Mészöly Dezső (Budapest, 1918. augusztus 27. – Budapest, 2011. október 11.) Kossuth-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, egyetemi tanár, 1992-től haláláig a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Életútja Apja Mészöly Gedeon (1880–1960) nyelvészprofesszor, író, műfordító és vígjátékszerző, anyja Magay Berta.Elhunyt Mészöly Dezső Kisgyermekkorában magántanulóként édesanyja tanította, tőle ismerte meg a bibliai történeteket. Sokszor nyaralt vidéken, anyai nagyapja kunszentmiklósi tanyáján. Szülei papnak szánták, a családban ugyanis hagyománya volt a református lelkészi pályának. Középiskolába Szegeden a piaristákhoz, majd Sárospatakon a Református Kollégiumba járt, ahol 1936-ban érettségizett. 1940-ben a budapesti Református Teológiai Akadémián letette a lelkészképesítő vizsgát és papi oklevelet szerzett. Habitusától azonban távol állt a dogmatika és a tételes vallás, ezért pályát módosított, és az egyházi szolgálat helyett az irodalom világát választotta: beiratkozott a Kolozsvári Tudományegyetemre, ahol 1942-ben Villon művészetéből bölcsészdoktorált. Mivel festőművész ambíciói is voltak, 1940-től 1943-ig a Képzőművészeti Főiskola festő szakára is járt, sőt ezt vette komolyabban, de végül felhagyott vele, mert nem találta magát elég tehetségesnekelhangzott a Látogatóban Mészöly Dezsőnél c. portréműsorban (Duna Televízió, 1998; r.: Nemes Takách Ágnes) (csak néhány későbbi rajza maradt fenn, pl. a feleségéről és a sógornőjéről készített portréja).

Mészöly lelkészként mentességet élvezett a katonai szolgálat alól, ezért nem sorozták be, ám mint civilt, a háború vége felé az oroszok elkapták és egy gyalogos transzporttal útnak indították málenkij robotra. Ő azonban a gödöllői országúton bravúrosan megszökött a menetből – és így életben maradt.

1945 után érdeklődése a színház felé fordult. 1946-ban a Nemzeti Színháznál kezdett dolgozni mint segédrendező és segédszínész. Néhány kisebb szerepet kapott, de mivel színészi ambícióit sem ő maga, sem Major Tamás, a Nemzeti igazgatója nem vette komolyan,elhangzott az MTV Lyukasóra c. irodalmi műsorának 94. adásában (1999. május) dramaturg lett belőle. Ebben a minőségében – Major jóvoltából – színházi és irodalmi tanulmányokat folytathatott Párizsban, hogy franciatudását is tökéletesítse. 1948-ban a Madách Színházhoz került, ahol tíz évig dolgozott mint dramaturg. Közben 1951-től három évig a Színművészeti Főiskola dramaturgia-szakán tanított. 1958-ban távoznia kellett a Madáchtól, mert nem volt hajlandó belépni a pártba. Az ezt követő öt évben szabadúszó volt, fordításokból élt, műfordításokat is készített. 1963-ban a Magyar Televízióhoz szerződött, ahol azután nyugdíjba vonulásáig (1978) állandó munkatársként dolgozott: számos színdarabnak, tv-játéknak és filmnek volt a dramaturgja, forgatókönyvírója, fordítója.

1987-ben a Magyar Shakespeare Bizottság alelnökévé választották.

1991. májustól szerkesztője és műsorvezetője volt a televízió Lyukasóra című irodalmi műsorának, melyet a 90-es években az MTV, 2000-től a Duna Televízió sugárzott, havi rendszerességgel és igen nagy nézettséggel.

1992-ben az újonnan alakult Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották.

Mészöly Dezső élete végéig friss maradt szellemileg. 2011 szeptemberében, 93 évesen még készült vele egy Lyukasóra-felvétel, aztán hirtelen megbetegedett és október 11-én elhunyt. November 4-én a Farkasréti temetőben vettek tőle végső búcsút, református szertartás szerint. Ravatalánál beszédet mondott többek között Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár, Szakonyi Károly író, Szirtes Tamás, a Madách Színház vezetője, és Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója. Földvári Péter, a Pasaréti Református Gyülekezet lelkésze megemlékezett arról, hogy Mészöly Dezső hívő ember volt, aki segédlelkipásztorként is segítette nyáját.

Irodalmi munkássága Ifjúkorában számos idegen nyelvet kiválóan elsajátított (latin, angol, német, olasz, francia, görög; később héberül is megtanult). Irodalmi tevékenysége elsősorban műfordításokban valósult meg: Villon teljes életművét átültette magyarra, de Molière- és Shakespeare-fordításai is korszakos jelentőségűek (Téli rege; A vihar; Sok hűhó semmiért; Szeget szeggel; Lóvátett lovagok; Vízkereszt, vagy amit akartok; Rómeó és Júlia; Othello, a velencei mór; Lear király; Antonius és Kleopátra; Hamlet; Sir Thomas More; a Madách Színházban szinte minden Shakespeare-adaptációját színre vitték). Rajtuk kívül fordított többek között Agatha Christie-t, G. B. Shaw-t (pl. a Pygmaliont) és Arthur Millert is. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy verses drámákat szeretett leginkább fordítani. Műfordítással kapcsolatos tapasztalatait, gondolatait esszékben és naplókban írta meg.

Fordítói munkája mellett fiatal korától rendszeresen írt verseket, de önálló kötettel csak 1975-ben jelentkezett (Önarckép retus nélkül). Verseit alapos előkészítéssel és nagy műgonddal komponálta, köteteinek szerkezete feszes és kiérlelt, költészetének egészére a veretes nyelv és a tömörség, több helyen az ironikus, sőt gúnyos felhang jellemző. Önálló szerzői alkotóerejét dicséri verses játéka, a Sakk-matt, melyet Eugène Scribe műve alapján írt.

Művei Villon Magyarországon (tanulmány; 1942) Villon testamentuma (fordítás; 1943) Legenda a dicsőséges feltámadásról (színművek; 1965) Villon és a többiek (fordítások; 1966) Shakespeare új tükörben (esszék, drámafordítások; 1972) Molière műhelyében (1975) Önarckép retus nélkül (saját verseskötete; 1975) Esszék és asszók (1978) A teljes Villon (1980) Századok színháza (1982) Villon árnyékában (1983) Betűk rabságában (1987) Új magyar Shakespeare (1988) Az igazi Villon (1993) Lyukasóráim (1993) Sirály a Burgban (1995) Shakespeare válogatott drámái (fordítás; 1998) Shakespeare-napló (esszék; 1998) Don Quijote nyomában (összegyűjtött versek és Villon-fordítások; 1999) François Villon összes versei (magyar–francia kiadás, 2001) Örökbe fogadott versek (válogatott műfordítások; 2003) Magyar ég alatt (versek; 2004) Londoni közjáték (2004) Angol ég alatt (esszék és fordítások; 2005) Francia ég alatt (emlékek, esszék, fordítások; 2006)

Díjak, elismerések József Attila-díj (1953) a Francia Akadémia Pálmarend-lovagja (1988) Fehér Rózsa-díj (1992) Illyés Gyula-díj (1993) a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993)[ Kortárs magyar írók] Alternatív Kossuth-díj (1998) Kossuth-díj (1999) Magyar Örökség-díj (2008)

Jegyzetek

Források

MTI Ki Kicsoda 2006, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2005, 1166. old.

További információk Esszé Mészöly művészetéről Adatlapja a Magyar Művészeti Akadémia honlapján Adatlapja a Kortárs Irodalmi Adattárban

Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar dramaturgok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar rádiósok, televíziósok Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Református magyarok Kategória:1918-ban született személyek Kategória:2011-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar Örökség díjas személyek Kategória:Magyar Shakespeare-fordítók Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei