az Egyházról szóló konstitúcióba illesztette, és hangsúlyozta, hogy minden Máriának tulajdonított szerep Krisztus egyetlen közvetítésétől függ.II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium, 52–69. Hozzáférés: 2026. július 19.
Mária az iszlámban is kiemelkedő személy. A Korán Marjam néven Jézus szűz anyjaként, Isten által kiválasztott és megtisztított nőként mutatja be; ő az egyetlen nő, akit a Korán név szerint említ, és a 19. szúra az ő nevét viseli. Az iszlám nem fogadja el Jézus istenségét és Mária keresztény értelemben vett istenanyaságát, de mély vallási megbecsüléssel beszél róla.Barbara Freyer Stowasser: Women in the Qur'an, Traditions, and Interpretation. New York–Oxford: Oxford University Press, 1994, 67–82. o.
Név és címek
A név alakjai és eredete A magyar Mária név a latin Maria, illetve a görög Maria és Mariam alakokon keresztül a héber Mirjám névre vezethető vissza. Ugyanezt a nevet viseli a Héber Bibliaban Mirjam, Mózes és Áron nővére. A név etimológiája bizonytalan. A kutatás egyiptomi és sémi eredetmagyarázatokat egyaránt javasolt; a „szeretett”, „lázadó”, „keserűség”, „tenger csillaga” és más jelentések részben nyelvészeti feltevésekből, részben későbbi keresztény szófejtésekből származnak. Egyik magyarázat sem tekinthető általánosan bizonyítottnak.„Mary, Blessed Virgin, I: In the Bible”. In: New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, 9. kötet. Detroit: Gale–The Catholic University of America, 2003, 242–248. o.
A görög Újszövetség a Mariam és Maria alakot is használja. Az arámi Maryam alak az arab Maryam közvetlen megfelelője. A magyar névhasználatban a személynév mellett számos tiszteleti és népi elnevezés alakult ki, köztük a Szűzanya, Boldogságos Szűz, Miasszonyunk, Madonna, Boldogasszony és Nagyboldogasszony.
Főbb keresztény címek Mária címei eltérő eredetűek és eltérő tanbeli súlyúak. A Theotokosz zsinatilag megerősített krisztológiai cím, míg például a Tengernek csillaga, a Rózsafüzér királynője vagy a Keresztények segítsége liturgikus és áhítati megszólítás.
Cím Eredet és jelentés Istenszülő, Isten Anyja A görög Theotokosz szó szó szerint „Istenszülőt” jelent. Az epheszoszi zsinat 431-ben Krisztus személyi egységének védelmében erősítette meg használatát. Örökszűz (Aeiparthenos, Semper Virgo) A keleti és nyugati egyházi hagyomány Mária Jézus fogantatása előtti, szülés alatti és szülés utáni szüzességét fejezi ki. Új Éva Szent Jusztinosz és Szent Iréneusz nyomán kialakult tipológiai cím: Mária hívő engedelmességét Éva engedetlenségének ellentéteként értelmezi. Egyház Anyja Mária Krisztushoz és Krisztus egyházi testéhez fűződő kapcsolatát fejezi ki. A címet VI. Pál pápa 1964-ben ünnepélyesen alkalmazta Máriára. Mennyek Királynője Mária mennyei megdicsőüléséhez és Krisztus királyságához kapcsolódó liturgikus cím; a keresztény értelmezésben nem Krisztustól független uralmat jelent. Magyarok Nagyasszonya A magyar keresztény hagyományban Mária országoltalmazó és nemzeti patrónai címe, amely Szent István országfelajánlásának hagyományához kapcsolódik.
A Loretói litánia bibliai képekből és a keresztény szimbolikából merített megszólításokat használ, például Bölcsesség széke, Dávid tornya, Frigyláda, Hajnali csillag és Keresztények segítsége. E címek tipologikus és költői nyelvet alkalmaznak, ezért nem kezelhetők különálló dogmatikai meghatározásokként.VI. Pál: Marialis cultus, 1974. Hozzáférés: 2026. július 19.
Források és történeti háttér
Máriáról a legkorábbi fennmaradt források az Újszövetség iratai. Ezek nem teljes életrajzot kívánnak adni, hanem Jézus személyének és küldetésének összefüggésében említik. Mária születésének ideje és helye, szüleinek neve, gyermekkorának eseményei, valamint földi életének befejezése nem állapítható meg a kanonikus iratokból. A későbbi apokrif elbeszélések fontosak a liturgia, az ikonográfia és a népi hagyomány történetéhez, de nem azonos értékűek a korábbi újszövetségi tanúsággal.Stephen J. Shoemaker: Mary in Early Christian Faith and Devotion. New Haven–London: Yale University Press, 2016.
Mária életét az 1. századi Galilea és Júdea zsidó társadalmi és vallási világában kell elhelyezni. A szövegek a mózesi törvényt követő család tagjaként ábrázolják: Jézust bemutatják a jeruzsálemi templomban, a család húsvéti zarándoklaton vesz részt, és a Magnificat az ószövetségi zsoltárok, különösen Hanna énekének nyelvezetét idézi. Mária mindennapi nyelve feltehetően a galileai arámi valamely változata volt; héber- és görögtudásának, valamint írás-olvasási képességének mértéke nem ismert.Sean Freyne: Galilee from Alexander the Great to Hadrian, 323 B.C.E. to 135 C.E.: A Study of Second Temple Judaism. Wilmington: Michael Glazier, 1980.Catherine Hezser: Jewish Literacy in Roman Palestine. Tübingen: Mohr Siebeck, 2001.
Mária családjának pontos társadalmi helyzete nem rekonstruálható. Lukács szerint Jézus templomi bemutatásakor két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel; ez arra utalhat, hogy a család nem tartozott a tehetősek közé, mivel a Leviták könyve a szerényebb anyagi helyzetűek számára engedélyezte ezt az áldozatot. Az adatot azonban nem lehet teljes társadalmi életrajzzá bővíteni.Joseph A. Fitzmyer: The Gospel According to Luke I–IX. Anchor Bible 28. Garden City: Doubleday, 1981, a Lk 2,22–24 magyarázata.
Mária az Újszövetségben
Pál levelei és Márk evangéliuma Az Újszövetség kronológiailag legkorábbi Máriára vonatkoztatható mondata Pál apostol Galatákhoz írt levelében található: „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett” (Gal 4,4). Pál nem nevezi meg Máriát, de a mondat Krisztus valóságos emberi születését és zsidó történeti beágyazottságát hangsúlyozza.
A Márk-evangélium nem tartalmaz gyermekségtörténetet. Mária Jézus családjával jelenik meg, amikor hozzátartozói keresik Jézust (Mk 3,20–35), és a názáretiek Jézust „Mária fiának” nevezik (Mk 6,3). A Jézus „testvéreire” használt görög adelphoi kifejezés értelmezése felekezetközileg vitatott. A katolikus nyugati hagyomány tágabb rokonságot, az ortodox hagyomány József korábbi házasságából származó gyermekeket, számos modern protestáns exegéta pedig Mária és József későbbi gyermekeit látja bennük. A szó önmagában nem dönti el a rokonság pontos fokát, mert bibliai és zsidó-görög használata tágabb közösségi vagy rokoni kapcsolatot is jelölhet.
Jézus kijelentése, amely szerint „aki Isten akaratát teljesíti, az az én testvérem, nővérem és anyám”, a lelki tanítványság elsőbbségét hangsúlyozza a puszta vérségi kapcsolat fölött. A katolikus és ortodox értelmezés szerint a mondat nem Mária személyes elutasítása, mivel Lukács Máriát éppen Isten szavának hívő befogadójaként ábrázolja; más értelmezések Jézus családi kötelékektől való prófétai függetlenségét emelik ki.
Máté evangéliuma Máté gyermekségtörténete elsősorban József nézőpontjából beszéli el Jézus fogantatását. Mária József jegyese, aki „még mielőtt egybekeltek volna”, a Szentlélektől gyermeket fogan (Mt 1,18). József álmában kapja a magyarázatot és a megbízást, hogy vegye magához Máriát és nevezze a gyermeket Jézusnak. Máté az eseményt Iz 7,14 görög szövegével kapcsolja össze: „Íme, a szűz fogan és fiút szül.”Raymond E. Brown: The Birth of the Messiah: A Commentary on the Infancy Narratives in the Gospels of Matthew and Luke. Updated edition. New York: Doubleday, 1993.
A „nem ismerte meg, amíg meg nem szülte fiát” (Mt 1,25) mondat a születés előtti időszakról tesz kijelentést. A görög heósz hú („amíg”) önmagában nem bizonyítja, hogy a szülés után házasélet kezdődött, de annak ellenkezőjét sem. Hasonlóképpen az „elsőszülött” bibliai-jogi megnevezés nem szükségképpen feltételez későbbi gyermekeket: a méhet megnyitó fiú törvényes státuszát jelölte.
Máté Betlehembe helyezi Jézus születését, majd elbeszéli a napkeleti bölcsek látogatását, a menekülést Egyiptomba és a család názáreti letelepedését. A szöveg nem ír istállóról; a jászol Lukácsnál szerepel, a barlang vagy istálló képzete a későbbi hagyományban vált általánossá.
Lukács evangéliuma és az Apostolok cselekedetei Lukács gyermekségtörténetében Gábriel arkangyal Názáretben köszönti Máriát és közli vele, hogy a Szentlélek erejéből fiút fogan, akit Jézusnak neveznek (Lk 1,26–38). Mária válasza – „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” – a keresztény hagyományban a hitből fakadó szabad beleegyezés mintájává vált. Az angyali köszöntésben szereplő görög kecharitómené jelentése „kegyelemben részesített” vagy „kegyelemmel elhalmozott”; pontos dogmatikai következményeit a felekezetek eltérően értelmezik.
A látogatás során Erzsébet „Uram anyjának” nevezi Máriát, Mária pedig elmondja a Magnificatot (Lk 1,39–56). Az ének Isten szabadító cselekvését, az alázatosak felemelését és a hatalmasok megítélését hirdeti. A modern teológiai és társadalmi olvasatok ezért egyszerre tekintik Mária személyes hálaénekének, Izrael reménysége összefoglalásának és a társadalmi viszonyokat felforgató isteni igazságosság költői kifejezésének.