thumb|400px|A Holland Királyság államjogi szerkezete 2010-től bélyegkép|Bonaire zászlaja Bonaire sziget a Karib-tenger déli részén, kevesebb mint 100 mérföldre Venezuela partjaitól. Bonaire különleges község (, papiamentóul Komun special di Boneiru), amely még a lakatlan Kis-Bonaire () szigetet foglalja magába, Hollandia egyik különleges községe, Sabával és Sint Eustatiusszal együtt Karibi Hollandiának illetve BES szigeteknek (Bonaire, Eustatius, Saba) is nevezik. Székhelye Kralendijk.
Bonaire a Kis-Antillákhoz tartozó ABC-szigetek (Aruba, Bonaire és Curaçao) tagja. Szárazföldi területe 294 km², lakossága . A karibi térség nagy részével ellentétben az ABC-szigetek a hurrikán övön kívül esnek.
2010. október 10-ig a Holland Antillák része volt, de egy népszavazás eredményeként Hollandia különleges községe lett.
Etimológia A "Bonaire" név eredete a feltételezések szerint a venezuelai Caquetio bennszülött népcsoport Bonay' szavából ered aminek jelentése: alacsony országban. A korai spanyol és holland hódítók változtatták meg Bonaire-re. Bár a francia befolyás nagyon sokáig jelen volt a szigeten, de nem volt elég erős ahhoz hogy megváltoztassák a Bonaire szó jelentését jó levegőre.
Történelem
Eredeti lakói Bonaire legkorábbi ismert lakói a caquetio indiánok voltak, akik egy másik törzs az arawak indiánok leszármazottjai és feltehetően a mai Venezuelából érkeztek a szigetre. A régészek a caquetio kultúrára utaló maradványokat találtak Kralendijk északkeleti részén és a Lac-öböl közelében. Továbbá erre a kultúrára utaló falfestményeket és domborműveket az Omina, Ceru Pungi, Ceru Crita-Cabai nevű barlangokban. A caquetio indiánok magas emberek voltak, amire a sziget régi neve is utal: las Islas de los Gigantes vagyis az óriások szigete.
Európaiak érkezése 1499-ben Alonso de Ojeda érkezett Curaçaoba és a szomszédos Bonaire szigetére. Ojedát Amerigo Vespucci és Juan de la Cosa kísérte. A spanyol hódítók úgy gondolták, hogy a szigetek nem haszontalanok, ezért 1515-ben bennszülötteket erőszakkal Santo Domingo rézbányáiba deportáltak rabszolgának.
Spanyol időszak 1526-ban Juan de Ampies-t nevezték ki az ABC-szigetek spanyol parancsnokává. Visszahozta az eredeti Caquetio egy részét Bonairébe és Curaçaoba. Ampies háziasított állatokat importált Spanyolországból. A spanyol lakosok többnyire a sziget belsejében lévő Rinconban éltek, amely a kalóztámadások ellen védett volt.
Holland időszak A hollandiai West India Companyt 1621-ben alapították. 1623-tól a West India Company hajói Bonaire-re jöttek vízért, húsért és fáért. A hollandok a szigeten hagytak néhány spanyol és portugál foglyot és ők alapították Antriolt. A hollandok és a spanyolok 1568-tól 1648-ig harcoltak a szigetekért az úgy nevezett Nyolcvan éves háborúban. 1633-ban a hollandok elvesztették Sint Maarten szigetét a spanyol megtorlásra. A hollandok ezután megtámadták Arubát, Bonaire-t és Curacaót. Bonaire-t 1633 márciusában hódították meg. A hollandok 1639-ben felépítették Fort Oranjét. Míg Curacao a rabszolga-kereskedelem központja lett, addig Bonaire a West India Company székhelyévé vált. balra|bélyegkép|A Slave kunyhók A kis számú afrikai rabszolgák mellett dolgoztak itt helyi indiánok és elítéltek is. Termesztettek itt kukoricát és egyéb haszonnövényeket. Rincon környékén építettek kőből épült házakat, ezeket Slave kunyhóknak nevezzük. Ezek a kunyhók túl alacsonyak ahhoz, hogy egy férfi kiegyenesedjen bennük.
Brit időszak A napóleoni háborúk alatt Hollandia kétszer (1800-1803, 1807-1816) vesztette el Bonaire feletti uralmát. Ezen időszakok alatt a szomszédos Curacao szigetével együtt a britek uralkodtak a szigetek felett. Az ABC-szigetek az 1814-es angol-holland szerződés alapján Hollandia uralma alá kerültek. A brit uralkodás ideje alatt sok fehér kereskedő telepedett le itt és felépítették Playa települését 1810-ben.
Emancipáció 1816-tól 1868-ig Bonaire kormányzati ültetvény maradt. 1825-ben a szigeten több mint 300 rabszolga volt a kormány tulajdona. Fokozatosan egyre több rabszolgát szabadítottak fel, bizonyos feltételekkel a kormány felé. A fennmaradó rabszolgákat 1862. szeptember 30-án szabadították fel az Emancipációs Rendelet alapján. Ebben az időben a szigeten 607 kormányzati rabszolga és 151 magán rabszolgát szabadítottak fel.
A területek elosztása 1867-ben a kormány eladta a legtöbb közterületet. Az egész népesség két nagy magántulajdonostól függött, ami miatt sok ember szenvedett. Sok lakost arra kényszerítettek, hogy Arubára, Curacaóba vagy Venezuelába költözzön.
A második világháború balra|bélyegkép|A Flamingo Nemzetközi Repülőtér 2013-ban A második világháború idején Hollandiában a német megszállás alatt Bonaire volt Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok védnöksége. Az amerikai hadsereg felépítette a Flamingo Repülőteret, mint a légierő bázisát. Miután Németország betört Hollandiába 1940. május 10-én, sok osztrák és német állampolgárt internáltak Bonaire-i táborokban a háború idejére. 1944-ben a Holland Julianna Hercegnő és Eleanor Roosevelt meglátogatta a Bonaire-i csapatokat.
A háború után bélyegkép|219x219px|Egy hotel Bonaire-en A háború után Bonaire gazdasága tovább fejlődött. A repülőtér polgári forgalomra lett átalakítva, és az egykori internáló tábor lett a Bonaire első szállodája. A holland Schunck család egy Schunck Kledingindustrie Bonaire nevű ruházati gyárat épített és üzemeltetett. 1964-ben a Trans World Radio elkezdett műsorokat sugározni Bonaire-ből. A Holland Nemzetközi Rádió (angolul: Radio Netherlands Worldwide, hollandul: Radio Nederland Wereldomroep) 1969-ben két rövid hullámhosszú rádió adót épített a szigeten. A második nagyobb szálloda (Bonaire Beach Hotel) építését 1962-ben fejezték be. A sótermelés 1966-ban folytatódott, amikor a só lelőhelyeket a Antilles International Salt Company bővítette és modernizálta. A létesítmények egy része kiterjed a Karib-tengerre és egyes népszerű merülőhelyekre. A Bonaire Petroleum Corporation (BOPEC) 1975-ben nyílt meg olajszállítás céljával a szigeten.
Földrajz bélyegkép|Bonaire és Klein Bonaire műholdas képe. Bonaire mintegy 80 km-re fekszik Venezuela partjaitól a Dél-Amerikai kontinens talapzatán, ezért geológiai szempontból a kontinens része.
A geológusok úgy vélik, hogy a Bonaire viszonylag újabb sziget. Mivel a közeli kontinentális polc (most Montserrat közelében) átkerült a térségen, az óceán felszínére hatalmas tömegű szikla került, és ezáltal létrejöttek a Kis-és Nagy-Antillák szigetei, többek között Bonaire. Ahogy a tengerfenék magassága megnőtt, hatalmas korallzátony jött létre a szárazföldön. Ezek a korallok végül ki voltak téve a levegőnek és ezáltal elpusztultak, így az évezredek során felszíni mészkő képződött belőlük.
Hatalmas mennyiségű korall csontváz látható a partvonal mentén és Bonaire belsejében. A sziget lényegében egy korallzátony, amely a tengerből emelkedett ki. Ez azt eredményezte, hogy a természetes hullámzó zátony rendszere ma is látható, amelyben a korall formációk a parton kezdődnek. Az árapály-változások mértéke csak kb. 1,8-2,5 láb (55–61 cm), így a korallok az alacsony dagályú vonalon kezdődnek és tovább folytatódnak, a sziget bázisának vízalatti topológiáját követve.
A sziget északi vége viszonylag hegyvidék, bár a legmagasabb csúcsa csak 240 méter (790 láb). A sziget déli része majdnem lapos és alig emelkedik a tengerszint felett. Ennek a déli régiónak jelentős részét tengervízzel borítják a sótartalom párolgása miatt. Ez a terület magában foglalja a Lac-öbölben lévő nagy mangrove erdőt is. A part menti lagúnák és öblök közül a legnagyobb az északi Goto-tó. Ezek a lagúnák és a vizes élőhelyek kiváló élőhelyet nyújtanak számos part menti vadászok számára. bélyegkép|285x285px|Klein Bonaire tengerpartja Bonaire meleg, száraz és szeles éghajlatú. Az átlaghőmérséklet 81,5 °F (27,5 °C). Az óceán hőmérséklete átlagosan 26 és 30 °C között van. A legmagasabb rögzített hőmérséklet 96,4 °F (35,8 °C) és a legalacsonyabb, 67,6 °F (19,8 °C). Szinte állandó szél fúj keletről átlagos sebességgel, ami 12 csomó (22 km / h).
A páratartalom állandó, átlagosan 76%, naponta 85% és 66% között ingadozik. Az éves átlag csapadékmennyiség 20,5 hüvelyk (520 mm), a legtöbb eső októbertől januárig esik. Bonaire a hurrikán övön kívül fekszik, bár időjárását és óceáni körülményeit időnként a hurrikánok és a trópusi viharok is befolyásolják. Ez a félszáraz éghajlat elősegíti a különböző kaktuszok és más sivatagi növények elterjedését.
A Bonaire területe 288 négyzetkilométer (111 négyzetméter), a Klein Bonaire pedig további 6 km ² .
A Washington Slagbaai Nemzeti Park ökológia védelmet biztosít a sziget északi oldalának. Bonaire legmagasabb pontja, a Mount Brandaris 240 m magas, ezen a területen található a nemzeti park, és a hegy tetején teljes kilátás van a szigetre.
Ökológia balra|bélyegkép|Karibi flamingók a sziget déli végén. A Bonaire-t egy korallzátony határolja, amely a búvárok rendelkezésére áll. A sziget teljes partvonalát 1979-ben tengeri védett területként jelölték meg, melynek célja a korallzátony és az attól függő tengeri élet megőrzése és védelme volt. Több mint 350 hal faj és hat fajta korall él Bonaire zátonyában. Boulder Star Coral (Montastraea annularis) a leggyakoribb korall, egy 2011-es felmérés szerint. bélyegkép|Szamarak csoportja Bonaire híres a flamingó és szamár populációiról. Bonairén a karibi flamingónak csak négy fészkelőhelye van. Az egyik sziget déli részén fekvő Pekelmeerben található, az emberi bejutás nem megengedett. A 16. században az európaiak Bonaire-ban juhokat, kecskéket, sertéseket, lovakat és szamarakat hoztak be, és a szamarak, kecskék és sertések leszármazottai ma is megtalálhatóak a szigeten.
Bonaire az ökológiailag sebezhető sárga vállú amazon papagáj, az Amazona barbadensis otthona.
Környezetvédelmi kezdeményezések Bonaire régóta vezető szerepet tölt be a természetvédelemben és az ökológiai felelősségvállalásban. A Stichting Nationale Parken (STINAPA) 1962-ben alakult azzal a céllal, hogy aktívan védje a sziget állat- és növényvilágát. 1969-ben a STINAPA-nak sikerült létrehoznia flamingó fészkelőhelyet és a Washington Nemzeti Parkot, ez az első ilyen park a karibi térségben. 1979-ben bekerült a Slagbaai ültetvény a parkba, amelyet most Washington Slagbaai Nemzeti Park néven ismerünk. A Bonaire Nemzeti Tengeri Parkot 1979-ben alapították. A Marine Park Bonaire teljes partvonalától, a magas vízjeltől egészen 61 méter mélységig terjed, és magában foglal egy hatalmas mangrove erdőt a Lac-öbölben. Lac Bay, Klein Bonaire, Pekelmeer, Slagbaii és Gotomeer nemzetközileg elismert RAMSAR helyszínek.
A köz- és magánszféra közötti partnerség miatt Bonaire ökoszisztémájának proaktív védelmére programokat dolgoznak ki. Egy új szennyvíztisztító telep járul hozzá a zátonyok és a tengervíz minőségének védelméhez. 2013 márciusában az országos szeméttisztító telep megnyitotta a környezetvédelmi telepet, ahol a lakosság üvegeket, dobozokat, papírokat, fémhulladékot, kartonpapírt, akkumulátorokat, motorolajat, étolajat, elektronikai cikkeket, mobiltelefonokat és textileket hozhat.
A BonRecycling BV elkötelezte magát a Bonaire-i hulladéktermékek újrafeldolgozásának elősegítésében és a bonairei lakosság körében az újrahasznosítás terjesztésének érdekében. A Bonaire-i Búvárbarátok Egyesülete elkezdte a Debris Free Bonaire programot, amely azt hangsúlyozza,hogy gyűjtsük a partra mosott törmeléket a búvárboltnak és Ők ezt a hulladékot újrahasznosítják.
A Bonaire jelentős mennyiségű villamos energiát kap tizenkét szélgenerátorból az északkeleti partvidék mentéről, amely 2010-ben kezdte meg működését. Ez a megújuló forrás most a sziget villamosenergia-igényeinek 40-45%-át tölti ki. A további megújuló energiaforrások – köztük a biodízel és a napenergia – fejlesztése folytatódik, azzal a céllal, hogy a sziget 100%-ban a megújuló energiaforrásokra támaszkodjon.
Politika A 2010-es népszavazás bélyegkép|227x227px|A Kralendijki helyi parlament és a helyi tanács háza.