A Basilica Papale di Santa Maria Maggiore (latinul: Basilica Sanctae Mariae Maioris), a Szűz Máriáról elnevezett legnagyobb római katolikus templom az olaszországi Rómában. A Vatikán területén kívül álló pápai nagybazilika (basilica maior), a hét pápai bazilika egyike.

Története bélyeg|260px|Jacopo Torriti: Mária Megkoronázása (XIII. sz) bélyeg|260px|A főhajó bélyeg|260px|A diadalív mozaikképe (V. sz.)

Tulajdonképpen egyházpolitikai célból építtette III. Szixtusz pápa (432–440) annak ellenpontozására, hogy Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárka nem ismerte el Mária, mint istenanya tiszteletét, és emiatt 431-ben az epheszoszi zsinaton követői, a nesztoriánusok kiszakadtak az egyházból.

Első változatát a IV. század közepén építette fel Libériusz pápa egy János nevű gazdag, örökös nélküli patrícius és a feleségének kezdeményezésére.

Régi nevéről (Santa Maria ad Nives) a XIII. században alakult ki az a legenda, amelyben a pápát álmában felszólította a Madonna, hogy építtessen templomot ott, ahol a következő (augusztusi) nap reggelén friss hótakarót talál. Másnapra hó fedte az Esquilinus-domb egy részét, és a legenda szerint a pápa abba rajzolta botjával a leendő bazilika alaprajzát. (A történet egyik változatában a hófolt eleve egy templom körvonalain belül rakódott le.)

Felszentelésének napját, augusztus 5-ét azóta is a Havas Boldogasszony napjaként ünneplik a katolikusok, és e napon minden évben fehér szirmokat szórnak a templom tetejéről.

A századok során többször átépítették, de belsejének jó része még őrzi az V. századi építészeti formákat. 1606-ban, első római megbízásaként e templom Paolina-kápolnáját építette Pietro Bernini, akinek munkáját már ekkor segítette fia, az akkor még csak 12 éves Gian Lorenzo Bernini.Simon Cox, 2004: Az angyalok és démonok titkai. GABO Könyvkiadó, Budapest, 2005. , p. 33.

A 18. század pápai várospolitikája nem távolodott el a 16. századi V. Szixtusz pápa akaratától, vagyis attól, hogy Róma ne csak a kereszténység szellemi központja legyen, hanem anyagi értékeivel is váljon a világ (hatalmi) centrumává. Róma e században gazdagodott. Nagy fejlesztéseket hajtottak végre, látványos kultikus építményeket fejeztek be. Egyebek közt a Lateráni Szent János-bazilika is új homlokzatot kapott. A Sant Ignazio-templom elé új teret terveztek, a San Giovanni dei Fiorentini, a Santa Maria dell'Orazione e della Morte templom és a Santa Maria Maggiore bazilika ugyancsak új homlokzattal gazdagodott.

Az épület Alaprajza eredetileg is – félkör alakú szentély (apszis) előtti kereszthajóval kialakított – háromhajós bazilikális elrendezésű, s így már alaprajzi elrendezésével az ókeresztény idők nagyterű templomainak emlékét idézi (a régi Szt. Péter-, valamint a falakon túli Szt. Pál bazilikáét (S. Paolo fuori le mura). Ebből az eredeti épületből maradt fenn a dúsan aranyozott kazettás síkmennyezetű középhajó, a gyönyörű – jón stílusú – fehér márvány oszlopsora és fríze. Továbbá az ablakok alatt, a fríz felett és a szentély diadalívén (arcus triumphalis) látható, Mária, illetve Jézus életének jeleneteit ábrázoló mozaikok sora is. A nemesen szép, 20-20 tagból álló jón oszlopsort a XVI. század végén kétoldalt megtörték, hogy utat nyissanak két hatalmas, kupolás kápolnához.

Homlokzata XIV. Benedek pápa megrendelésére Ferdinando Fuga firenzei építész 1741-ben belefogott a Santa Maria Maggiore-bazilika új homlokzatának építészeti kialakításába. Kezdetben a terv csupán az oszlopcsarnok rendbehozatalára korlátozódott volna, amely – akárcsak a Santa Maria in Trastevere-bazilika esetében – lehetővé tette a homlokzatot már a korábbi időkben is díszítő, XIII. századi mozaikok megtekintését. Később azonban – a lateráni Szent János-bazilika (S. Giovanni in Laterano) példáján fellelkesülve – mégis arra a döntésre jutottak, hogy új és hatalmas, kettős árkádsoros homlokzatot hoznak létre. A földszinten elegáns kapuk által lezárt, széles, ötös árkádsor képezi a bejáratot az oszlopcsarnokba. Az emeleti loggia háromárkádos homlokzata a térre néző ikergalériával indul: a pápa innen mondta el az „urbi et orbi” áldást. A homlokzatot szentek és pápák szobrai koronázzák; a legjelesebb XVIII. századi római szobrászok készítették őket: Filippo Della Valle, Giovan Battista Mainitől Carlo Marchionniig. Középütt, legfölül, a ticinói Giutii-Lironi alkotása magasodik: „Madonna a kisdeddel”. A munka 1743-ban fejeződött be: az eredmény könnyed, kecses késő barokk építmény lett.

A harangtorony (campanile) A bazilika bejárata előtti térről szépen tárul fel a templom középkori harangtornya, amely Rómában a legmagasabbra nyúlik fel (1376). A harangtorony markáns, barnásvörös felülete a bejárati galéria világos kőelemeinek kontrasztjaként jelenik meg, az alsó tömör, csak vakablak-imitációval díszített tömege felfelé kétíves árkádokkal könnyített. A torony súlyosságát a rajta elhelyezett díszítmények és párkányelemek világos kőanyaga játékos mozgalmassággal oldja fel.

Berendezése A kereszthajó és a főhajó tengelyébe helyezett, dúsan tagolt, baldachinos barokk pápai oltár alatti confessióban IX. Piusz pápa térdelő szobra látható.

A templomban található sok síremlék közül Consalvo Rodriguez bíborosé (1299) az ismert legszebb kozmatikus stílusú munkák közé tartozik.

A főhajó – korábban hagyományosan szabadon hagyott – fedélszékét dús pompájú, reneszánsz kazettás sík mennyezettel váltották fel, ami Giuliano da Sangallo alkotása és – Amerika első arany-szállítmányából származó – gazdag aranyozással vonták be.

A teljes templomtér padozatát gyönyörű, finomművű kozmatikus stílusú márványmozaik burkolat fedi.

A kápolnák A jobb oldali „Cappella Sistina” Domenico Fontana márványtól csillogó alkotása (1585). Jobb falán az építtető V. Szixtusz pápa síremléke, szemben vele V. Piusz pápáé; középen a kápolna oltára késő reneszánsz cibórium. Helyén korábban a betlehemi bölcső kápolnája volt; ezt Fontana az alagsorba süllyesztette, ahova lépcső vezet. (Itt két igen szép, (15. századi plasztika látható a betlehemi jászolról és egy 13. századi a három királyokról (ez utóbbi valószínűleg Arnolfo di Cambio műve).

A főhajóból balra nyíló Borghese-kápolnát (Cappella Paolina Borghese) kápolnát V. Pál pápa megrendelésére Flaminio Ponzio építette 1611-ben, hogy az előbbi kápolna márványpompáját is túlszárnyalja. Ebben a kápolnában helyezték el V. Pál pápa és VIII. Kelemen pápa síremlékét. (A falakon Guido Reni freskói láthatók.)

A templomtér díszei Építésének legendát mutatja be az előcsarnokban a loggia lépcsőjénél 1308-ban rakott mozaik. Belső terének legjelentősebb díszei az V. és a XIII. századból származó mozaikok. A szentély félkupola-boltozatán Jacopo Torriti ragyogó színű mozaikja a XIII. századból származik – és a templom létesítésének egyházpolitikai célkitűzésével egyezően – a Mária-kultuszt megtestesítő „Mária megkoronázása” témát ábrázolja.

A szentély falain pedig Mino del Reame 1474-ben készített négy pompás márványreliefje található (a templom alapításának legendája, mellette Jézus születése, Mária mennybemenetele és a három királyok imádása). Különösen érdekes a Mária mennybemenetele, amelyen a Madonnát úgy övezik az angyalok, mintha sokkarú indiai istenszobor karjai lennének. A mester egyik legbájosabb műve a sekrestye Madonna-reliefje.

Különlegesen szép az arcus triumphalist (a főhajó diadalívét) borító, Jézus életének jeleneteit ábrázoló, 5. századi mozaik. Ugyanebből a korból származó 36 mozaikkép díszíti a főhajó oldalfalait (fölül, az ablakok között). Ezek, az ótestamentumi jeleneteket ábrázoló mozaikok Rómában a műfajnak ókeresztény időkből származó legfestőibb emlékei.

A főbejárat feletti falszakaszokon és a kápolnák kupolafelületein freskódíszítést alkalmaztak. A falfelületek dús barokk kori márvány-, illetve stukkódíszekkel szép plasztikai hatást keltenek.

A kápolnák kialakítása és falfelület-díszítései a pápák pompaigényeinek kielégítését szolgáló – az előzőkben már részletezett – márványburkolatokkal és tagozatokkal dúsan díszítettek.

Környezete

A templomot és környezetét Róma egyik legjelentősebb művészi hatású építészeti együttesének tartják. A templomtól keletre húzódó széles „Via Merulana” köti össze a bazilikát a lateráni egyházi épületegyüttessel. Az útról jobbra nyíló Via di Santo Vitóban van Gallienus császár 262-ben emelt egyszerű, de hatásos diadalíve. A közeli Piazza Vittorio Emanuele parkjának buja növényzetéből hegyoromként magasodik ki egy antik rom (Trofei di Marin), amely feltehetőleg egy nimpheum maradványa a Flaviusok korából. A Via Merulana a bazilika déli főhomlokzatának nagy terére vezet. Közepén óriási vájatos (kannelurás) korinthoszi oszlop áll, melyet Maxentius bazilikájából hoztak ide, csúcsán bronz Madonna. A nagy barokk épülettömbből válik ki a S. M. Maggiore emeletes loggiás főhomlokzata, Ferdinando Fuga műve (1750); fölötte Róma legmagasabb harangtornyával (1376).

A templom északnyugati, szentély felőli oldalán másik nagy tér tárul ki, a “Piazza dell' Esquilino”, egy obeliszkkel. Korunkbeli városismertetőkben méltánytalan mellőzésének oka feltehetően abban kereshető, hogy keresztbe szeli a Via Cavour; továbbá innen indul a Quirinalén át a barokk korban megnyitott Via Sistina (mai nevén Via Depretis) – mindkettő jelentős mű – és városépítészeti területek megismerésére csábítva. A térről feltáruló S. Maria Maggiore és körítő épülettömbjét már Piranesi egyik ismert vedutája is (tav.39.) hatásosan mutatta be (1764).

Napjainkban A bazilika a Vatikán-állam területen kívüli tulajdonában levő létesítmény. Egyházi szertartások és rendezvények célját szolgálja. Továbbá – Róma egyik legértékesebb műemlékeként – a művészetkedvelő turisták és szakemberek városlátogató célpontja, nyilvánosan látogatható. Mindemellett, környezetével együtt – területi elhelyezkedéséből adódóan is – Róma Város kulturális világörökségi értékei közé sorolt területe (nyilvántartásba vétel időpontja: 1980).

2025-ben végakarata szerint a bal oldali mellékhajójában helyezték örök nyugalomra Ferenc pápát. Ő a nyolcadik olyan pápa, akit ebben a templomban temettek el.

A bazilikában eltemetett személyek Művészek Giovanni Lorenzo Bernini Girolamo Muziano bélyegkép|Ferenc pápa sírhelye a bazilikában

Nemesek Pauline Bonaparte Junio Valerio Borghese

Papok és vallási személyek Domenico Caloyera érsek Guido Ascanio Sforza bíboros Ugo Poletti bíboros Szent Jeromos

Pápák VIII. Kelemen pápa IX. Kelemen pápa Ferenc pápa III. Honoriusz pápa IV. Miklós pápa V. Pál pápa Szent V. Piusz pápa V. Szixtusz pápa

Jegyzetek

Források Carlotta Lenzi Iacometti: A rokokótól a XVIII. század végéig (A művészet története 11. k.) – Corvina K., Budapest, 2008 – Pogány Frigyes kötetei: Róma/Belső terek művészete/Terek és utcák művészete/Festészet és szobrászat az építőművészetben/A szép emberi környezet – Műszaki K., Budapest UNESCO: A Világ természeti csodái és kultúrkincsei (sorozat 3. kötet: Dél-Európa) Alexandra K. 1998 – Cincia Valigi Gasline: Róma és a Vatikán – Perseus, 2005 – H. Chadwick: A keresztény világ atlasza – Helikon K., Budapest, 1999 – Luca Mozatti: ROM – Roma, 2003. Electa K. A. M. Hind: Ci riferiamo all’ opera... (G. B. Piranesi...) London, 1922 Fajth T. – Dombi J.: Itália (6. kiadás) Panoráma K., Budapest, 1977 – Wellner István: Velencétől Rómáig – Panoráma K., Budapest, 1973 – Szerk.: Művészlexikon: Corvina K., Budapest, 1994 – 24.hu: Ezt kell tudni a Santa Maria Maggiore-bazilikáról, Ferenc pápa nyughelyéről További információk A bazilika a Vatikán honlapján http://www.sacred-destinations.com Santa Maria Maggiore A Santa Maria Maggiore-bazilika

Kategória:Szűz Mária-jelenések Kategória:Róma katolikus templomai, kolostorai Kategória:Róma történelmi központja Kategória:Katolikus Szűz Mária-templomok