Roskovics Ignác, idősb, (Tokaj, (Zemplén vármegye), 1822. július 11. – Ungvár, 1895. február 15.) görögkatolikus nagyprépost, egyházi író, liturgiafordító, Roskovics Ignác festőművész apja.
Életpályája Édesapja Roskovics János, Tarcal város jegyzője. Édesanyja Gregorovics Veronika. Középiskoláit Ungváron, a bölcsészetet Pesten elvégezvén, növendékpap akart lenni, de nem vették föl. Ekkor Egerben és Nagyváradon elvégezte a jogi tanfolyamot és oklevelet szerzett. 1843-ban felvették a papnövendékek közé, Pesten és Ungváron tanulta a teológiát. 1848-ban megnősült és pappá szentelték. Lelkész volt Szalókon, Nyírkarászon, Hajdúböszörményben és Nyírpilisen. 1862-ben Debrecenben kiadott Óhitü imakönyve úttörő műnek számított, számos kiadást ért meg, a magyar görögkatolikusok legkedveltebb imakönyve volt. 1866-ban az ungvári papnevelő lelki igazgatója, később tiszteletbeli kanonok, 1877-ben teológiatanár, 1878-ban valóságos kanonok és egyházmegyei főtanfelügyelő, 1892-ben káptalani nagyprépost lett. A Tanügyi Lapokban és a Svitben számos cikke jelent meg.
Roskovics Ignác a magyar görögkatolikus liturgiatörténet kimagasló alakja. A hívek használatára szánt imakönyv mellett liturgiafordítást is készített. A görögkatolikus egyházban leggyakrabban végzett, Aranyszájú Szent Jánosról nevezett liturgiát 1868-ban fordította le magyarra. A sokáig elveszettnek hitt fordításnak egy ismert példánya maradt fenn az Esztergomi Prímási Levéltárban. A Simor János hercegprímásnak megküldött fordításhoz Roskovics kísérőlevelet és a fordítás szempontjait megvilágító tájékoztatót is mellékelt. Ezek a dokumentumok lehetővé teszik Roskovics álláspontjának megismerését a liturgikus fordítások kérdésében. Roskovics az általa “egységi elvnek” nevezett szemléletet részesítette előnyben. Ez azt jelentette, hogy az Aranyszájú-liturgia népnyelvi fordításait úgy képzelte el, hogy a liturgia nyilvános részei, vagyis a pap (és diakónus) és a nép párbeszéde népnyelven történne, míg az úgynevezett csendes papi imákat minden pap - nemzetiségtől függetlenül - görögül mondaná. Roskovics szerint ez lehetővé tenné a lelkipásztori igények meghallgatása mellett a papság liturgikus egységének megélését is. Javasolta egy ötnyelvű liturgikon (misekönyv) kiadását is, melyben a nyilvános szövegrészek görögül, ószlávul, románul, magyarul és latinul oszlopszerű elrendezésben szerepelnének. A görög egyfajta őrnyelvként, az utolsó oszlopban pedig a latin a katolikus egyházzal való közösség kifejeződéseként szolgálna.
Önálló művei Óhitü imakönyv (Debrecen, 1862) Magyarország földrajza versekben (Debrecen, 1863) Kis katekizmus (Budapest, 1883) Moralis (Ungvár, 1878) Zbornik (egyházi szláv énekeskönyv, ugyanott, 1887)
Jegyzetek
Források A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
További információk
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
Kategória:Görögkatolikus egyházi személyek Kategória:Tokajiak Kategória:Ungváriak Kategória:1822-ben született személyek Kategória:1895-ben elhunyt személyek