Baróti Lajos (szül. Kratochfill Lajos, Barót, 1914. augusztus 19. – Budapest, 2005. december 23.) magyar labdarúgó, edző. A magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, apja Kratofil Dezső pedagógus, testvére Baróti Dezső irodalomtörténész, két unokája Váczi János sportpolitikus és Váczi Eszter énekesnő (Jazz+Az).
Pályafutása Játékosként 1928-ban kezdett futballozni a Szegedi AK (1936-tól Szeged FC) együttesében. Ebben a csapatban töltötte el majdnem teljes játékos-pályafutását. 1946-ban hagyta el Szegedet és a Győri ETO csapatában játszott két évig, ahol befejezte aktív pályafutását. 1941-ben bajnoki bronzérmes volt a Szegeddel. Játékosként 1939-ben és 1941-ben egy-egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 1935-ben pedig a főiskolai világbajnok csapat tagja volt. Még aktív pályafutása alatt jogi tanulmányokat folytatott Szegeden, ahol 1940-ben abszolutóriumot szerzett.
Edzőként A Testnevelési Főiskolán 1947-ben szerzett edzői, majd 1956-ban szakedzői diplomát. 1948-ban visszavonulása után vette át addigi csapatának, a Győri Vasas ETO edzéseit. 1952-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, majd egy évvel később a Budapesti Vasas edzője lett. Első jelentősebb edzői sikereit ezzel a klubbal érte el, amikor 1956-ban és 1957-ben megnyerte a Közép-európai Kupát, egyszer a magyar labdarúgó-bajnokságot és egyszer a Magyar Népköztársaság Kupáját. 1957-ben mesteredzői címet szerzett. Ugyanebben az évben a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Az 1966-ig tartó időszakban három világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon (ahol bronzérmet szerzett) is részt vett. 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett. 1967-ben az Újpesti Dózsa vezetőedzőjévé nevezték ki, amellyel három alkalommal nyert bajnokságot. 1971-ben egy évig a perui labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1972-ben visszatért régi klubjához, a Budapesti Vasashoz, amellyel újra sikerült megnyernie a Magyar Népköztársaság Kupát. 1975 és 1978 között újra a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett és kvalifikálta a csapatot az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra. 1979-ben rövid ideig az osztrák Wacker Innsbruck együttesének edzéseit vezette, majd 1980 és 1982 között a portugál Benfica vezetőedzője volt. Ő volt az első edző, akinek sikerült a duplázás, azaz egy szezonon belül megnyerte a portugál bajnoki címet és a nemzeti kupát. Ezután vonult vissza az edzőségtől.
1989-től a Magyar Labdarúgóedzők Testületének tiszteletbeli elnöke volt. 2000-ben az Európai Labdarúgó-szövetség életműdíjában, 2004-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült.
Sikerei, díjai
Játékosként
Szegedi AK
Magyar Bajnokság 3.: 1940–1941
Edzőként
SL Benfica
Portugál Bajnokság Bajnok: 1980–81 2.: 1981–82 Portugál Kupa Győztes: 1981
Újpesti TE
Magyar Bajnokság Bajnok: 1969, 1970, 1970–1971, 2.: 1967, 1968, Magyar Kupa Győztes: 1969, 1970, Vásárvárosok kupája Ezüstérmes: 1968–1969 Közép-európai kupa Ezüstérmes: 1967
Vasas SC
Magyar Bajnokság Bajnok: 1957, 3.: 1953, 1972–1973 Magyar Kupa Győztes: 1955, 1972–1973 Közép-európai kupa Győztes: 1956, 1957
Egyéb elismerések A Gépipar Kiváló Dolgozója (1956) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998) Magyar Örökség díj (2004)
A labdarúgó-világbajnokságok általános statisztikája szerint, mint edző ötöd magával, a világbajnokságokon legtöbbször - négyszer - részt vevő szakemberek (a német Sepp Herberger, az angol Walter Winterbottom, a német Helmut Schön és a francia Henri Michel) között tartják nyilván. A legtöbbször, hatszor Carlos Alberto Parreira, ötször Bora Milutinović vezethetett válogatottat a világtornán.
Statisztika Mérkőzései a válogatottban
Mérkőzései a Válogató Bizottság tagjaként
Mérkőzései magyar szövetségi kapitányként Első időszak
Második időszak
Mérkőzései perui szövetségi kapitányként
Jegyzetek
Források
Biográf Ki Kicsoda 2004, Biográf Kiadó, Budapest, 2003, 111. old. Nekrológ a FootballTop21 honlapján Nekrológ a Magyar Televízió honlapján
További információk Tóth-Szenesi Attila: Baróti; Alexandra, Pécs, 2004 Baróti Lajos / Papp László; összeáll. Lepies György; Népszava, Bp., 1984 (Kapitányságom története…)
Kategória:1914-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar labdarúgóedzők Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:A Győri ETO FC vezetőedzői Kategória:A Szegedi AK labdarúgói Kategória:A Győri ETO labdarúgói Kategória:A Vasas vezetőedzői Kategória:Az Újpest FC vezetőedzői Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Barótiak Kategória:Magyar Örökség díjas személyek Kategória:Romániából Magyarországra áttelepült magyarok Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjének kitüntetettjei