A Koch Sándor Ásványgyűjtemény a Szegedi Tudományegyetemen található kiemelkedő értékű közgyűjtemény.
A gyűjtemény története Az Egyetem a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogutódjaként a trianoni döntést követően, 1921-ben költözött Szegedre. A Geológiai és Ásványtani Intézet első érdemi vezetője Szentpétery Zsigmond volt. Szentpétery nevéhez fűződik az intézet első ásvány-kőzettani gyűjteményének létrehozása, ez főként a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárának, a Budapesti Műegyetem, és a Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének ajándékaiból állt.
Az 1940/41-es évben Szentpétery professzor a kolozsvári egyetemre távozott, Szegeden pedig a régi intézet nyomdokán két új tanszék született, a Geológiai és Őslénytani, valamint az Ásványtani és Kőzettani Intézet. Ez utóbbinak Koch Sándor kerül az élére, aki előtte tizenöt éven át a Magyar Természettudományi Múzeum, fénykorában világhírű Ásványtárában dolgozott. (E kollekció, Semsey Andor és Krenner József negyven évig tartó együttműködésének gyümölcse. A Kárpát-medence ásványainak legteljesebb gyűjteménye azonban javarészt elpusztult az 1956-os forradalom idején.)
Koch Sándor professzor a gyűjteményanyaggal nagyon gyengén ellátott Intézetben kiállította saját gyűjteményét, – ásványgyűjtemények esetében merőben szokatlan – genetikai osztályozási szempontok alapján. Három szekrényben kaptak helyet a magmás-, üledékes-, és metamorf eredetű ásványok. Ezután következett a kristálytani szekrény – csupa válogatott, jól fejlett kristályegyeddel, ezt ásványfizikai és rendszertani tárló követte. További szekrényekben kerültek kiállításra a Kárpát-medence ásványai, szintén genetikai sorrendben. Koch és később Dr. Mezősi József gyűjtőútjai mellett sok darabbal gyarapodott a gyűjtemény.
A gyűjtemény sok érdekes darabbal bővült az 1941-43-as intézeti gyűjtőutaknak köszönhetően, főként a Rozsnyó környéki bányavidékről (cinnabarit, sziderit, wolnyn, albit, stb.), és az akkor ismét Magyarországhoz tartozó szatmári bányavidékről (Máramaros – Románia). Az Intézet átalakítása után ismét rögtön csomagolni kellett, 1944-ben – „felsőbb utasításra” – a műszereket és könyveket Sopronba, az Ásványgyűjteményt pedig dobozokba zárva a pincébe menekítették.
Az Intézet helyreállítása és újraszervezése 1945-ben kezdődött meg, az ásványgyűjtemény kb. 20%-os kárt szenvedett, a műszer és szakfolyóirat állomány ennél sokkal többet, ekkor tűnt el Koch professzor húszéves fáradhatatlan munkájának eredménye a „Magyarország ásványai” című monográfiájához összegyűjtött adatrengeteg is. A háború után kitartóan újrakezdi az anyaggyűjtést, ezúttal azonban már nem az egész Kárpát-medence feldolgozását vállalja, hanem csak a Magyarország tényleges határain belüli területekét.
Az Ásványgyűjtemény a 60-as, 70-es években Koch professzor jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően évről évre bővült ásványokkal: drezdai és freibergi tanulmányút során német, a brünni kapcsolattartás révén csehszlovák darabokkal. Rendszeressé válnak a tanulmányutak (Albánia, Szovjetunió), és a szintén a gyűjteményt bővítő intézeti gyűjtőkirándulások Magyarország akkor még aktív bányavidékeire (Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Recsk stb.).
Koch Sándor vezetésével leírt új ásványok
Fülöppit – 3PbS·4Sb2S3, lelőhelye a Kereszthegyi-bánya Nagybányán, nevét a megtalálóról, Koch Sándor barátjáról, gyűjtőtársáról, Fülöpp Béla ügyvédről kapta, Csiklovait – Bi2TeS2, az ásványt az egykori nagybörzsönyi aranybányából írta le, de nevét erdélyi lelőhelyéről kapta, Mátrait – ZnS (3R), a cink-szulfid harmadik, rombos variációjának (a szfalerit és a wurtzit mellett) típuslelőhelye a Mátra-hegységbeli Gyöngyösoroszi, (a mátrait külön ásványfajként való elfogadása a mai napig vitatott), Kiscellit – az IMA (Nemzetközi Ásványtani Asszociáció) által külön ásványfajként nem elfogadott kiscellit, fosszilis gyantaféleség a Budapest melletti Remete-hegy ún. Kiscelli-agyag formációjából.
1965-ben az egyetem megvásárolta Koch Sándor magángyűjteményét, mely lehetővé tette a kiállítás gazdagítását.
A gyűjtemény felépítése
Az ásványgyűjtemény alapvetően két fő részből áll. A jelenlegi, falak mellett álló vitrinekben rendszertani gyűjteményt találunk. A 15 vitrinben kiállított közel 400 ásványfaj 1156 példánya látható itt a következő csoportosítás szerint:
I. Terméselemek II. Szulfidok és szulfosók III. Oxidok és hidroxidok IV. Szilikátok V. Foszfátok és rokon vegyületek VI. Szulfátok és rokon vegyületek VII. Karbonátok és rokon vegyületek VIII. Halogenidek IX. Szerves ásványok
A rendszertani gyűjtemény értékét növeli, hogy az itt kiállított példányok 80%-a szintén kárpát-medencebeli lelőhelyről származik.
A terméselemek között feltétlenül említésre méltó darab az Erdélyi-érchegységből, már a római korban is művelés alá vont Verespatakról származó 2 cm-t is meghaladó méretű fennőtt aranylemez.
A termésezüst egy nagyméretű pszeudomorfózával képviselteti magát a klasszikusnak számító, de immáron régóta bezárt Kongsbergből és egy meglepő formájú, strucctoll alakú vázkristállyal Freibergből.
A telluridok és a szulfidok közül említésre méltóak a magyar vonatkozású nagyágit, krennerit, sylvanit darabok az Erdélyi-érchegység egykori aranybányáiból, valamint az andorit, a semseyit és a fizélyit kis méretű, de szépen fejlett, fényes kristályai a szatmári bányavidékről.
Az oxidok, hidroxidok szekrényében szinte az összes kriptokristályos kvarcváltozatot felfedezhetjük (kalcedon, jáspis, achát stb.) a Kárpátokon belüli valamennyi klasszikus lelőhelyről (Tekerő, Kötelesmező, Háromvíz), de az opálváltozatok között két pompás példánnyal képviselteti magát, az évszázadokig „magyar nemzeti drágakőként” számon tartott nemesopál is Vörösvágásról.
A limonit szín- és formagazdagsága hasonló a kvarcváltozatokéhoz. A több mint egy évtizede bezárt Rudabánya és az egykori gyalári vasbányák limonit csoportjai absztrakt szobrokra emlékeztetnek, fényes fekete színükkel vagy irizáló felületükkel tűnnek ki Gömörrákos – Vashegy fürtös-cseppköves vaskobakjai, goethit-drúzái.
Koch professzor és utódja, Grasselly Gyula professzor leningrádi kapcsolatainak jóvoltából a 60-as években meglehetősen sok ásvány- és kőzetpéldány kerül a gyűjteménybe a Kola-félsziget alkáli kőzeteiből és az azokhoz kötődő ércesedésekből. Hasonló módon gyarapodott a rendszeres gyűjtemény izlandi zeolitokkal és a híres szicíliai kénbányákból néhány attraktív terméskén, cölesztin, aragonit csoporttal.
A gyűjtemény igazi „kincsei” azonban a terem közepén álló négy vitrinben találhatók, és itt lelhető fel Koch Sándor egykori magángyűjteményéből származó darabok túlnyomó többsége is. A „Kárpát-medence gyűjtemény” 1058 példánya az egykori, trianoni döntés előtti Magyarország szinte minden bányaterületét felöleli mineralógiai szempontból.
A kiállított példányok rendszerezése genetikai alapú. A magmás kőzetek és az azokhoz kötődő ércesedések ásványvilágának képviselőit az üledékes és metamorf geofázis ásványai követik, először mindig a jelenlegi magyarországi lelőhelyről származó példányokkal, aztán a jelenleg Szlovákiához és Romániához tartozó bányaterületek ásványai következnek.
Az első vitrin tartalmazza Rudabánya vasas-metaszomatikus érctelepének oxidációs-cementációs övéből származó, gyönyörű, másodlagos rézásványok példányait: malachittal bevont ágas-bogas termésréz darabokat, azurit 10 cm-es kristályait, malachit 2 cm hosszú kévés csoportjait fehér kalciton fennőve. Az ércesedés azurit kristályok utáni malachit pszeudomorfózái és a kuprit oktaéderek nem ritkán 2,5 cm-t is elérő kristályai vetekednek az arizonai Bisbee, a namíbiai Tsumeb és a franciaországi Chessy világhírű leleteivel, és bizonyítják, hogy Rudabánya méltánytalanul nem eléggé ismert a nemzetközi mineralógiában.
A Koch-gyűjtemény kincsei közé tartoznak a bánáti-kontaktvidék rég felhagyott bányáiból származó szkarnos ásványok (gránátok, wollastonit, fassait stb.). A többnyire granodioritok és mészkövek kontaktusához kötődő magnetites és polimetallikus ércesedésekből származó példányok a Bánát ásványvilágának változatosságáról tanúskodnak. A gyűjtemény ún. „gránát-sora” Vaskőről és Dognácskáról származó, változatos színű rombdodekaéderes és deltoidikozitetraéderes andraditokat mutat be, javarészt a század 10-es éveiből.
Ugyanilyen klasszikus leletek Dognácska tárcsa alakú hematit ikrei és az új-moldovai cianotrichit. Említésre méltóak még Vaskő bizmutinjei, prazemjei, több cm-es, gránátokkal benőtt diopszid-csoportjai és néhány érdekes paragenezis: ametiszt kristályok andraditon, eritrin kvarccal magnetiten.
A második vitrin rejti a túlnyomórészt az egykori felvidéki – napjainkban Szlovákia területére eső – klasszikus bányahelyekről származó ásványokat. A Szepes-Gömöri-érchegység gyönyörű szideritekkel, szideriten fennőtt albitokkal, tetraedritekkel, szfaleritekkel, érdekes alakú torzult kvarckristályokkal képviselteti magát az egykori rozsnyói Bernardi-bányából, jól fejlett cinnabarit és dolomit kristályokkal, irizáló, kékes színű evansitokkal Alsósajóról változatos formájú vaskobakokkal Dobsináról.
Selmecbánya, az egykori felső-magyarországi bányászati akadémiának helyt adó híres királyi város bányáiból az e lelőhelyről jól ismert hiányosan fejlett kvarckristályok mellett, ametiszt mély lila csoportját, akantittal bevont kvarcokat, jól fejlett stefanitot és páratlan esztétikájú dúcos, jogarkvarc is megtalálható a gyűjteményben.
A Besztercebánya környéki ércesedésekhez tartozó Libetbánya a típuslelőhelye a libethenitnek és az euchroitnak, amelyekből 3 szép, jól fejlett kristályokat tartalmazó ásványcsoport is van a gyűjteményben, hasonlóan a Végleskálnokról leírt hauerit 2 cm-es oktaéderéhez.
A belső-kárpáti vulkanikus koszorú polimetallikus ércesedései magyarországi lelőhelyekről csak Gyöngyösoroszi, Recsk és Nagybörzsöny által vannak képviseltetve. Károlytáró (Gyöngyösoroszi) ametisztjei mellett szépek a már több, mint egy évtizede bezárt bánya kalcitvariációi és almazöld fluoritjai is.
Egész vitrint foglalnak el a szatmári bányavidék, Nagybánya környéki ércesedéseinek ásványai. Bár a bányák jelenleg is művelés alatt állnak, a Koch Sándor gyűjtemény mégis a harmincas-ötvenes években előforduló ásvány-paragenezisekről nyújt átfogó képet, különösen tekintettel a világháború éveire, amikor is e bányákat ideiglenesen visszacsatolták Magyarországhoz, és így lehetőség nyílt a rendszeres gyűjtésre. Pótolhatatlanok a felsőbányáról leírt felsőbányit és a szintén e típuslelőhelyről származó andorit csoportjai. A régi felsőbányi bányahegy mára már teljesen lebányászott telérjeiből ritka ezüstérceket, geokronitot és freieslebenitet is őriz a gyűjtemény.
Felsőbánya messze földön híres baritjairól. A gyűjtemény értékes részét képezi az itt előforduló baritváltozatokat bemutató „barit-sor”, amelynek tagjai között tenyérnyi kristályok is előfordulnak antimonit társaságában. Máskor a barit csoportok színe meglepő: auripigment zárványaitól sárgára, realgártól pirosra, boulangerittől és jamesonittól feketére festve.
Ásványtani unikumnak számítanak Kisbánya rozetta alakú, besüllyedt bázislapú pirrhotin csoportjai (gyakran vivianittal) a híres ásványcsodákat termelő, de mára teljesen lebányászott Salán-telérből, a kereszthegyi bánya (Dealul Crucii, Nagybánya – Románia) pirargiritje és az innen leírt, Koch Sándor által – ásványgyűjtő barátjáról (Fülöpp Béla) – fülöppitnek elnevezett komplex szulfidja. Kapnikbányán esztétikus fluoritokat és rodokrozitkristályokat is látni lehet.
A Kárpát-medence gyűjtemény negyedik vitrinjében kaptak helyet az Erdélyi-középhegység egykoron világhírű aranybányáinak telluridjai (nagyágit, krennerit, szilvanit) és egyéb telérkitöltő ásványai (alabandin, rodokrozit, realgár, kvarc). A Koch Sándor Gyűjtemény féltett kincse a minden valószínűség szerint a világ legnagyobb hessit (ólom-tellurid) kristálya. Bár a kristály törött, mégis pótolhatatlan – hiszen a lelőhelynek, Botesbányának manapság az egykori helyét sem könnyű megtalálni.
Források