bélyegkép|300px|A terraformált Hold fantáziarajza
A terraformálásAlmár Iván–Galántai Zoltán: Ha jövő, akkor világűr. 140-159. old. Typotex Kiadó, 2007. bolygók és holdak felszínének földszerűvé alakítását, emberek számára lakhatóvá tételét jelenti. A hőmérséklet, az atmoszféra és egyéb természeti tényezők mellett az élővilág olyan megváltoztatása, amely az ember számára is elfogadható körülményeket teremt.
A terraformálás ötlete jelen van a sci-fi irodalomban és a modern tudományban egyaránt. Ezt az elnevezést valószínűleg Jack Williamson találta ki egy sci-fi történetében („Collision Orbit”), melyet 1942-ben publikáltak. A Földdel kapcsolatos tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy egy bolygó környezete kellő óvatossággal bizonyos mértékig átalakítható. Azonban arról, miképp lehet megalkotni egy Földhöz hasonlatos bioszférát egy másik égitesten, egyelőre még csak elképzelések vannak.
Története Carl Sagan csillagász írt egy tanulmányt a Vénusz terraformálásáról, mely 1961-ben megjelent a Science tudományos folyóiratban, The Planet Venus címmel, melyben moszatokkal csökkentené a szén-dioxidot, és a felszíni hőmérsékletet, amíg elviselhető szintre nem ér. 3 milliárd évvel ezelőtt a földi légkör is főleg széndioxidból állt, majd a megjelenő kék és zöld moszatok, valamint a víz párolgása változtatta a maihoz hasonlatossá. Későbbi felfedezések részletesebb adatokat szolgáltattak a Vénusz légköréről. Kiderült, hogy túl sűrű az atmoszférája (kb. 90-szerese a Földének), a hőmérséklet pedig akár az 500 °C fokot is elérheti. Emellett a vulkáni aktivitás miatt jelentős a kén-dioxid tartalom, mely kénsav formájában felhőket alkot. Ha mégis tudnának szaporodni a moszatok ebben a barátságtalan és száraz környezetben, az általuk megkötött szén a felszíni folyamatok és a magas hőmérséklet miatt pusztulásuk után hamarosan visszakerülne a légkörbe.
Sagan ezután felvázolt még egy elképzelést, melyben már a Marssal foglalkozik. Ez 1973-ban jelenik meg az Icarus című újságban, Planetary Engineering on Mars címmel. Három évvel később a NASA-nak küldött egy hivatalos tanulmányt, melyben összefoglalta a Mars lakhatóvá tételének lehetőségeit. 1976-ban Joel Levine kutató konferenciát szervez e témában.
1979-ben James Oberg író és NASA-mérnök megszervezi a First Terraforming Colloquium-ot. Ezt a különleges ülést Houstonban tartották, a „Hold és Bolygótudomány” konferencia keretein belül, ahol megvitatták a témát, majd ezt publikálta 1981-ben megjelenő könyvében, a New Earths-ben. Magát a terraformálás terminust Christopher McKay bolygókutató használta először a Journal of the British Interplanetary Society számára írt cikkében és csak ezután vált használatossá tudományos körökben.
1984-ben James Lovelock és Michael Allaby kiadta The Greening of Mars című könyvét, melyben felvetették a Mars légkörének CFC gázokkal történő felmelegítésének ötletét. Lovelock könyvének hatására Robert Haynes biofizikus és génkutató a háttérben munkálkodva támogatta a terraformálást. Ő vezette be a geopoiesis fogalmát a köztudatba. Ez a légkör átalakításának első lépése, ekkor még nem a belélegezhető légkör kialakítása a cél, hanem csak egyes fizikai jellemzők megváltoztatása (mint például a légnyomás növelése), vagy a sugárzás elleni védelem.
1985-ben Martyn J. Fogg megjelentetett néhány cikket a terraformálásról. Szerkesztőként közreműködött 1991-ben a Journal of the British Interplanetary Society-ben megjelenő cikkekben, majd 1995-ben kiadta az Engineering Planetary Environments című könyvét. E mellett fenntartott egy a témával kapcsolatos weboldalt.
Fogg használta a terraformálás különböző aspektusaihoz kapcsolódó következő megnevezéseket: Bolygómérnök: feladata egy bolygó tulajdonságainak globális szintű befolyásolása. Geomérnök: a bolygómérnök földre specializálódott társa. Csak bizonyos globális paraméterek megváltoztatásával foglalkozik, mint például az üvegházhatás, légköri összetétel. Terraformálás: Lényegében a bolygómérnöki tevékenység folyamata. A végső cél egy olyan bioszféra megteremtése más égitesten, amely összetettségében és funkcióiban a Földével egyenértékű és tökéletesen alkalmas az emberi élet számára. Asztromérnök: kidolgozza a megfelelő lépéseket, tevékenységi körébe a „konvencionális” bolygómérnökségnél magasabb szintű feladatok is beletartozhatnak.
Emellett definiálta a bolygókat az emberi életre való alkalmasságuk fokozatai alapján:
Lakható bolygó (Habitable Planet, HP): Olyan világ, melynek környezete hasonlít annyira a Földéhez, hogy az ember számára is komfortos és szabad életteret biztosít. Biokompatibilis bolygó (Biocompatible Planet, BP): Olyan bolygó, mely birtokában van azon fizikai paramétereknek, melyek szükségesek a felszíni élet kivirágzásához. Ha kezdetben élettelen is, számottevő terraformálás nélkül is lakható bioszférát teremthetünk rajta. Könnyen terraformálható bolygó (Easily Terraformable Planet (ETP): Olyan bolygó, melyen létezik egyszerűbb, bolygómérnöki eszközökkel megteremtett élet, lehetséges lakhelynek is, és korlátolt készletekkel láthat el egy csillaghajót, vagy egy előzetes robotküldetést.
Fogg úgy gondolta, hogy a Marson fiatal korában lehetséges volt az élet kialakulása, de jelenlegi helyzetében nem sorolható be a fenti három kategóriába, már csak aránylag magas szintű terraformálással lehet eredményt elérni. A Mars Társaság Robert Zubrin irányításával kidolgozta egy visszatérő Marsutazás tervét, melyet Mars Direct-nek neveznek. Ez lenne hivatott a tartós emberi jelenlét fenntartására a Marson és irányítaná a végleges terraformálás érdekében tett erőfeszítéseket.
Társadalmi hatások
E tudomány már nem kevés filozófiai vitát szült, vajon biológiai és ökológiai szempontból etikus-e ebbéli igyekezetünk.
Talán a legfontosabb érvük a terraformálás mellett szólóknak maga a tény, hogy ilyen ökológiai rendszer fenn tud tartani megfelelő életteret emberek számára. Zubrin érveléseiben gyakran von párhuzamot a Mars és az Újvilág között. A terraformálás oldalán állók hisznek benne, hogy az ember morális kötelessége más világokat is lakhatóvá tenni a földi élet számára, mint ahogy az élet is folyamatosan változtatta a környezetet a Földön. A földi energiaforrások végesek, és amíg csak ezen a bolygón van emberi élet, addig sebezhető, hisz statisztikai adatok alapján nem zárható ki akár egy aszteroidával való ütközés sem, még hosszabb távon pedig a Nap életciklusa is veszélyt jelent a földi, de a naprendszerbeli életre egyaránt. Viszont csak teljesen élettelen bolygó jöhet számításba, egyrészt a lehetséges biológiai veszélyek miatt, másrészt nem követhetünk el olyan morális hibát, hogy beavatkozzunk más élő rendszerekbe.
Persze minden érvvel szemben ellenérveket is felsorakoztatnak. Néhány óvatosabb gondolkodó szerint a terraformálás etikátlan beavatkozás a természetbe, és figyelve az emberiség eddigi bánásmódját a Földdel, más bolygóknak talán jobb lenne emberi beavatkozás nélkül. A túlnépesedésre sem jelentene megoldást, hiszen semmi sem garantálja, hogy ne folytatódna tovább. Ezek a lakhelyek támogatni tudják az űr további benépesítését, viszont a Földhöz alkalmazkodott emberi szervezetben nagy valószínűséggel változásokat fog előidézni az eltérő gravitáció és levegő-összetétel, hiszen már a mostani rövidebb űrutazások is jelentős hatást gyakorolnak az emberi szervezetre.
A legnagyobb problémát az anyagi források jelentik. A számítások alapján anyagi hasznot nem hozna, legalábbis belátható időn belül semmiképp. Az ilyen nagyszabású tervek kezdeti költsége riasztóan magas, és a vállalkozás infrastruktúráját a semmiből kell felépíteni. Ez a technológia még nem fejlett, és jelen helyzetben csak hosszas finanszírozással valósítható meg. John Hickman leszögezte, hogy jelenleg szinte semmilyen terv nincs a terraformálás gazdasági stratégiáival kapcsolatban, így a várakozások nagyfokú optimizmusnak tűnnek.
Paraterraformálás A paraterraformálás során egy egész bolygó helyett csak kisebb, körülzárt területeken teremtenénk megfelelő életkörülményeket. Első lépésben a bolygó leginkább kihasználható helyein építenénk épületeket, vagy átlátszó tetejű kupolavárosokat megfelelő nyomású, belélegezhető atmoszférával. Ez lényegesen egyszerűbb megoldás - eltekintve az építkezéstől -, és a befektetések is hamarabb megtérülnének, a hagyományosan vett terraformálással szemben. A végcél itt is egy önműködő ökológiai rendszer kialakítása, ami már a kezdetektől lakható lenne. Az emberes Mars-expedíciók munkakörülményeinek javítására felmerült, hogy a Mars körüli pályán keringő, óriási tükrökkel a felszín egy darabját kellemes, 20 °C körüli hőmérsékletre melegítik fel, a többlet fény többek között a napelemes áramtermelést is segítené.
A Földön már az 1960-as évek óta folynak ezzel kapcsolatban kísérletek, az egyik legismertebb a Jack Corliss irányításával Arizonában létrejött Bioszféra 2 projekt.
Corliss 1977-ben felfedezte az első, napfénytől teljesen elzárt mélytengeri élővilágot a Földön. Kutatásai ezután a földi élet keletkezésének megértésére irányultak, amelyhez a pénzt a NASA Földön kívüli élet lehetőségeit vizsgáló programja adta. Ugyanebből a forrásból jött létre a Bioszféra 2 projekt is.
Mars
Számos tanulmány és vizsgálat készült a bolygó felmelegítésének és atmoszférájának megváltoztatása lehetőségeiről. A Mars távolabb van a Naptól, mint a Föld, ezért ott kevesebb a fény (a földinek csupán 43%-a), az átlagos középhőmérséklet mínusz 60 Celsius körül van. Nincs szabad víz, még a szén-dioxid is csak megfagyott állapotban (szárazjég formájában) található a felszínén. De Naprendszerünk összes többi bolygója közül jelenlegi ismereteink alapján mégis ez a bolygó tűnik a legalkalmasabbnak.
bélyegkép|290px|jobbra|Művészi elképzelés a Mars terraformálásának folyamatáról. A végső felszíni kép a Mars Global Surveyor méréseire támaszkodik.