thumb|250px|Fantáziarajz a Pluto metánjéggel borított felszínéről, bal oldalán legnagyobb holdjával, a Charonnal, jobb oldalon az ilyen távolságban már csak viszonylag halványan pislákoló Nappal thumb|250px|right|A Hubble űrtávcső felvétele, mely a kis holdak felfedezését jelentette
A Pluto (szimbólumok: és ) plutoida törpebolygó.
2006. augusztus 24-éig a Naprendszer kilencedik, legkisebb bolygójaként tartották számon, ma pedig a legnagyobb törpebolygónak számít.Pluto demoted once again (Cosmos Magazine, 2007. június 15.) Azóta a Neptunusz a Naprendszer legtávolabbi bolygója. A Föld holdjánál kisebb, magas hőmérsékleten összetömörült anyagokból álló, nitrogén–metán–szén-monoxid légkörű törpebolygó.A Pluto nem bolygó többé (Index.hu, 2006. augusztus 24.)Pluto loses status as a planet (BBC, 2006. augusztus 24.)
Bolygó besorolását azért vesztette el, mert a Kuiper-övben egy olyan égitestet fedeztek fel, amely közel ugyanakkora. Ez az Eris törpebolygó, melynek felfedezése után a Nemzetközi Csillagászati Unió új bolygó-meghatározást alkotott, amely az Erist – és így a Plutót is – a bolygóktól külön kategóriába helyezi.
Elnevezés A kisbolygó-elnevezési konvencióknak megfelelően a Magyar Csillagászati Egyesület a 134340 Pluto, illetve (134340) Pluto alakot ajánlja és használja a magyarosított Plútó helyett, mióta azt törpebolygó kategóriába sorolta a Nemzetközi Csillagászati Unió. A Földrajzinév-bizottság 2010-ben, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének 2015-ös szabályzata a már rögzült PlútóA magyar helyesírás szabályai 12. kiadás alakról határozott.
Jelenleg tehát mindkét írásmód megalapozott, jelen oldalon a Magyar Csillagászati Egyesület által javasolt, latinos formát használjuk, amely a törpebolygók egységes írásmódját követi.
Jellemzői A Pluto tömege csak egyötöde a Holdénak, valamint átmérője is kisebb. Felszínét fagyott nitrogén borítja, mely napközelben felenged és vékony légkört alkot.
Felszíne geológiailag aktív, gleccserek és jégvulkánok is találhatók rajta. Hegységek és síkságok tarkítják. A Sputnik Planitia nevű területen dűnék figyelhetők meg, amiket fagyott, homokszem méretű metándarabkák alakítanak és formálnak. A dűnék nagyjából 2000 km² területet fednek le. Bár a légköre vékony, de a felszínt aktívan formálják a szelek, amik legfeljebb 35 km/h sebességgel fújnak.Newly discovered dunes on Pluto are made of fine grains of frozen methane, 2018-05-31Solid methane dunes discovered at bottom of major mountain range on Pluto, 2018-05-31
A New Horizons -235 Celsius fokot mért a Pluto közelében.
A New Horizons űrszonda műszereinek mérései alapján feltételezhető, hogy a felszín alatt folyékony vízóceán található. Ezt a felszíntől egy gázréteg választja el, amit gázhidrátok (más néven klatrát-hidrátok) töltenek ki, és aminek a hőszigetelő hatása megvédi az alatta lévő óceánt a teljes befagyástól. Ez a gázréteg nagyrészt metánból áll, és jégszerű, kásás állapotú.astronomy.com: Thin, insulating layer may prevent Pluto's underground ocean from freezing, 2019-05-20
Pályája nagyon elnyúlt (30 és 50 CsE között változik), melyen néha a Neptunusz pályáján belül kerül. Jele a két első betűjéből alkotott jel, mely egyben Percival Lowell monogramja is (Unicode: ♇).
1930. február 18-án Clyde Tombaugh azonosította először a Plutót a Lowell Obszervatóriumban, és gyorsan kikiáltották a Naprendszer kilencedik bolygójának, mely címét sokáig őrizte. Szakmai körökben azonban egyre inkább sorolták a bolygók helyett a Plutóhoz nagyon hasonló tulajdonságú és pályájú Kuiper-objektumok közé. 2006. augusztus 24-én a Nemzetközi Csillagászati Unió határozatban törpebolygóvá minősítette a Ceresszel és az (akkor még ideiglenes nevet viselő) Erisszel együtt. Ez a lépés olyan visszhangra talált, hogy a 2006-os év szavának a bolygó nevéből képzett, ’lefokozott, leértékelt’ jelentésű plutoed szót választották az Egyesült Államokban.'Plutoed' voted US word of year (BBC, 2007. január 8.
A Plutóról az 1950-es években úgy vélték, hogy a Neptunusz holdja volt, melyet annak legnagyobb holdja, a Triton lökött ki pályájáról. A Pluto azonban sosem kerül közel a bolygóhoz, így e feltételezés nem bizonyítható. Ezt a Charon felfedezése is megerősítette.
A Nemzetközi Csillagászati Unió a törpebolygók Plutóhoz hasonló csoportjának megjelölésére 2008-ban a plutoid szót javasolta. Az ötletet több csillagász kritizálta.Olcsó vigasz a Plutonak (Index, 2008. június 13.) Ennek ellenére a plutoid kategória rögzült a csillagászatban, a Plutóhoz hasonló paraméterekkel rendelkező objektumokból már több mint 200 darab ismert, ami tovább erősítette azt, hogy a Pluto nem bolygó, hanem egy objektumcsoport legnagyobb tagja. 2003 óta még ez sem teljesen igaz, ekkor fedezték fel a 2350 km átmérőjű 2003 UB313 égitestet, amely bár nagyon nyújtott pályán kering, felfedezésekor 100 CsE távolságra volt, de napközelségben eléri a plutoidák övét. Ezt az objektumot már nem akarták tizedik bolygónak minősíteni, ezért lett inkább a Pluto is törpebolygó.
Nevekkel ellátott területek A Nemzetközi Csillagászati Unió 2015-től tartó, a Pluto felszíni, geológiai formációinak elnevezésére a névjavaslatok közül tizennégyet elfogadott és 2017-ben közzétett. A nevek eredete: alvilági mitológia, úttörő űrküldetés, történelmi földrajzi felfedezők, tudósok, mérnökök, akik kapcsolatba hozhatók a Plutóval vagy a Kuiper-övvel.
Az elfogadott nevek a következők:
Tombaugh régió,Clyde Tombaugh (1906–1997), amerikai csillagász, a Pluto felfedezője. Burney kráter,Venetia Burney (1918–2009), a Pluto felfedezése idején 11-éves iskoláslány, ő javasolta a Pluto nevet. Szputnyik síkság,Szputnyik–1, 1957-ben felbocsátott szovjet űrszonda Tendzing hegységTendzing Norgaj (1914–1986), nepáli serpa hegymászó és Hillary hegység,Sir Edmund Hillary (1919–2008), új-zélandi hegymászó Al-Idriszi hegység,Abu Abdalláh al-Idríszi (1100–1165/66), arab térképész Djanggawul árkok,Djanggawul: három ausztrál bennszülött mitológiai, ősi lény, akik a holtak birodalma és Ausztrália között oda-vissza közlekednek Szleipnir árok,Szleipnir: az északi mitológia nyolclábú lova, amin Hermod lelovagolt az alvilágba Vergilius árkok,Vergilius: ókori római klasszikus költő, aki Dante Isteni színjáték-ában elkíséri Dantét a pokolba és a purgatóriumba. Adlivun üreg,Adlivun: az inuit mitológiában az alvilág neve. Hajabusza föld,Hajabusza: japán űrszonda (2003–2010) Voyager föld,Voyager-program: két űreszköz, amik jelenleg a Naprendszer külső határain járnak. Tartarosz gerincek,Tartarosz: a görög mitológiában a legmélyebb, legsötétebb üreg a Föld mélyén. Elliot kráter.James Elliot (1943–2011), MIT-kutató, aki felfedezte a Pluto vékony atmoszféráját.
2019-ben újabb 14 nevet fogadott el az Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU), a NASA New Horizons csapatának javaslatai alapján:
Alcyonia Lacus, egy minden bizonnyal fagyott nitrogén tó.Alcyonia Lacus: a görögországi Lerna közelében lévő, „feneketlen”-nek tartott tó neve után kapta a nevét. Ez a görög térség forrásairól és mocsarairól ismert; a görög mitológiában az alvilág egyik bejárata itt található.
Elcano Montes, hegyekkel borított terület.Elcano Montes: Juan Sebastián Elcano (1476–1526), spanyol felfedező tiszteletére, aki 1522-ben elsőként kerülte meg a Földet vitorláshajójával (az utazást Magellán kezdte meg 1519-ben)
Hunahpu Valles, kanyonokból álló rendszer.Hunahpu Valles: maja ikerhősök egyikéről lett elnevezve, aki legyőzte az alvilág urait egy labdajátékban
Khare kráter, ami Bishun Khare (1933–2013) bolygókutató tudósról kapta a nevét, aki a bolygók légkörének kémiájával foglalkozott, és akinek laboratóriumi munkái nyomán feltételezik, hogy tholinok, egyfajta szerves molekulák okozzák a Pluto legsötétebb és legpirosabb területeinek színeit.
Kiladze kráter, amit Rolan Kiladze (1931–2010), grúz csillagász tiszteletére neveztek el. Rolan Kiladze kezdte el a Pluto asztrometriai és fotometriai kutatását.
Lowell régió, nagy terület Percival Lowell (1855–1916) amerikai csillagász tiszteletére. Lowell alapította meg a később róla elnevezett Lowell obszervatóriumot, és ő szervezte meg a Neptunuszon túli terület tudományos megfigyelését.
Mwindo Fossae – hosszú és keskeny mélyedések hálózata. Nyanga (Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része és Zaire területén ismert) epikus hős tiszteletére, aki leutazott az alvilágba, visszatért onnan, majd bölcs és hatalmas király lett belőle.
Piccard Mons – hegyvidéki, feltehetően kirovulkanikus terület. Auguste Piccard (1884–1962) feltaláló és fizikus tiszteletére, aki a 20. században léghajóval a Föld felső légkörét tanulmányozta.
Pigafetta Montes – hegység, Antonio Pigafetta (c. 1491 – c. 1531), itáliai tudós és felfedező tiszteletére, aki Magellán egyik hajóján utazva dokumentálta a felfedezéseket, amiket a Föld első körülhajózása során tettek.
Piri Rupes – hosszú hegycsúcs Ahmed Muhiddin Piri (c. 1470–1553), ismertebb nevén Piri Reis tiszteletére, aki az Oszmán Birodalom első számú térképésze volt. Híres az általa megrajzolt világtérkép után. Ugyancsak megrajzolta az első ismert Észak- és Dél-Amerika keleti partvidékét ábrázoló térképeket.
Simonelli kráter – Damon Simonelli (1959–2004) csillagász tiszteletére, aki széles körű kutatást folytatott, többek között a Pluto kialakulásának témakörében.
Wright Mons – a Wright fivérek (Orville (1871–1948) és Wilbur (1867–1912) tiszteletére, akik a repülés amerikai úttörői voltak. A Wright fivérek építették az első olyan repülőgépet, ami képes volt az önálló repülésre.
Vega Terra – nagy, folytonos földterület. Nevét a szovjet Vega–1 és 2 küldetés után kapta. Ezek voltak az első olyan űrszondák, amik kutató léggömböt működtettek egy másik bolygó (a Vénusz), légkörében, továbbá fényképet készítettek egy üstökös magjáról (Halley-üstökös).
Venera Terra – a Szovjetunió Venyera űrszondái után kapta a nevét, amiket a Vénusz bolygó kutatására küldtek 1961 és 1984 között. Ezek között volt az első olyan, ember által készített eszköz, ami behatolt egy másik bolygó légkörébe és „puha” leszállást hajtott végre a felszínén, ahol fényképeket is készített.
New Horizons űrszonda — a Johns Hopkins Applied Physics Laboratory által gyártott és működtetett tudományos űrszonda, ami még 2019-ben is aktív tevékenységet végez.
Kísérői Charon
A Pluto legnagyobb kísérője, a Charon 1207 km átmérőjű, és így a Plutóhoz viszonyítva jelentős méretű. A Pluto–Charon-rendszert így a szokatlan 2 : 1 nagyságarány miatt korábban kettős bolygónak nevezték. A 8 : 1 tömegaránynak, illetve a két égitest közötti nagy távolságnak köszönhetően a rendszer tömegközéppontja a Plutón kívül található, így lényegében egymás körül keringenek.
A Charon átlagos távolsága a Plutótól km, míg pályájának fél nagytengelye (azaz a közös tömegközépponttól mért távolság) km. A Pluto esetében a geometriai középpontnak a rendszer tömegközéppontjától mért távolsága a tömegaránynak megfelelően az előbbi távolság 1/8-a, azaz km. Így a Pluto felszínének a rendszer tömegközéppontjától mért km-es távolsága megközelítően azonos az égitest sugarával. A Charon pályája közel kör alakú, és feltehetően a Pluto egyenlítői síkjában található. (Összehasonlításképpen a Föld és a Hold tömegaránya 81:1, és a közös tömegközéppont a Föld felszíne alatt található, 4700 km-re a magtól, 1650 km-re a felszín alatt.)
Nix és Hydra