A magyar aknászpók (Nemesia pannonica) az aknászpókfélék családjába tartozó, a Kárpát-medencében, a Nyugat-Balkánon és Északkelet-Olaszországban honos pókfaj.
Megjelenése A magyar aknászpók testhossza 10–12 mm, ebből a hím átlagos fejtorhossza 5 mm, a nőstényé 6,2 mm. A fejtor alapszíne világos vörösesbarna, de a szemek környéke fekete. A feji rész két oldalán keskenyebb-szélesebb sáv húzódik, a tori részen három pár sugárirányú folt található. A tor rajzolatai barnásak, olajszürkék vagy feketések. A fejtor hátoldalán harántosan álló, hátrahajló íves bemélyedés látható. A csáprágó sötétebb színű. A potroh szintén vörösesbarna, közepén keskeny csík húzódik végig rajta végig, amelyhez ívesen hajlott harántcsíkok kapcsolódnak. A potroh rajzolatai a hímen kifejezettebbek, a nőstényeken gyakran elmosódottak. Szemeik közül a hátulsó középszemnek a legkisebbek. Lábaik vastagok, a tapogató hosszú és vastag, lábszerű.
A hím első lába lábszárának csúcsi részén egy előrenyúló hatalmas tüske látható, karmán pedig kétsoros, viszonylag hosszú fogak sorakoznak. Tapogatója lábszárának hátoldalán 3—5 rendkívül erős tüske látszik, amelyek száma, nagysága változó. A végíz hátoldalán 12-26 kisebb, de erős, fekete tüske sorakozik. A hím párzószervének gyűjtője kissé összenyomott körte alakú, fokozatosan megy át a hegyes hímtagba.
Elterjedése Északkelet-Olaszországban és a Nyugat-Balkánon (Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Albánia, Montenegró), valamint a Kárpát-medencében fordul elő. Magyarországon elsősorban a dunántúli hegységek déli lejtőin található meg. Legnagyobb állománya a Villányi-hegységből (Szársomlyó) ismert, de előfordul a Mecsekben (Cserkút), a Budai-hegységben (Sas-hegy), a Pilisben (Nagykovácsi), Veszprém környékén (Litér, Vilonya), a mezőföldi Belsőbárándon és a Dráva mentén is. Újabban a mátrai Sár-hegyen is megtalálták.
Életmódja Elsősorban a déli kitettségű hegy- és domboldalak sziklagyepeiben, karsztbokorerdeiben él. Nem sző hálót, hanem napközben egy földbe ásott aknában tartózkodik, éjjel innen vadászik az áldozataira. Az akna általában egy hosszú, legfeljebb 30 centiméteres alagút, amelynek a falát a pók nyállal és talajszemcsékkel szilárdítja meg és fonallal béleli ki. Az aknáknak több funkciója van: vadászat közben elrejtőznek benne, az utódok felnevelésére, fészek rakásra szolgál. Vadászat közben a pók az akna szájánál, félig elrejtőzve les a zsákmányra. A pók járatának nyílását egy csapóajtóval zárja le, amely sarokpánttal fel-le csapható és növényi maradványokkal álcázza. Ha egy rovar vagy más kisebb gerinctelen elhalad az akna előtt, a pók kibújik a rejtekhelyéről, zsákmányát villámgyorsan elkapja, megmérgezi és behúzza az aknába.
A nőstény egyedek egész életüket tárnáikban töltik. Az éjjel aktív hímek aknájukban várnak áldozatukra vagy a járat közelében vadásznak. Párzási időszakban, tavasszal és ősszel a hímek elhagyják járatukat és a nőstények keresésére indulnak. Nyáron aktivitásuk lecsökken. A nőstény az aknában rakja le petezsákját.
Természetvédelmi helyzete A magyar aknászpók Magyarországon 2001 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Kapcsolódó cikkek Magyarország pókfajainak listája Magyarország védett állatai
Források Loksa Imre: Pókok I. XVIII. kötet Arachnoidea 2 füzet Fauna hungariae 97. A magyar aknászpók (Nemesia pannonica Herman, 1879) újabb előfordulása Magyarországon Természetvédelmi Közlemények 18, pp. 480–486, 2012 Nemesia pannonica Araneae Nemesia pannonica GBIF
Kategória:Aknászpókfélék Kategória:Pókszabásúfajok Kategória:Európa pókjai Kategória:Magyarországon védett állatok