Jeney Mihály Lajos vagy franciául Louis Michel de Jeney (Erdély, 1723 vagy 1724 – Pécs, 1797) vezérőrnagy, térképész, az ógradinszkai erőd parancsnoka. Nevéhez fűződik a 18. század egyik kiemelkedő hadelméleti munkája, „A portyázó, avagy a kisháború sikerrel való megvívásának mestersége korunk géniusza szerint.” c. mű.
Életpályája Életéről kevés biztos forrás áll rendelkezésre. A Zachar József által összeállított életrajzaZachar József részletes leírása itt található: de Jeney: A portyázó, avagy a kisháború sikerrel való megvívásának mestersége korunk géniusza szerint. Hága, 1759 (Zachar József). Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986. BevezetésZACHAR JÓZSEF: ISMERETLEN KORAI HADELMÉLETI HUNGARICA szerint a gyéresi Jeney család sarjaként láthatta meg a napvilágot az 1720-as évek legelején.
Élete során tizennégy nagy hadjáratban vett részt, közülük az elsőként az 1737/39-es osztrák-török háborúban, valószínűleg közhuszárként. Az osztrák örökösödési háborúban a Baranyay-huszároknál szolgált. 1747-ben már Bercsényi László kéri Jeney hadnagyi kinevezését a francia hadügyminisztertől saját huszárezredébe, tehát legkésőbb 1746-ban az olasz hadszíntéren átállt a franciák oldalára. A Bercsényi-huszárok névjegyzékében 1753-ig szerepel. Saját bevallása szerint 1757-ben még a francia seregben szolgált, de 1758-ban már mérnök-kapitány II. Frigyes seregében, akinek indítványt is írt egy erdélyi felkelés kirobbantásának ügyében. 1768-ben már bizonyíthatóan újra magyar földön van, mérnökként dolgozik, őrnagyi rangban részt vesz Erdély katonai felmérésében, 1772-től az egész erdélyi felmérés vezetője lesz.
1775-ben a délvidéki katonai határőrvidék felmérésének vezetésére kérik fel, a munkát Károlyvárosból irányítja alezredesként. A bajor örökösödési háború alatt Bécsben szolgált, majd visszatért Károlyvárosba. Munkájának elismeréséül 1783-ban királyi főszállásmesteri ezredessé nevezik ki. 1784-től a belső-ausztriai felméréseket vezeti Grazból, 1787-től a magyarországi felmérésekben segédkezik. 1789-ben II. József kinevezte vezérőrnaggyá és az ógradinszkai erőd parancsnokává. 1797-ben Pécsen érte a halál, ahol szabadságát töltötte.
Munkássága Jeney pályáját két meghatározó szakaszra lehet bontani. Élete második fele, az első katonai felmérésében játszott szerepe régebb óta ismeretes volt tudományos körökbenPaldus József: Katonai térképek II. József császár idejében, de hadelméleti munkásságát csak később, az 1980-as években sikerült kétséget kizáróan a nevéhez kötni.
"A portyázó" A 18. század háborúi során a nagy csaták vállalása a korábbi és későbbi korokhoz képest kevésbé volt jellemző. A katonai összeütközések nagyobb részét az ún. kisháborúk, különítményháborúkA különítmény szóból ered az angol nyelveterületen a partisan elnevezés. vagy portyázóháborúk jelentették.
A század közepén francia nyelvterületen három alapmű született ebben a témában gyors egymásutánjában: De la Croix: Traité de la petite guerre pour les compagnies franches (Értekezés a kisháborúról a szabadcsapatok részére). Párizs, 1752 Grandmaison: La petite guerre ou traité de service des troupes legeres en compagne (A kisháborúról, avagy értekezés a könnyűcsapatok hadiszolgálatáról). Párizs, 1756 de Jeney: Le partisan ou l'artde faire la petite-guerre avec succes selon le génie de nos jours (A portyázó, avagy a kisháború sikerrel való megvívásának mestersége korunk géniusza szerint). Hága, 1759
Mindhárom szerző saját, portyázó alakulatokban szerzett tapasztalatait ötvözte hadelméleti tudásával. A kisháború meghatározó ismertetőjegye, hogy a főerők egymás ellen vonulás helyett a felderítés, ellenséges csapatok és ellátmány zaklatása, cselvetés, zsákmányolás, fogolyejtés, valamint az erre irányuló ellenséges törekvések megakadályozása a háború kimenetét leginkább befolyásoló harcelemek. A kisháború lényege a mozgásban van, így a könnyűcsapatok hatékony alkalmazása határozza meg sikerességét.
Jeney munkája több tekintetben is egyedülállónak bizonyult, hiszen az általa megfogalmazott kisháborús téziseknek hosszú életútja lett a szakirodalmoban. Ugyancsak munkájához kötik a partisan szó mai értelemben vett elterjedését a szakirodalomban és a köznyelvben is.
Emlékezete de Jeney: A portyázó, avagy a kisháború sikerrel való megvívásának mestersége korunk géniusza szerint. Hága, 1759 (Zachar József). Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986. de Jeney, L. M. [Louis Michel]: Le Partisan ou l'art de faire la petite-guerre avec succès selon le génie de nos jours. Détaillé Sur des Plans propres à faciliter l'intelligence des Dispositions & de tous les Mouvemens nécessaires aux Troupes Legères, pour réussir dans leurs Marches, leurs Embuscades, leurs Attaques & leurs Rétraites. Avec une Méthode aisée pour Guérir promptement les facheux accidens qui surviennent ordinairement aux Hommes & aux Chevaux durant la Campagne, Par Mr. de Jeney, Capitaine, ci-devant Ingenieur-Géographe dans l'Etat-major de l'Armée Françoise sur le Bas-Rhin. Constapel, La Haye, 1757. de Jeney, L. M. [Lewis Michael]: The Partisan, or the Art of Making War in Detachment..."translated from the French of Mr. de Jeney, by an Officer of the Army" [Thomas Ellis]. London: 1760. de Jeney: Partyzant, czyli sztuka prowadzenia pomyślnie woyny podjazdowey, według zwyczaju wieku teraźnieyszego… (Lengyel) X.X. Bazylianie, Supraśl, 1770. Paldus, Jozef: Die militärischen Aufnahmen im Bereiche der Habsburgischen Länder aus der Zeit Kaiser Joseph II. Wien: Alfred Hölder, 1918. Zachar, József: Ein ungarischer Klassiker über den Kleinkrieg: Das Werk «Le partisan» von L.M. v. Jeney, erschienen 1759 im Haag, Acta de la Commission internationale d’histoire militaire, n° 13. Helsinki: 1991. Jankó, Annamária: An outstanding person of the 1st military survey: Mihály Lajos Jeney. Budapest: War History Institute and Museum.
Jegyzetek
Források Annamária Jankó "An outstanding person of the 1st military survey: Mihály Lajos Jeney" Louis Michel de Jeney Le Partisan ou l'art de faire la petite-guerre avec succès selon le génie de nos jours''
Kategória:18. századi magyar katonák Kategória:Az 1720-as években született személyek Kategória:1797-ben elhunyt személyek