bélyegkép|A háza Dona Emmában, Brazília, 2009 Lénárd Sándor (Lénard Sándor, Alexander Lenard, Budapest, Erzsébetváros, 1910. március 9.Születése bejegyezve a Budapest VII. kerületi polgári anyakönyv 645/1910 száma alatt. – Dona Emma, Brazília, 1972. április 13.) poliglott, német, latin, magyar, olasz és angol nyelven publikáló magyar orvos, művelődéstörténész, költő, író, műfordító, klasszika-filológus, gasztrotörténész.
Életpályája Család, gyermekkor Apja Lénard Jenő (1878–1924) zsidó származású orientalista, filozófus; 1909-ben tért ki evangélikus vallásra, és ekkor magyarosította nevét. 1913-as Buddhó című, a buddhista tanokkal foglalkozó munkája a buddhizmus első teljes magyar filozófiai és történeti szintézise,https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/lenard.html melynek révén 1914-ben a Budapesti Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett.
Édesanyja Hoffmann Ilona (1888–1938); apai nagybátyja Lénárd Róbert (1879–1936) budapesti grafikus, rézkarcoló. Húga Johanna (Hansi, 1913–1961); 1921-ben született Károly nevű öccse 1944-ben fehér karszalagos (kikeresztelkedett, pontosabban már kereszténynek született)http://archivnet.hu/kuriozumok/megjelolve__antiszemita_belyegek_a_munkaszolgalatban_es_polgari_eletben.html munkaszolgálatosként halt meg.
Odahaza jórészt németül beszéltek, de édesanyjától, illetve a vidéki nyaralások (az Adony melletti Harmatospusztán) során magyarul is jól megtanult. 1915-ben magántanulóként kezdett, váltogatta iskoláit.
A polgári jólétnek, megrázkódtatásoktól mentesen telt gyermekkornak az első világháború vetett véget. Apja négy éven át tartalékos tisztként szolgált; 1918 őszén expedíciót vezetett Kis-Ázsiába. A háború utáni zűrzavaros években szállítmányozási vállalatoknál alkalmazták nyelvtudása okán (tíz nyelvet beszélt folyékonyan).
1920-ban szüleivel Ausztriába költöztek; itt először Bécsben folytatta tanulmányait, majd Klosterneuburgban (Duna-parti település, Bécs egyik elővárosa); ott is érettségizett 1928-ban.
Tanulmányok, Bécs, Róma, világháború 1928-ban beiratkozott a Bécsi Egyetem orvosi karára. Szorgalmasan tanult 14 szemeszteren át, szigorló orvosként gyakorlatokat is tartott, ám diplomáját nem biztos, hogy megkapta. 1936-ban feleségül vette Gerda Costét, még abban az évben megszületett Bécsben a fiuk, Hans-Gerd Lenard (1936–2015). Az Anschluss után, családját hátrahagyva, magyar állampolgárként 1938-ban Olaszországba emigrált (zsidó származású lévén veszélyt jelentett volna szeretteire). A fővárosban eleinte nyelvtudás nélkül, alkalmi munkákból tengődött, idővel azonban kiválóan elsajátította az olasz római dialektusát.
Évtizednyi nyomorgás során gyakran a könyvtárakban lelt menedékre, s vigaszra a klasszika-filológiában; időközben orvostörténettel is foglalkozott, cikkeket publikált. A második világháború alatt kapcsolatba került az antifasiszta ellenállással (angol katonatiszteket bújtattak); Rómában érte meg a háború végét. 1942-ben ismerte meg második feleségét, Andrietta Lenardot (Andrietta Arborio di Gattinara, nemesi család sarja, 1920–2011), akinek tőle 1946-ban született meg fia, Giovanni Sebastiano.
A háború után Közvetlenül a háború után az amerikai hadseregnek dolgozott: orvos, tolmács, Nápolyban amerikai katonák exhumált holttestének azonosításában vett részt antropológusként.
Rómába visszatérve különböző alkalmi munkákat vállalt, hivatásszerűen tolmácsolt (francia–angol–német–olasz nyelvű kongresszusi tolmácsolás), dolgozott az IRO-nak (International Rescue Organization, Nemzetközi Menekültügyi Bizottság). Összebarátkozott a Római Magyar Akadémia igazgatójával, Kardos Tiborral, s az intézmény orvosa lett. Itt ismerkedett össze a magyar szellemi élet kiválóságaival: Weöres Sándor és Károlyi Amy, Kerényi Károly, Karinthy Ferenc, Szabolcsi Bence, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Déry Tibor (többükkel utóbb éveken át levelezett is).
1947-ben olasz nyelven orvosi, orvostörténeti szakkönyvei jelentek meg, illetve szülészeti és a szexuális életről szóló felvilágosító kiadványokat is fordított olaszra. Az Olaszországban eltöltött 13 évét utóbb Római történetek című könyvében írta meg.
Brazília Első feleségétől csak a háború után tudott hivatalosan elválni, majd 1950-ben összeházasodott Andriettával. 1952-ben kivándorolt családjával Brazíliába. Eleinte egy ólombányában felcserkedett; 1953–1956 között São Paulóban volt segédorvos.
Szabadidejében orgonán játszott, s 1956-ban a São Pauló-i televízió Bach-versenyén nyert összegből vett egy csöppnyi gazdaságot a távoli Dona Emma (Dél-Brazília, Santa Catarina szövetségi állam) völgyében, melynek szépségeiről és egészséges klímájáról a bányászoktól értesült. Itt építtette föl később a fák lombjai közé rejtett „láthatatlan házat”, amely egyik művének is ihletője (Egy nap a láthatatlan házban). Eleinte patikusként és alkalmi orvosként gyógyította az őslakos indiánokat (botokudok), valamint a bevándorlókat (németek, olaszok).
1956-ban kapta első agyvérzését; 1960-ban eladta a patikát, és visszavonult házába. Sokat publikált; brazíliai élményeit, életét összegző műve magyarul Völgy a világ végén címmel jelent meg. Rengeteget levelezett a világ legkülönbözőbb részein élő szellemi társaival. A maroknyi megkésett humanista egyik játéka volt az angolra visszafordított Alice Csodaországban. A világban elszórt sajátos társaság életre hívója Warren Weaver angol matematikus mondta róla:
ő keresett fel levelével, mint azt, aki egy gyerekkönyvet fordított latinra, vagyis mint tréfához értő férfiút. (…) Egy fél százada játszik egy gyerekkönyvvel, Lewis Carroll Alice Csodaországban c. művével, amelynek – és egyúttal szerzőjének – legkitűnőbb ismerője. (…) Alice-t negyven nyelvre fordították, kínaitól izlandiig, hébertől latinig, indiai dialektusokra, szuahélire és walesire. (…) A kisleányok gyenge matematikusa mestere volt a halandzsának, a mellébeszélésnek, a paródiának, rozmárja és ácsa káposztáról és királyokról elmélkednek a balladák ritmusában… Weaver arra volt kíváncsi, hogy hat mindez dánról, thailandiról s az egyéb nyelvekről visszafordítva angolra. E célból (…) egy jeles társaságot állított össze. A gittegylet célja: Alice-t visszafordítani angolra. Játékszabály: fordítás közben tilos az eredetibe nézni. (…) Büszke és hálás vagyok, hogy kiváló barátom besorozott tizennegyediknek: a magyar fordítás visszafordítására. (A japánt egy külön tudós társaság fordította.) Van a visszafordítók közt Nobel-díjas természettudós, miniszterelnök-helyettes és antropológus… rangomat talán annak köszönhetem, hogy Weaver, mint matematikus, tudta, hogy a tizenhárom peches szám. Törhettem a fejem, hogy fordítsam vissza azt, hogy: „A testvérek a szirup kútjában voltak. – De ettől biztosan megbetegedtek! – Persze! Ezért mondtam: kutyábban voltak!” A sok nyelv csodaországában csak azt sajnálom, hogy nyelvtudásom olyan csekély. Ha legalább az orosz Alice-t olvashatnám!Egy nap a láthatatlan házban; 7. fejezet Halála, hagyatéka, Lénárd Sándor-díj Élete utolsó éveiben, az orvosi hivatást odahagyva leginkább kertészkedéssel foglalkozott, elmerült Bach orgonamuzsikájában. Birtoka szó szerint a világ végén található – Dona Emma település központjától több kilométernyire, az őserdő szélén.
1972-ben hunyt el 62 éves korában, szívroham következtében. Kérésére birtokán, az általa ültetett fák alatt helyezték örök nyugalomra. 2011-ben elhunyt feleségét mellé temették. Hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.
Az író özvegye 1973-ban felajánlást tett: ötvenezer forintot adományozott a Magyar Tudományos Akadémiának, Lénárd Sándor-díj alapítása céljából. A pénz kezelése az Ókortudományi Társasághoz került. 1976 óta az Augustus-kor utáni római irodalom ápolását, tudományos monográfiák írását jutalmazó elismerést 40 évnél fiatalabb kutatók kaphatják.http://www.ahungara.org.br/hirado/hirado55.pdf
Munkássága Tucatnyi nyelven tudott, verset németül írt, prózát olaszul, németül, angolul és magyarul (legjelentősebb műveit saját maga fordította, vagy inkább írta újra). Levelezett a világ különböző részein élő, hozzá hasonló újhumanistákkal. Írt verseket, tanulmányokat, regényeket, szakácskönyvet és gasztrotörténeti cikksorozatot; számos művét maga illusztrálta. Egyik hobbija a főzés volt: az emlékezők szerint kiválóan értett hozzá (a Brazíliában nem őshonos alapanyagok kalandos beszerzéséről külön megemlékezik). Németül írta meg magyarul is olvasható A római konyha című művét, mely több mint egyszerű szakácskönyv; nagyesszé, kultúr- és gasztrotörténet.
Példa gasztrotörténeti munkásságából: „egy remek latin nyelvű értekezés, amit halálos komolyan írt egy olyan figyelemreméltó tárgyról, mint a milánói rántottszelet eredete.”Alexander ille Lenardus; in: Rónai Pál: Latin és mosoly; Európa, Bp., 1980
A klasszika-filológia terén szerzett eredményei nyomán 1968-ban a dél-karolinai Charleston College-ba hívták meg latin és ógörög szemináriumot tartani. Távollétében egy szenzációhajhász újságíró világgá röpítette a kacsát: Lénárd valójában dr. Mengele, a hírhedt náci orvos (a „bizonyítékok”: visszavonult, idősebb német, a dél-amerikai dzsungelben rejtőzve doktorkodik, a háború alatt Európában élt...).
1967-től Magyarországon is olvashatók művei (Szerb Antalné Bálint Klára közbenjárására, aki a sok levelezés nyomán meglátogatta az USA-béli Charlestonban). Ő a második nyugati emigráns szerző a Kádár-korszakban, akinek könyve jelenhetett meg idehaza.Lénárd ahhoz a szakbarbárosult korunkban már-már kihaló állatfajtához tartozott, melyet polihisztornak, egyetemes tudásúnak neveztek… Én köznapibban csak úgy mondanám: humanista. Mégpedig e meghatározás kettős vonatkozásában, tehát a klasszikus kultúra, hagyományok őrzője, a humaniórák, azaz a nyelvek, filozófia, történelem és hasonló diszciplínák kedvelője, ápolója, művészetek gyakorlója, s annyiban is, hogy felvilágosult, emberbarát, türelmes, figyelmes, megértő, mások gondjait átérző, segítőkész, nyitott és befogadó. Ennek megfelelően bámulatosan sokoldalú, orvosi hivatása, praxisa mellett kitűnően zongorázott, még orgonázni is eljárt a szomszédos templomokba, profi szinten otthonos a zeneelméletben, azonkívül tíz-tizenkét nyelven beszélt, olvasott, írt és fordított oda-vissza, könyveit saját tusrajzaival illusztrálta… Eszményképe, gyanítom, Albert Schweitzer lehetett, az orvoslástól az orgonálásig. (Karinthy Ferenc)Italia mia; Magvető, Bp., 1989
Latin műfordítóként, Micimackó Lefordította latinra a Max és Móricot (Wilhelm Busch egykor népszerű gyerekkönyve), Sagan Jó reggelt, búbánat! című regényét, valamint a Micimackót (1958), ami világhírűvé tette. A világ legtöbb országában eme művét latin nyelvkönyvként is használják.Remekül értette az angolszász humort, és úgy fordította le, hogy filológiai alapossággal és kedélyes elmével egy egészen eredeti, de azért az antik derű leghitelesebb példáiban gyökeredző, vidám és saugrenu (fura) latin nyelvet teremtett hozzá. (…) A klasszikusokon kívül a hanyatlás korának szerzőiből, azok színes, dévaj, zamatos nyelvéből is határozottan merített. Bátran él szójátékkal, rímmel, alliterációval, ritka szavakkal, nyelvi újdonságokkal. (Rónai Pál)
Először 1963-ban németül megjelent brazíliai önéletírásának angol címe: The valley of the Latin Bear (A latin mackó völgye), 1965-ös kiadásáhozhttps://mek.oszk.hu/02700/02764/html/ a világhírű angol író, Robert Graves írt előszót.
Ízelítő a latin Micimackóból: Winnie ille Pu.
Hétfőn, mikor a hőség rekkenő, eszembe ötlik egy bökkenő: hogy kicsoda a micsoda, s hogy mikor és hova az akkor és oda.Dies ille, dies Lunae Semper venit opportune Rogo vos et quaero id Quid est quod et quod est quid?On Monday, when the sun is hot I wonder to myself a lot: Now is it true or is it not,