A firenzei da Sangallo építész család vezető szerepet játszott az itáliai építészetben az 1480-as évektől az ifjabb Antonio haláláig. Tevékenységük családi alapokra épült, sokszor megtörtént, hogy a család számos tagja részt vett egy közös megbízásban, mint például Rómában, a „Villa Madama” és a „San Giovanni dei Fiorentini” templom építkezésén. Az építészet minden ágában tevékenykedtek, a hadi építészetet is bele értve.
Giuliano da Sangallo és az ifjabb ifjabb Antonio da Sangallo volt a család két legkiemelkedőbb tagja. Az 1480-as években Giuliano tevékenysége volt igen jelentős. Ő építette a „Poggia a Caiano”-i villát, a volterrai erődítményt és Pratóban a „Santa Maria delle Carceri” templomot. Halála után unokaöccse, ifjabb Antonio vette át a szerepét; a kettejük közti stiláris eltérés megfelel a quattrocento és a cinquecento különbségének.
Az idősebb Antonio da Sangallo szintén bátyja, Giuliano halála után vált népszerűvé. Legfőbb munkája a montepulcianói Madonna di San Biagio–templom. Ifjabb Antonio firenzei művészként élvezte a Medici-pápa, VII. Kelemen pártfogását, és 1520-ban ő lépett Raffaello örökébe, mint a római Szent Péter-bazilika építésvezetője. Egy sor tervrajzot készített az épülethez, a végső modell 1534 körül alakult ki, ezt Antonio dall’Abacco metszette rézbe. A terv kétes értékű kompromisszum lett egy centrális és egy hosszanti terv között. Itt is, akár a Palazzo Farnese és a San Giovanni dei Fiorentini esetében, Michelangelo dinamikusabb stílusa győzött. Antonionak és a Sangallo család többi tagjának nagyszámú rajza található a firenzei Uffizi-ben.
Irodalom G. Clausse: Les San Gallo (3 kötet) – Paris, 1900-1902. G. Giovannoni: Antonio da sangallo il Giovanne (2 kötet) Roma, 1959; G.K. Loubouskí: Les Sangallo – Paris, 1934. G. Severini: Architetture Militari di Gioliano de Sangallo – Pisa, 1970 Szerk.: Művészlexikon (4. k.) p. 613. Corvina Bp. 1995.
Kategória:Történelmi családok Kategória:Olasz építészek