A Luganói-tó (, ; Ceresio a latin Ceresius névből vagy régiesen, németül Lauisersee) Ticino svájci kanton déli részén és Észak-Olaszországban található. Nevét Lugano város nevéről kapta. Tengerszint feletti magassága 271 m, területe ( Olaszországhoz, Svájchoz tartozik). Legmélyebb pontja 288 méter, térfogata .
Leírás A tó a Würm-glaciális után két gleccser összetalálkozásánál keletkezett, ezzel magyarázható több nyúlványos formája.
Bizonyos ágai Olaszországba nyúlnak át és itt található a játékkaszinójáról híres olasz beékelődés is, Campione d’Italia, ami egy kissé bonyolult határvonalat eredményez. Bár svájci terület veszi körül, az Európai Unió (EU) része, de az EU Vámkódexe szerint nem tartozik az EU vámterületéhez.Forrás: Az Európai Parlament és a Tanács 450/2008 rendelete (2008. április 23.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex) – 3. cikk (1) bekezdés Egy Olaszország és Svájc között kötött egyezmény értelmében Campione a vám szempontjából svájci területnek tekintendő.
A tavat Luganótól délre autópálya és vasút szeli ketté a Melidei-gáton.
Ismert kilátóhegyek a tó partján a Monte Brè (925 m), a Monte San Salvatore (912 m) és a Monte Generoso (1701 m). A déli nyúlványok között fekszik Monte San Giorgio (1097 m), ami 2003 óta szerepel az UNESCO világörökség-listáján.
A tó Svájc déli csücskén, mediterrán jellegű klímában fekszik; kedvelt kiránduló- és nyaralóhely.
Hajózás a Luganói-tavon bélyegkép|balra|160px|A Melidei gát Először 1848-ban bocsátottak vízre gőzhajót a Luganói-tavon. A „Ticino” nevű hajó befogadóképessége 200 személy, sebessége volt, ami az akkori kor jelentős eredményének és eseményének számított. Történelmi dátum a vidéki termelők számára, akik mindaddig lovaskocsin vagy evezős csónakon szállították termékeiket az eladás helyszínére. Csak 26 évvel később készült el az első helyi vasútvonal (1874: Chiasso–Lugano) és csaknem 40 évvel később adták át az első drótköteles felvonópályát (1886: Lugano vasútállomás és Lugano városközpont között).
A Gotthárd-vasútvonal megnyitása 1882-ben további lendületet adott a virágzó vendéglátásnak: 1882-ben már hajózó utast számláltak a Luganói-tavon.
Az 1881 és 1911 közötti 30 évben újabb 9 személyszállító gőzöshajó került a hajóflottához. 2001-ben bocsátották vízre a San Gottardo nevű motoros hajót.
Jegyzetek
Fordítás
Források A Luganói-tó hivatalos weboldala Lugano hivatalos weboldala, német, angol, olasz nyelven
Kategória:Olaszország tavai Kategória:Svájc tavai Kategória:Lombardia földrajza Kategória:Országhatáron fekvő tavak