Makrisz Agamemnon, (Αγαμέμνων Μακρής, [Agamémnon Makrísz], Μέμος Μακρής [Mémosz Makrísz]) (Pátra, 1913. március 14. – Athén, 1993. május 26.) Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas görög származású magyar szobrász, érdemes és kiváló művész.
Életpályája A Görögországban született művész fiatalon munkába állt, hogy az apa nélkül maradt család megélhetésének megteremtésében kivegye részét. Édesanyjuk egyedül nevelte a három fiúgyermeket. Később húszévesen lehetősége nyílt arra, hogy folytassa tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Athénban. Már fiatalon meggyőződéses baloldali gondolkodóvá vált. A második világháborúban részt vett hazája ellenállási mozgalmában és a Nemzeti Front megalakításában. Harcolt a görög polgárháborúban.1945–1948 a francia kormány ösztöndíjasa volt. Hazájába politikai okok miatt nem térhetett vissza. Művészetére nagy hatást gyakoroltak a párizsi évek. Itt ismerkedett meg Medgyessy Ferenc művészetével is, ami hatással volt szobrászatára. Jó barátságba került Marcel Gimond-nal, a párizsi Képzőművészeti Akadémia tanárával, aki megerősítette benne művészi fejlődésének irányát. Nem csak a művészeti életben, de a politikában is aktívan részt vett. 1950-ben az – ekkor már emigrációban – Párizsban élő művészt megválasztották a Béke Világtanács tagjának. Ezt követően azonnal kiutasították Franciaországból.
Magyarországra jött, ahol hamarosan a művészeti és politikai élet ismert alakjává vált. Nem csak szobrászként, hanem mint kiállításrendező is elismerést szerzett. 1955-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége vezetőségi, 1959-től választmányi tagja volt. 1956-1957 között képzőművészeti kormánybiztos volt.1964-ben megfosztották görög állampolgárságától, ezt 1975-ben visszakapta. Munkáinak első görögországi retrospektív kiállítása 1979-ben, az athéni Nemzeti Galériában volt. Az emigráns görög művészekkel és párizsi barátaival élete végéig ápolta kapcsolatait. Gyakran látogatott Párizsba.
Alkotásainak témaválasztásában megjelenik politikai elkötelezettsége, de a művészi kifejezésmódjára nem gyakorolt hatást. Szellemisége mindvégig megőrizte a klasszikus görög hagyományokra épülő, elsősorban a kubizmus hatását mutató, modern formakezelést. Elutasítja a szocialista realizmus sematizmusát. Kitartóan küzd a progresszív művészeti irányzatok hazai érvényesülése mellett. Egyik kezdeményezője a Derkovits-ösztöndíjnak. Magyarországon felállított jelentős számú köztéri szobrában leginkább a görög hagyományokat tükröző allegorikus kifejezésmód fedezhető fel. Ennek legszebb példája a Pécsett felállított Niké (1974), mely eredetileg Felszabadulási emlékmű.Jelentős portrészobrászata, ahol számára kedves művészek, politikusok, barátok arcvonásait örökítette meg. 1975-ben a görögországi politikai konszolidáció idején lehetőséget kapott a hazalátogatásra. 1980-tól gyakran tartózkodott szülőföldjén, ott bekapcsolódott a művészeti és politikai életbe. Néhány köztéri szobra is elhelyezésre került, ezek magyarországi műtermében készültek.
Tanulmányai 1933-1938 Képzőművészeti Főiskola, Athén. Mesterei: Constantinos Dimitriadis és Michalis Tombros.
Kiállításai bélyegkép|300px|jobbra|Makrisz Agamemnon budapesti műtermében, 1988 fotó: ifj. Szlávics László Csoportos kiállítások (válogatás) 1945-1950 Salon d’Automne, a Salon de Mai és a Salon de la Jeune Sculpture tárlatai Párizs 1951 – Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest 1952 – Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1952 – Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1952 – 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1954 – 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1956 – II. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Miskolc 1957 – Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1957 – Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest 1958 – Magyar festészeti, szobrászati és grafikai kiállítás, Antwerpen 1959 – 7. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1960 – 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1960 – A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1960 – Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1962 – 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1964 – Balatoni nyári tárlat, Keszthely 1965 – 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1965 – Százados úti művésztelep kiállítása. 50 éves jubileum, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1965 – Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1968 – 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 – Mártír költők és írók, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 1969 – Magyar Művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest 1970 – Huszonöt éves a szabad Magyarország, Szépművészeti Múzeum, Moszkva 1970 – Lenin alakja a magyar szobrászatban, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1974 – Szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján 1975 – Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest 1978 – Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
Egyéni kiállításai (válogatás) bélyegkép|300px|jobbra|Makrisz Agamemnon budapesti műtermében, 1988, fotó: ifj. Szlávics László
1939, 1944 – Athén 1948, 1950 – Párizs 1951 – Fényes Adolf Terem, Budapest (Bencze Lászlóval) 1975 – Nagy Balogh János Kiállítóterem, Budapest, (Makrisz Zizivel) 1975 – Gárdonyi Géza Színház, Eger 1977 – Egyesült Izzó Sportcsarnok, Budapest, (Makrisz Zizivel) 1977 – Madách Művelődési Központ, Vác 1978 – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1979 – Nemzeti Galéria, Athén (Makrisz Zizivel) 1981 – Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1985 – Vigadó Galéria, Budapest (Makrisz Zizivel) 1986 – Barátság Ház, Székesfehérvár (Makrisz Zizivel)
Díjai, elismerései (válogatás) Munkácsy Mihály-díj (1953, 1955) Érdemes művész (1966) Kiváló művész (1972) Munka Érdemrend arany fokozata (1973) Kossuth-díj (1978) Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendje (1983)
Köztéri alkotásai (válogatás) bélyegkép|300px|jobbra|Makrisz Agamemnon: Nemzetközi brigád – Spanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben) bélyegkép|300px|jobbra|Makrisz Agamemnon: Niké (eredetileg: Felszabadulási emlékmű, vörösréz lemez, 1975, Pécs)
Móricz Zsigmond (mellszobor, mészkő, 1952, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány, 1966-ban áthelyezve a Városligetből) 1919-es mártírok emlékműve (bronz, 1959) Szekszárd Szent István tér 26. (A múzeum előtt láthattuk.), áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 2009-ben , utód: Éneklő fiatalok (szoborcsoport, alumínium, 1953, Budapest, XIV. ker., Népstadion szoborcsoport) Mártír-emlékmű (bronz, 1962, Mauthausen (Ausztria) Nikosz Beloiannisz (utcajelző tábla, vörös márvány, dombormű, 1951, Budapest, V. ker., Beloiannisz u. 17. - ma Zoltán utca) Fonó nők - Orsózó lányok (bronz, 1955, Szeged, Textilművek előtt) Medgyessy Ferenc (mellszobor, fehér márvány, 1957-1966, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány) Vízicsikó [vörösréz lemez, 1958, Győr, Strandsziget, Duna-Rába torkolat, eredeti helyéről a Pályaudvar elől – restaurálást követően (Szlávics László, id.) – ide helyezve 1981-ben] és Sellő (vörösréz lemez, 1961, Szeged, Korányi rakpart, toronyház.) Ady Endre (mellszobor, bronz, 1961, Debrecen, Béke út, Általános Iskola) Munkáslány-Építőlány (1962, Budapest, XI. ker., Kosztolányi tér) Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1965, Szeged, Bartók tér) és Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1962, Gyula, Groza park) Joliot Curie (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, MTA Atommagkutató Intézet) Kecskemétet szimbolizáló körplasztika (ólom, 1959, Kecskemét, Aranyhomok Szálló) Zászlóvivők (vörösréz, lemez, 1966, Miskolc, SZOT Székház előtti park) Ülő nő (1966-1968, Budapest, XVIII. ker., Lakatos úti lakótelep, Mikszáth utca) Tánc (ólomlemez, dombormű 1966, Budapest, VI. ker., Mikroszkóp Színház - Rátkai Színészklub) Lenin (vörösréz lemez, 1967, Szombathely, Magyar Szocialista Munkáspárt Székház, lebontva) Homlokzati plasztika (réz, 1968, Békéscsaba, Derkovits sor {A Békés Vármegyei Kormányhivatal Élővíz-csatorna felé eső homlokzatán volt} lebontva / átmenetileg nincs a helyén) Nemzetközi brigád - Spanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben) Úszó nők (Úszók) (vörösréz lemez 1970, Kecskemét, Fedett uszoda kertje) Lenin (vörös gránit, 1970, Eger, Gárdonyi tér) és utód: Ülő nők (fehér márvány, 1970, Budapest, XII. ker., Pihenő út 1.) Madarak (vörösréz, tervezetten átmeneti felállítás, 1971. augusztus 27. - 1971. szeptember 30.) Budapest, Albertirsai út 10. (A Hungexpo bejáratánál állt az alkotás.) Kolombárium domborműve (műkő, 1971, Tatabánya, Köztemető) Ülő nő (haraszti mészkő, 1973, Füzesabony, Járási Pártbizottság) Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1971-1973, Debrecen, Agrártudományi Egyetem) , utód: Munkáslány (vörösréz lemez, 1973, Békéscsaba, Andrássy út (Az Andrássy út és a Tulipán utca sarka) Fáradt orvos (nagyméretű, 500 cm, mellszobor vörösréz lemez, 1974, Kazincbarcika, Kórház) Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1975, Tiszafüred) Felszabadulási emlékmű (Szárnyas Niké) – Niké (vörösréz lemez, 1975, Pécs, Mecsek kapu felett) Ülő nők (vörösréz lemez, 1977, Sopron, Kőfaragó tér - Győri út) Áldozatok tiszteletére (vörösréz lemez, 1978, Athén) Térdelő nő (bronz, 1979, Marcali, Ifjúsági Park) Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1980, Szeghalom, Szabadság tér) Makariosz érsek (bronz, 1980, Nicosia, Ciprus, köztársasági elnöki palota) Sellő díszkút (vörösréz lemez, 1976, Budapest, XII. ker., Moszkva tér. A mozaikképek felesége Makrisz Zizi alkotásai) Hermész (vörösréz lemez, 1981, Budapest, I. ker., Szentháromság tér) Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1982, Mexikóváros Mexikó, Bartók tér) Lenin (vörösréz lemez, 1983, Leninváros, Pártház előtti tér, lebontva) Hellasz (vörösréz lemez, 1983, Athén, Jacht Klub) Mártír emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1986, Budapest, XIII. ker., Rakpart, a mauthauseni emlékmű másolata) Alabárdos katona (vörösréz lemez, 1986, Eger, Almagyari úti Szolgáltatóh.) Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1986, Leninváros, Lenin út melletti park) Adria tengerének syrénája (vörösréz lemez, 1988, Szigetvár, Kórház) Három figurás díszkút (vörösréz lemez, 1992 Budapest, VIII. ker., Kálvária tér) Háború és a fasizmus áldozatai (emlékmű, Makó, Felszabadulás tér, ?) Türr István-emlék (?, Korinthosz, Görögország)
Kiállításrendezései (válogatás) 1956 – Medgyessy Ferenc 1967 – Kassák Lajos, Fényes Adolf Terem (később Árkád Galéria MKISZ kiállító terme) 1968 – Fiatal Képzőművészek Stúdiója jubileumi kiállítása 1969 – Amerigo Tot
Művei közgyűjteményekben (válogatás) Janus Pannonius Múzeum – Modern Magyar Képtár, Pécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Nemzeti Galéria, Athén Nemzeti Múzeum, Stockholm
Jegyzetek
Irodalom (válogatás) bélyegkép|300px|jobbra|ifj. Szlávics László: Makrisz Agamemnon emlékérem, 1988, vörösréz, vert, 42mm
Gerevich É.: Makrisz Agamemnon három szobra, Budapest, 1975 Pogány Ö. Gábor: Makrisz Agamemnon, Athén, 1978 és Budapest, 1980 P. Szűcs J.: Makrisz Agamemnon, Harmincöt év, harmincöt művész, szerk.: Aradi Nóra, Budapest, 1980 Rozgonyi I.: Makrisz Agamemnon, Szabad Művészet, 1956/1-2. Bőgel J.: Új szobrok Debrecenben, Alföld, 1961/4. Újvári B.: Makrisz Agamemnon, Művészet, 1968/2. Rozgonyi I.: A pécsi felszabadulási emlékmű, Művészet, 1975/12. Horváth B.: Makrisz Agamemnon kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Művészet, 1979/5. Vadas J.: Portrétól portréig. Beszélgetés Makrisz Agamemnonnal, Művészet, 1979/5. Aradi N.: Egyén és tömeg, Kritika, 1979/2. Boldizsár I.: Egy óra Makrisz Agamemnonnál, Szülőföldünk Európa, Budapest, 1985 L. S.: Megéreztük a ritmust. Beszélgetés Makrisz Agamemnonnal és Makrisz Zizivel, Somogy, 1985 Rozgonyi I.: Első az átélés Makrisz Agamemnon szobrászművész 1955, Párbeszéd művekkel. Interjúk 1955-1981, Budapest, 1988 Kovács P.: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Életünk, 1990