A szirtifogoly (Alectoris graeca) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Carl Friedrich August Meisner írta le 1804-ben, a Perdix nembe Perdix graeca néven.
Alfajai balkáni szirtifogoly (Alectoris graeca graeca) (Meisner, 1804) – a Balkán-félsziget hegységeiben, valamint Görögország szárazföldi részén és Bulgária területén honos. alpesi szirtifogoly (Alectoris graeca saxatilis) (Bechstein, 1805) – az Alpokban és az Appennini-félszigeten honos. szicíliai szirtifogoly (Alectoris graeca whitakeri) (Schiebel, 1934) – Szicília szigetén honos
Elterjedése, élőhelye Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Macedónia, Montenegró, Németország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Svájc területén honos. Betelepítették Belgium, Spanyolország és Libanon területére is.
Európa hegységeiben honos, elsősorban az Alpok és a Balkán-hegységeiben fordul elő. Elterjedési területe az Alpok nyugati felétől a Dinári-hegységen át az Adriai-tenger mentén Nyugat-Bulgáriáig húzódik. Az Alpok északi része alkotja a mai elterjedés északi határát (a 16. században a faj a Rajna térségig előfordult). Elterjedési területének déli határa az olasz szárazföld legdélebbi régiója, Calabria és a Peloponnészosz dáli csúcsáig terjed. Az Alectoris graeca whitakeri alfaj kicsi, izolált populációban kizárólag Szicília szigetén fordul elő.
Kifejezetten hegyvidéki faj, a fák határa felett, köves, fűvel benőtt és napos hegyi lankákon honos.
Megjelenése Testhossza 32–37 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter, a hím testtömege 550–850 gramm, a tojóé 410–720 gramm. A hím jóval nagyobb és nehezebb a tojónál. Testének felső része kékesszürke vagy szürkésbarna színű. Hasa nagyrészt sárgás-barnás színezetű, szárnyai sötétbarnák és fehéres csíkozásúak. Feje teteje palaszürke, melyet a szem felett vékony fehér csík határol. Jellemző a feketés szemsáv, mely a szemtől a begyig nyúlik és a fehéres torkot választja el a szürkéskék begytől. Rövid csőre és lábai vörösek.
Életmódja Főként növényi táplálékot fogyaszt, füvek levélcsúcsait, rügyeket, magokat és gyümölcsöket. Ősszel és télen gyakran a learatott gabonamezőkön és a gabonatárolók környékén tartózkodik elhullott gabonaszemeket keresve. Tavasszal állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Különösen a még kis fiókák és a tojást rakó vagy költő tyúkok kedvelik a rovarokat, pókokat és csigákat.
Szaporodása Egyévesen lesz ivarérett, de a legtöbb madár csak életének második évében költ először. Többnyire egyéves párkapcsolatban él, de olykor egy-egy sikeresebb pár több évig is együtt maradhat. Párzáskor a hím némileg felemelkedve vezeti be a párosodási szertartást. A párosodás időszakban a hím vigyáz a tojóra, nem téveszti szem elől, nehogy más hímekkel is párosodjék.
A tojó fészkét egy maga által kapart földmélyedésbe építi, fűből. 9-14 tojást rak és azokat 24-26 nap alatt egyedül költi ki. A fiókák fészekhagyók, kikelésük után azonnal elhagyják a fészket. A fiókák három hetes korukra már röpképesek és 50-60 naposan már teljesen kifejlett nagyságúak. bélyegkép|250px|A tojásai
Jegyzetek
Források
Védettfajok.hu
Külső hivatkozások Képek az interneten a fajról
Kategória:Alectoris Kategória:Madárfajok Kategória:Albánia madarai Kategória:Ausztria madarai Kategória:Bosznia-Hercegovina madarai Kategória:Bulgária madarai Kategória:Horvátország madarai Kategória:Franciaország madarai Kategória:Görögország madarai Kategória:Olaszország madarai Kategória:Észak-Macedónia madarai Kategória:Montenegró madarai Kategória:Németország madarai Kategória:Románia madarai Kategória:Szerbia madarai Kategória:Szlovénia madarai Kategória:Svájc madarai Kategória:Spanyolország betelepített madarai