Vitéz lófő nagybaconi Nagy Vilmos (vezetékneve előfordul még Nagybaczoni Nagy,Műveit ezen a néven adták ki, és sírfeliratán is ez szerepel. Bölöny József archontológus a Magyarország kormányai 1848–1992 című kötet Kormánytagok személyi adatai fejezetében Nagy Vilmos, nagybaczoniként, a kormányok összetételét taglaló fejezetben pedig Nagy Vilmosként említi. vagy Nagybaczoni-Nagy alakban is) (Parajd, 1884. május 30. – Piliscsaba, 1976. június 21.) magyar katonatiszt, vezérezredes, honvédelmi miniszter, hadtudós, aki „ember maradt az embertelenségben” (idézet Horthy Miklóstól).

Bátyjával együtt (a szegény családi háttér ellenére) komoly katonai karriert futott be. Harcolt az első világháborúban és a Vörös Hadsereg katonájaként részt vett a Magyarországi Tanácsköztársaság által folytatott hadműveletekben. 1934. május 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1942. szeptember 24-től 1943. június 12-ig honvédelmi miniszter volt a Kállay-kormányban, de a hungaristák nyomására lemondott és nyugállományba került. A nyilas hatalomátvételt követően, 1944. november 16-án Szálasi Ferenc parancsára letartóztatták defetizmus és hazaárulás vádjával. Más prominens foglyokkal együtt a sopronkőhidai fegyintézetbe zárták, ahonnan a front közeledtével Bajorországba került. Ott érte a második világháború vége és így elkerülte a neki szánt halálbüntetést.

1946-ban tért haza, majd rövid ideig a tábornoki nyugdíjbizottság tagja volt. A fordulat éve (1948) után több más ludovikás katonatársához hasonlóan őt is méltatlan támadások érték. Elvették a lakását és megvonták a szolgálati nyugdíját. Ezután kétkezi munkásként egy ideig a Pilisi Parkerdőgazdaságban dolgozott. Jó ismerőse volt Petru Groza román államelnök, akivel Szászvárosban együtt érettségiztek. Ő nem felejtette el gimnáziumi iskolatársát és az 1950-es években személyesen járt közbe az akkori magyar vezetőknél, hogy adják vissza Nagy tábornok nyugellátását. 1965 decemberében a Jad Vasem Intézet – a magyarok közül az elsők között – a „világ igazának” ismerte el. Idős korában is szellemi frissességben élt, sokat kertészkedett és írt. 1976-ban, kilencvenkét évesen hunyt el.

Élete Székely református köznemesi családba született. Ősei nemeslevelüket 1676-ban, Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől kapták. A nagybaconi előnév a család lakhelyére Nagybaconra utal. Édesapja a korán elhunyt Nagy Zsigmond vagyontalan bányamérnök egy telegdibaconiNagybacon (Bățanii Mari) 1877-ben egyesült Sepsibaconból (Csinód) és a Barót-patak északi partján fekvő Telegdibaconból. Az egyik részt a sepsiszékelyek a másikat a telegdiszékelyek alapították, ezért használtak a nevek esetén is megkülönböztetést (alapértelmezésként nagybaconiként sepsiszékelyeket értettek). A félreismert falu, Nagybacon gyalogszékelyA székelységnek három társadalmi rétege volt: gyalogok, lófők és előkelők (primor). család sarja volt. Özvegységre jutott édesanyja, a német ősökkel is rendelkező, Hunyad megyéből származó Hermann Vilma, családja segítségével egyedül nevelte fel fiait.

A családfő halála után az édesanya szüleihez, Szászvárosba költöztek és Vilmos ott végezte el az elemi és a középiskolát. Eredetileg építész szeretett volna lenni, de édesanyjának nem volt vagyona gyermekei taníttatására, így más lehetőség híján, Béla bátyjával együtt, a díjmentes képzés miatt a katonatiszti iskolát választották.

Pályája elején A Szászvárosi Református Kún KollégiumGróf Kuún Kocsárd emlékére , diaszporaalapitvany.ro főgimnáziumában, 1902-ben jeles eredménnyel érettségizett, ezért a Ludovika Akadémiát „teljesen díjmentesen” végezhette 1902 és 1905 között, ahol végig évfolyamelső volt. 1904. március 24-én parancsnoka, Vajna tábornok dicséretben részesítette az alábbi indoklássalː

A Ludovikát elvégezve hadnaggyá avatták és hivatásos katonai pályafutását a szabadkai 6. gyalogezrednél kezdte meg. Bár a Magyar Királyi Honvédséget (főleg karrierlehetőség szempontjából) annak idején hátrányosabbnak tekintették, mint a közös k. u. k. alakulatokat, azonban a honvédség magyarabb, hazafiasabb szellemű volt és később innen is sok kiemelkedő képességű katona került ki. A csapatszolgálat nem elégítette ki érdeklődését, ezért 1909 és 1912 között elvégezte a bécsi hadiakadémiát. 1912-ben kötött házasságot anyai ágon első fokú unokahúgával, sepsibaconi Nagy Zelmával, akitől hat gyermeke született, de közülük csak négy érte meg a felnőttkort. Gyermekeiket református hitben és hazafias szellemben nevelték.

1912-ben a 79. gyalogdandár vezérkari tisztje lett főhadnagyként és harmincévesen már századosként harcolt az első világháborúban. Részt vett a Szerbia elleni hadműveletekben, a Szurmay-hadtest tagjaként a Kárpátokban zajló téli csatákban, részese volt a gorlicei áttörésnek és a Volhíniában lezajlott küzdelmeknek, majd egy éven át a Keleti-Kárpátokban az orosz csapatok ellen védekező 16. honvéd gyalogdandár vezérkarának volt hadműveleti tisztje. A hadi események során tanúsított helytállásáért 3. osztályú hadi díszítményes katonai érdemkeresztet kapott, valamint három alkalommal részesült a legfelsőbb dicsérő elismerésben.

1915 augusztusa és 1916 júniusa között és a háború végén, 1918 elejétől ismét a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Itt érte az őszirózsás forradalom. A tisztikar többségéhez hasonlóan korábbi pozíciójában maradt, remélve, hogy az új kormány legalább részlegesen megvédi az ország területi integritását. Ezért is lett a fővárosban szervezett, területvédelmi célú Székely Nemzeti Tanács egyik vezetője. 1919 elején felderítési adatok alapján tanulmányokat, valamint jelentéseket készített az Erdélyben előrenyomuló román erőkről és sürgette az ellenük való határozott katonai fellépést. Az erőviszonyokat figyelembe véve valószínűsíthető, hogy egy akkori gyors magyar támadás Erdély egy részének felszabadítását jelenthette volna, de az antant jóindulatában bízó Károlyi-kormány nem vállalta fel a katonai ellenállás veszélyeit.

1919 márciusában, a Magyarországi Tanácsköztársaság átvette a hatalmat és a Vörös Hadsereg megkezdte a védekezést Stromfeld Aurél vezetésével, akihez Nagy Vilmost személyes jó kapcsolatok fűztek, így a területvédelem miatt ő is maradt a Vörös Hadseregben. Jelentős szerepe volt a május-júniusi északi hadjárat ellátásának megszervezésében, de az állami szintre emelt terrort mélyen elítélte.

Vezénylő főtiszt A háború és a trianoni sokk után formálódó új rendszer számított további szolgálataira: a minisztériumban, majd az újjászervezett Magyar Királyi Honvédség főparancsnokságán szolgált 1925-ig. Közben 1919-ben őrnaggyá, 1921-ben alezredessé, 1925-ben ezredessé léptették elő és Csáky Károly honvédelmi miniszter szárnysegédjének nevezték ki. 1923-ban első világháborús érdemeiért felvették a vitézi rendbe (637-es sorolási számon).

Rendszeresen publikált és foglalkozott a hadtudomány és a hadművészet aktuális kérdéseivel. A korszak háborúiból (abesszíniai háború, spanyol polgárháború) azt a következtetést vonta le, hogy a gyorsan mozgó alakulatoknak fontos szerepük lesz a jövendő háborúk során. A Magyar Katonai Szemle 1936. februári számában így vélekedett az elkövetkező háborúrólː „A mozgékonyság, a gyorsaság, a meglepetés új értelmet fog kapni a jövő háborújában, sikerre csak ezen lehetőségeket kihasználva számíthatunk a várható túlerő elleni harcban.”

1927–31 között az I. vegyes dandár vezérkari főnöke, 1931–33-ban főparancsnoki szárnysegéd volt. 1934. május 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő, majd a HM Katonai Közigazgatási Csoport főnöke lett. Altábornagyi rendfokozatát 1937. május 1-jén kapta, s a következő évtől a budapesti I. hadtest parancsnoka volt. Érdekelték a katonai sportok, személyesen is megjelent military lovaglásokon. 1938. október végén az első bécsi döntés előkészületeként hadteste bevonult Ipolyságra, ahol a vármegyeháza erkélyén beszédet tartott.

jobbra|bélyegkép|A tábornok bevonulása Marosvásárhelyre Ezután rövid ideig a hadsereg főparancsnokának gyalogsági szemlélője, majd egy év múlva, 1940. március 1-jén kinevezték az újonnan felállított 1. magyar hadsereg parancsnokává. Két hónap múlva megkapta a legmagasabb magyar tábornoki rendfokozatot, vezérezredessé léptették elő. A második bécsi döntés nyomán visszaszerzett magyar területre 1940. szeptember 10-én a honvédség élén szintén lovon vonult be Marosvásárhelyre. Az 1. hadsereg parancsnokaként szervezte az új határok biztosítását, az ideiglenes katonai közigazgatást és a lakosság élelmiszer-ellátását.

Az 57 éves tábornok azonban nem azonosult Werth Henrik vezérkari főnökkel, nem támogatta őt a Teleki-kormánnyal folytatott vitájában. A Teleki-Bethlen-féle politikai körökben, akik Werthtel elégedetlenek voltak, Nagyot tekintették alternatívának a hadseregvezetői pozícióban, ezért Werth kellemetlenkedő intézkedéseket tett vetélytársával szemben, már az erdélyi bevonulását megelőző időktől fogva. 1941 januárjában Werth, rájátszva Nagy imrédista hírbe keveredésére,Dombrády 157-158. o. szerint Rátz Jenő volt vezérkari főnök magánlevélben kérte Nagyot, hogy az 1. hadsereghez tartalékos századosként bevonult volt kormányfőt, Imrédy Bélát, Rátz szoros politikai szövetségesét ne hagyja vonatparancsnoki beosztásában, hanem viselt hivatalának megfelelő beosztásba helyezze. Nagy eleget tett a méltányosnak gondolt kérésnek és vezérkari osztályára helyezte Imrédyt, így az szemléire is vele tarthatott. Ez azonban az Imrédyvel szemben végtelenül bizalmatlan Horthynak azonnal tudomására jutott és Nagyot gödöllői rezidenciájára rendelve szemére vetette, hogy Imrédy beosztását arra használja, hogy pártpolitikai agitációt folytasson szélsőséges pártja szervezése céljából. Horthy utasításba adta, hogy Nagy akadályozza meg ezt a törvénytelen tevékenységet és tegyen jelentést annak figyelemmel kíséréséről. Nagy előtt nem volt ismert korábban Imrédy és Kunder Antal későbbi miniszter agitációja, de környezetében tudott volt. szorgalmazni kezdte nyugállományba küldését, amit a bizalmatlan Horthy március 31-ei hatállyal jóváhagyott. Úgy látszott, ezzel katonai karrierje a végéhez érkezett.

Üzleti kapcsolatai és a miniszteri kinevezése Mind ő, mind a bátyja jó kapcsolatot ápolt a magyar gazdasági élet számos meghatározó személyiségével. Nyugállományba helyezését követően gazdasági társaságoknál felügyelőbizottsági tisztségeket töltött be, például Győrffy-Bengyel Sándor közellátásügyi tárca nélküli miniszter közbenjárásával megválasztották a Dunai Repülőgépgyár igazgatótanácsi elnökének. A gyár elnökségében olyan jelentős üzletemberek voltak, mint Chorin Ferenc és Weiss Jenő. A honvédség élelmezését biztosító egyik nagy beszállító vállalat, a szabadkai Hartmann és Társa húsfeldolgozó és konzervgyár tulajdonosának, Hartmann Józsefnek kikeresztelkedésekor elvállalta a keresztapaságát. A köztük lévő kapcsolat régről fakadt, hiszen még első világháborús harctéri barátság is összefűzte őket.

Miután Bartha Károly addigi honvédelmi minisztert a Kállay-kormány vonalával összeegyeztethetetlen, németbarát politikai meggyőződése miatt lemondatták, olyan tábornokot kerestek a helyére, aki a Harmadik Birodalomnak való teljes kiszolgáltatottság elkerülésében támogatni tudja a kormányfőt és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnököt. Erre a szerepkörre szinte kizárólag a magyar szélsőjobboldali politikával szembeni ellenérzéseiről ismert, angolbarát, finánctőkés kapcsolatokat fenntartó Nagy Vilmos tűnt alkalmasnak. Bartha leváltását leginkább az húzta el, hogy Horthy nem bízott az utódjának ajánlott Nagyban, ezért 1942. szeptember 20-án, Horthy gödöllői rezidenciáján megjelenve tisztáznia kellett, hogy milyen viszonyban áll Imrédy Bélával. Nagy csak azután kapott felkérést a miniszteri tárca átvételére, hogy a kormányzó meggyőződött afelől, hogy nem ápol kapcsolatot a nemzetvezetői ambíciókat álmodó Imrédyvel. Miniszteri tevékenysége idejére üzleti tagságait szüneteltette.

A miniszter