1899-ben és 1907-ben két nagy átfogó nemzetközi konferenciára került sor Hágában, amelyeken a részt vevő államok számos, a modern korszakot érintő nemzetközi jogi kérdést kívántak rendezni. Az eredeti tervek szerint egy harmadik "fordulót" is tartottak volna, de erre az első világháború miatt nem került sor.

Az ezeken a konferenciákon elfogadott nemzetközi szerződések, nyilatkozatok a nemzetközi jog számos területén alkottak maradandót. Így máig komoly hatással bírnak a nemzetközi hadijog, vagy nemzetközi humanitárius jog területére, hiszen ekkor fogadtak el a történelem során először általános szárazföldi hadviselési szabályzatot, foglaltak írásba szabályokat a tengeri, valamint rendkívül kezdetleges formában ugyan, de a légi hadviselésre is. A genfi egyezmények mellett a hadijogi szabályok elsődleges forrásai ezek az egyezmények voltak. Megkísérelték szabályozni a háborúk indításának kérdéseit is, csekély sikerrel, ám ennek mai napig ható eredménye, hogy ekkor jött létre az Állandó Választottbíróság (Permanent Court of Arbitration), amely hágai központtal a mai napig működik. Az ENSZ elsődleges bírói fóruma, a Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice) abban az épületben, a hágai Béke Palotában működik, mint az Állandó Választottbíróság.

Az 1899-ben elfogadott, hadijogi tárgyú hágai egyezmények

egyezmény (II.) a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól egyezmény (III.) az 1864. évi genfi egyezmény elveinek alkalmazásáról a tengeri háborúkban nyilatkozat (IV.1.) a fojtó vagy mérges gázokat terjesztő lövedékek eltiltásáról nyilatkozat (IV.2.) az emberi testben könnyen szétmenő vagy ellapuló lövedékek eltiltásáról nyilatkozat (IV.3.) a léggömbökről lövedékek és robbanóanyagok indításának, és hasonló természetű cselekményeknek ötéves időszakra való eltiltásáról

Az 1907-ben elfogadott, hadijogi tárgyú hágai egyezmények

egyezmény (IV.) a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól 1. cikk A haditörvények, -jogok és -kötelességek nemcsak a hadseregre érvényesek, hanem a milíciákra és az önkéntes alakulatokra is, ha a következő feltételeknek megfelelnek: 1. Ha olyan valaki áll az élükön, aki felelős a beosztottaiért. 2. Ha meghatározott, távolról felismerhető jelzést viselnek. 3. Ha nyíltan viselik fegyvereiket. 4. Ha cselekedeteiknél figyelembe veszik a haditörvényeket és -szokásokat. Azokban az országokban, amelyekben milíciák vagy önkéntes alakulatok képezik a hadsereget vagy a hadsereg egy részét, ezek beletartoznak a hadsereg elnevezésbe. 2. cikk Egy olyan meg nem szállt terület lakossága, amely az ellenség közeledésekor önszántából fegyvert fog, hogy a betörő csapatokat legyőzze, anélkül, hogy ideje lett volna az 1. cikk szerint megszerveződni, hadviselőnek tekintendő, ha a fegyvereket nyíltan viseli és a hadi törvényeket, -szokásokat figyelembe veszi.* , Wolfgang Hasch: A Szovjetunió partizánháborúja és a német ellenintézkedések egyezmény (V.) a semleges hatalmak és személyek jogairól és kötelességeiről szárazföldi háborúban egyezmény (VIII.) a tenger alatt önműködő ütköző aknák elhelyezéséről egyezmény (IX.) a bombázásról tengeri haderővel háború idejében egyezmény (X.) a Genfi Egyezmény elveinek alkalmazásáról a tengeri háborúra egyezmény (XII.) a semleges hatalmak jogairól és kötelességeiről tengeri háborúban nyilatkozat (XIV.) a léggömbökről lövedékek és robbanóanyagok indításának, és hasonló természetű cselekményeknek eltiltásáról

Jegyzetek

Link

1913. évi XLIII. törvénycikk az első két nemzetközi békeértekezleten megállapitott több egyezmény és nyilatkozat beczikkelyezése tárgyában (Hágai egyezmények)

Kategória:Nemzetközi szerződések Kategória:Hadijog