(VII.)Általában nem tartják számon a német királyok között, és sorszámát, a VII.-et zárójelbe szokták tenni. (U. és d., 268. o.) Henrik (), (1211., 268. oldal 85. oldal – 1242. február 12.) szicíliai király 1212-től, német király 1220-tól és sváb herceg (II. Henrik néven) 1216-tól.
Élete Ifjúkora II. Frigyes német-római császár és Aragóniai Konstancia fiaként született. Gyermekkora nagy részét Németországban töltötte. 1212-ben Szicília királyává koronázták, 1216-ban pedig sváb herceg lett.
Megkoronázása Királlyá koronázását III. Ince pápa szorgalmazta abban a reményben, hogy így sikerül leválasztani Szicíliát a Német-római Birodalomról, amire Frigyes ígéretet is tett neki. Henriket azonban így is a rómaiak királyává (azaz német királlyá) választották 1220 áprilisában Frankfurtban, majd 1222. május 8-án Aachenben meg is koronázta gyámja, Engelbert kölni érsek. Amikor az érseket 1225-ben meggyilkolták, Németországban forrongás támadt, és Frigyesnek a fiához fűződő viszonya kiéleződött. 1228-tól gyakorlatilag ő képviselte Németországban a császári hatalmat.
Lázadás édesapja ellen Város- és hivatalnokbarát politikája miatt az 1230-as évek elejétől fogva egyre inkább szembekerült Frigyessel, valamint a német fejedelmekkel – akiknek segítségét a pápa elleni harcában édesapja nem nélkülözhette. Ez utóbbiak kényszerítették ki aztán Henriktől az 1231-es wormsi birodalmi gyűlésen a városok elleni fellépést, illetve a majd Frigyes által majd 1232-ben jóváhagyott Statutum in favorem principum kiadását. Ez a statutum 1220-as elődjével együtt Németország önálló, feudális államokká történő széthullását készítette elő.
Ugyancsak 1231-ben Henrik nem volt hajlandó megjelenni a ravennai diétán. 1232-ben meghódolt Frigyes előtt, a cividalei találkozót Henrik mély megaláztatásként élte át. Hogy városok támogatását elnyerje, a wormsi határozatokkal ellenkező jogokat adományozott nekik.Weiszhár, 85–86. oldal A következő évben, 1233-ban kiáltványt intézett a fejedelmekhez s 1234-ben kibontotta a lázadás zászlaját Boppardnál. A felkeléshez az augsburgi és a würzburgi püspökök és a montferrati őrgróf csatlakozott.Weiszhár, 86. oldal Henriknek még ez év decemberében sikerült szövetséget kötnie a lombardokkal. A minderről tudomást szerző Frigyes 1235-ben hadsereggel kelt át Németországba, mire kevés támogatója cserben hagyta a társkirályt.
Bebörtönzése, halála bélyegkép|300px|VII. Henrik Würzburgban 1234-ben, Lorenz Fries krónikás 16. századi ábrázolása. Henrik, miután Worms elleni támadása kudarcba fulladt, meghódolt édesapja előtt. Bebörtönözték – egyelőre Németországban. Hivatalos trónfosztását nem tartották szükségesnek, hiszen megszegte az 1232-ben édesapjának tett hűségesküjét. Egy idő után az apuliai San Felicébe, majd a calabriai Martirano börtönébe vitték. Itt 7 évnyi raboskodás után a császár magához rendelte fiát, aki útközben lovával egy szakadékba zuhant.
Gyermekei Henrik 1225-ben, Nürnbergben házasodott össze Babenbergi Margittal (1204 – 1266. október 29.), VI. Lipót osztrák herceg leányával, aki két fiút szült férjének: Henrik (? – 1242/1245) Frigyes (? – 1251)
Jegyzetek
További információk Családja
Kapcsolódó szócikkek Német királyok listája Német királyok családfája
Kategória:Német királyok Kategória:Hohenstaufen-ház Kategória:Nápoly és Szicília uralkodói Kategória:1211-ben született személyek Kategória:1242-ben elhunyt személyek Kategória:Cosenzaiak Kategória:Sváb hercegek