bélyegkép|300px|Val d’Anniviers, a „hunok völgye” bélyegkép|300px|Chandolin A Val d’Anniviers () egy svájci völgy. Lakóiról feltételezik, hogy hun eredetűek.
Fekvése A völgy Svájc déli részén, Wallis/Valais (Vallese/Vallais) kanton Sierre/Siders nevű városának közelében, a Rhône folyótól indul, és felnyúlik egészen a 4478 m magas Matterhorn csúcsig.
Történelem
Hun eredet A terület a magyar történetírásban mint Hunok völgye is ismert. Attila, a catalaunumi síkon 451-ben vívott ütközet után visszavonult Pannoniába. Feltételezik, hogy a főseregtől leszakadt hun csapattöredékeket a rómaiak és szövetségeseik, Aetius római hadvezér irányításával tovább üldözték, és ezek vetődhettek a Rhône völgyéből nyíló, elzárt mellékvölgybe. A völgyben lakók testalkata, élettani jellemzői (mongolfoltja, markerjegyei stb.), népművészete (életfái, tulipánjai, kopjafái), ételkultúrája (húspácolása) és átvészelte az évszázadok viharait, és részben még ma is tanulmányozható, dokumentálható.Kiszely (1996), Horváth (1881), György (1881), Fischer (1896)
A Kiszely István antropológus által 1996-ban írt A svájci "hun völgy" című tanulmány, valamint az 1781-ben a genfi székesegyház kántora, Mark Theodor Bourrit által, az Alpokról írt könyvében is szerepelnek a völgyben lakó népek hun eredetét feltételező kijelentések. Horváth Mihály külföldre emigrált magyar lelkész 1853-ban járt a völgyben, amelyről 1881-ben jelent meg beszámolója.
A hun-magyar elmélet kritikája
Horváth Mihály 1881-es beszámolója közli gróf Rivaz, sioni kanonok levelét, aki negyven éven át kutatta Valais kanton történetét. Rivaz szerint a falu lakossága hun, illetve esetleges magyar eredetére semmilyen történeti bizonyíték nincsen, a hiedelem egyedül a hagyományokon alapszik. Horváth látogatást tett a településen, megállapította, hogy lakói embertanilag semmilyen módon nem különböznek Svájc egyéb részeinek lakóitól. Nyelvészeti vizsgálatokat is folytatott, s megállapította, hogy az ott beszélt nyelv egyfajta tájnyelvi keveréke az olasz, francia és egyén nyelvek szavainak, s jellegében nem különbözik a térség többi tájnyelvétől. Horváth konklúziója az, hogy a hun-magyar eredet bizonyíthatatlan.Horváth Mihály munkája a Google Books-on, a településsel a 490. - 501. oldalak közt foglalkozik. Az Ethnographia 1890. évi első száma közli Réthy László A svájci hunnok című cikkét .A lap digitalizált változata, a cikk a 98. oldalon kezdődik A völgy lakóinak hun-magyar eredetére vonatkozó állításokat komolytalannak tartotta, megfogalmazása szerint "Semmi, éppen semmi nyom, a legkisebb jel sem mutat arra, hogy hunn őseink hadi útjokban az anniviersi völgyben vonták volna meg magukat." Ő is járt a településen, tanulmányozta a helyiek szokásait, nyelvét (ez utóbbiról így ír: "Franczia paraszti nyelv az, mely hangtanilag a piemonti olaszba megy át, grammatikájára nézve is olyan szabályos fejlődés, miben a franczia s olasz nyelvhatárok találkozását látjuk meg.". Vizsgálta a számneveket, amelyek egy nyelvben a legkevésbé változnak: a völgy lakóinak számnevei egyértelműen francia, némi hangtani közeledéssel az észak-olasz dialektushoz. Kereste a hun-magyar hagyományok (lótartás, emlékek a síksági életre, esetleg a völgybe való bevándorlás) emlékeit a helyi nép körében, de semmit sem talált. Megállapítása szerint egy lovas nép, amely a kengyel ismeretével történelmi korszakot alkot nem alakul át oly módon, hogy a hegyekbe menekülve letelepedik, s pásztori életbe kezd. Megfogalmazása szerint "...népek, ha nagy katasztrófák után hazát kell változtatniuk, régi életviszonyaik szerint fogják sorsukat intézni. Lovas népek sík vidékekre vándorolnak el. leégett városok lakói elszélednek a világ négy tája felé, újból városokban keresve boldogulást, nomád népek uj legelőket keresnek barmaiknak.". Érdekes párhuzamot állít fel a többi, a térség őstörténetére vonatkozó elmélettel, Christian Moritz Engelhardt például a vidék helyneveit szaracén (arab) eredetre vezeti vissza, így arab őslakosságot tételezve fel. Réthy e szavakkal összegzi véleményét a hun-magyar eredetfeltételezésről:
"így teremnek a tudomány kacsái! Ezek a jómadarak észrevétlenül röpködnek ki fészkeikből, majd nagy hápogással hatalmas köröket irnak le vándorutjokban s gyakran hosszú, hosszú életűek."
Kiszely István munkáiban nem tesz említést Réthy e tanulmányáról. A Néprajzi Értesítő 1913-as évfolyamában A lap digitalizált változata Makoldy Sándor közölt beszámolót a „svájci hunok” életéről és szokásairól (Az anniviardok u. n. svájczi hunnok multja és jelene). Megállapította, hogy az etnográfiai sajátosságokból nem lehet következtetni a népesség idegen eredetére, de nem zárja ki teljesen a hagyományt. Radó György a Kortárs 1982. márciusi számában A lap digitalizált változata írt cikket, személyesen járt a településen, beszélt a lakókkal, akik nem is ismerték a legendát. Az elmélet kritikáinak legkitűnőbb összefoglalását a Nyelv és Tudomány című oldalon megjelent Hun volt, hun nem volt... Így teremnek a tudomány kacsái című cikk adja Hun volt, hun nem volt... Így teremnek a tudomány kacsái
Emlékezete Balassa Sándor: Hunok völgye (Val d’Anniviers) – szimfonikus költemény (1999), Nemeskürty István magyar millenniumi kormánybiztos felkérésére. A mű 2000. január 21-én a Zeneakadémia nagytermében hangzott el először, a Pécsi Szimfonikus Zenekar előadásában, Howard Williams vezényletével.
Jegyzetek
Források Kiszely István: A svájci "hun völgy" Horváth Mihály: Egy kis hun-kérdés több nagy között, Századok c. folyóirat, 1881 György Aladár: A Föld és népei, III. kötet, 1881 Anton Karl Fischer: Die Hunnen im schweizerischcen Eifischtale und ihre Nachkommen bis auf die heutige Zeit, Zürich, 1896
További információk Hun volt, hun nem volt… (2013)
Külső hivatkozások A Val d’Anniviers története a Dictionnaire historique de la Suisse online kiadásában Kuruc.info: Hunok leszármazottai élnek Svájc hegyei között? Az Echo TV filmje.
Kategória:Svájc völgyei Kategória:Hunok