Liudolf Gizella, gyakran Bajor Gizella, Boldog Gizella (Bad Abbach, 984 körül, január 22. napján – Passau, 1065. május 7.) bajor hercegnő, I. István magyar király felesége, ezáltal az utolsó fejedelemné és az első magyar királyné. Férje mellett a katolikus egyház támogatója, templomok, várak építtetője. Nevéhez fűződik a magyar koronázási palást elkészítése is. 1911 óta boldogként tisztelik.

Élete II. (Civakodó) Henrik bajor herceg és Burgundi Gizella (Izabella) hercegné lánya, II. Henrik német-római császár húga. A legendairodalomban a magyarországi melléknevet kapta, miután ő lett Vajk (a későbbi Szent István) felesége, Magyarország fejedelemnéje, majd első keresztény királynéja.

Születésének pontos napjára a magyar koronázási palást ábrázolásából következtetnek a kutatók: mivel a királyné alakja mellett Zaragozai Szent Vince szerepel, feltehetően a szent ünnepnapján, január 22-én született.

Géza magyar fejedelem 995 végén vagy 996 elején kérte meg a kezét fia, István számára. A korabeli források és a magyar történettudomány (többek között Hóman Bálint és Györffy György) álláspontja szerint az esküvőt Regensburgban tartották 996 végén vagy 997 elején. Egy bajorországi helyi hagyomány szerint a szertartást – vagy az azt megelőző eljegyzést – Szent Adalbert végezte a Scheyern-Wittelsbach grófok várának kápolnájában. Az esküvő után Gizella követte férjét új hazájába, kíséretében pedig több német lovag is érkezett Magyarországra.

Királynéként fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, jelentős adományokkal támogatta az egyházat és a templomépítéseket. Készíttetett, illetve megrendelt különböző oltárterítőket és templomi szertartási tárgyakat. Szent István alapítótársa volt a veszprémvölgyi apácakolostor és az óbudai Szent Péter és Pál-templom létrehozásában.

Legismertebb adománya az a miseruha, amely az ő megrendelésére, részben saját keze munkájával készült, és amelyet a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának ajándékozott. Ebből a ruhadarabból alakították ki később a magyar királyok koronázási palástját. Ezen az alkotáson maradt fenn István király, Imre herceg és a királyné egyetlen hiteles, korabeli (hímzett) ábrázolása.

A krónikás hagyomány szerint a királyi párnak több gyermeke is született, a források azonban név szerint csak két fiút, Ottót és Imrét említik. Közülük egyedül Imre herceg érte meg a felnőttkort, a trónörökös azonban még apja életében, egy tragikus kimenetelű vaddisznóvadászat során életét vesztette.

István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak az özvegy királynéval. Aba Sámuel halálát követően visszatért Bajorországba, ahol belépett a passaui Niedernburg-apácakolostorba. Később a közösség főnökasszonya lett, és ezt a tisztségben látta el 1065-ben bekövetkezett haláláig; a kolostorban is temették el. Apátnői működésének egyik fennmaradt emléke az úgynevezett Gizella-kereszt, amelyet ma Münchenben őriznek.

Tisztelete Magyar zarándokok a 12. század közepétől kezdték el felkeresni passaui sírját, amelyhez csodás gyógyulásokat és kellemes illatjelenségeket kötöttek. Imádságai során használt keresztjét (a Gizella-keresztet) később Münchenben ereklyeként őrizték, míg csontmaradványai a passaui kolostorban maradtak. A zarándoklatok 1367-től tömegessé váltak, mivel a I. (Nagy) Lajos által építtetett aacheni kápolnához tartó út Passaun vezetett keresztül. Mivel a zarándokok érintéseitől a sírkő kilyukadt, a 15. században új síremléket emeltek fölé. 1526 után a gyászoló özvegy királyné, Habsburg Mária is felkereste szentéletű elődje sírját.

Bár a reformáció idején a tisztelete kissé elhalványodott, a 18. században ismét fellendült. Magyarországon és Bajorországban férjével és fiával együtt, glóriával ábrázolták, a korabeli történetírók pedig szentként hivatkoztak rá. Koller Ignác veszprémi püspök Mária Terézia támogatásával 1771-ben kezdeményezte hamvainak hazahozatalát és szentté avatását, de XIV. Kelemen pápa ezt elhalasztotta. II. József később betiltotta a passaui zarándoklatokat arra a téves hagyományra hivatkozva, hogy Gizella valójában Veszprémben nyugszik, ami ellen a passaui káptalan hevesen tiltakozott.

1836-tól az angolkisasszonyok vették át a passaui kolostort, és ápolták tovább Gizella tiszteletét, emléknapját május 7-én tartották. Sírját 1908-ban feltárták. Ezt követően ismét feléledtek a hamvainak hazahozatalára buzdító hangok, és Ferenc József anyagi támogatásával egy mauzóleum építését tervezték, amely azonban az első világháború és az uralkodó halála miatt meghiúsult. Gizella passaui sírja a 20. század folyamán – különösen az 1938-as Szent István-évben, majd a második világháború után a magyar emigránsok körében – ismét fontos zarándokhellyé vált.

A passaui egyházmegyében már a középkor óta boldogként tisztelték, helyi kultuszát pedig 1911-ben X. Piusz pápa is jóváhagyta.Rubicon Történelmi Magazin - Gizella magyar királyné halála A kánonjogban ez az aktus az ún. confirmatio cultus, amelynek során a pápa formális perrendtartás lefolytatása nélkül hivatalosan is elismeri a régtől (1634 előtti idők óta) fennálló helyi tiszteletet, ami egyúttal egyenértékű boldoggá avatásnak (beatificatio aequipollens) minősül.

A püspökség kezdeményezésére a vatikáni Istentiszteleti Kongregáció 1975. július 11-én jóváhagyta Gizella ünnepének saját miseszövegét. A döntést helyben hagyó hivatalos válaszszövegben Szent Gizellaként (Sancta Gizela) nevezték meg. A jóváhagyott szöveggel az első hivatalos ünnepi szentmisét 1976. május 7-én tartották a passaui Niedernburg ősi kolostortemplomában.

Galéria

Jegyzetek

Források

Képes krónika (Helikon Kiadó, Budapest, 1987) Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967) Szántó Konrád: Boldog Gizella első magyar királyné élete. (Ecclesia, Budapest, 1988) Boldog Gizella királyné. Szerk.: Csiszár Miklósné. (Veszprémi Szeminárium Alapítvány, Veszprém, 1996) Óbuda évszázadai (Better Kiadó, Budapest, 2005)

További információk Boldog Gizella a magyar katolikus egyház honlapján genealogie-mittelalter.de Jeles napok: Boldog Gizella az Országos Széchényi Könyvtár honlapján Die Erhebung der Gebeine der seligen Gisela [ Gizella királyné művészeti ábrázolásokon] Szent István király és Boldog Gizella királyné szobra Veszprémben Csurka Dóra cikke a Magyar Hírlapban (2013. november 8.) Gizella királyné szerepét a Képes krónika alapján elemzi

Kapcsolódó szócikkek Liudolf-ház Magyar uralkodók házastársainak listája

Kategória:Liudolf-ház Kategória:Magyar királynék Gizella Kategória:A 980-as években született személyek Kategória:1065-ben elhunyt személyek Kategória:A székesfehérvári bazilikában megkoronázott királyok és királynék Kategória:Bajorok