Felix Bloch (1905. október 23. – 1983. szeptember 10.) svájci fizikus, aki kivándorlása után főként az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott. 1952-ben Edward Mills Purcellel megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a mágneses magrezonancia felfedezéséért folyadékokban és szilárd anyagokban.
Élete és munkássága A svájci Zürichben született, a zsidó származású Gustav Bloch és Agnes Mayer gyermekeként. Tanulmányait itt kezdte, majd a Zürichi Műszaki Egyetemen folytatta. Kezdetben mérnöknek tanult, de hamarosan átváltott a fizika tanulmányozására. Zürichben folytatott tanulmányai során az ETH-ban Peter Debye és Hermann Weyl, a szomszédos Zürichi Egyetemen pedig Erwin Schrödinger előadásain és gyakorlatain vett részt. Ezeken az előadásokon egyik hallgatótársa Neumann János volt.
1927-ben szerzett diplomát, majd fizikai tanulmányait a Lipcsei Egyetemen folytatta Werner Heisenberg irányításával, ahol 1928-ban megszerezte doktorátusát. A továbbiakban megmaradt az európai akadémiai körökben, Zürichben Wolfgang Paulival, Koppenhágában Niels Bohrral, Rómában Enrico Fermivel dolgozott, majd visszatért Lipcsébe, ahol magántanárként alkalmazták.
1933-ban, közvetlenül Hitler hatalomra kerülése után elhagyta Németországot, az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1934-ben a Stanford Egyetemen kezdett dolgozni, ahol ő lett az elméleti fizika első professzora. 1939-ben megkapta az Amerikai Egyesült Államok állampolgárságát.
A második világháború alatt a Los Alamos National Laboratoryban atomenergiával kapcsolatos kutatásokat végzett, majd innen visszavonult és a Harvard Egyetem radarprojektjébe kapcsolódott.
A háború után a nukleáris indukció és a mágneses magrezonancia kutatására koncentrált, melyek a mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI) alapjait képezik. 1946-ban kidolgozta a Bloch-egyenleteket, melyek az atommagok magnetizációjának időbeli lefolyását írják le. 1952-ben Edward Mills Purcell-lel együtt megkapták a fizikai Nobel-díjat „új utak és módszerek a nukleáris mágneses precíziós mérésekben” című munkájukért.- Sohlman, M (Ed.) Nobel Foundation directory 2003. Vastervik, Sweden: AB CO Ekblad; 2003 1954–1955 között egy évig a CERN első igazgatója volt. 1961-ben a Stanford Egyetem Max Stein professzora lett.
Jegyzetek
Források Physics Today 1984, 37(3), pp. 115–116. Nature 1952, 170, pp. 911–912. Nature 1954, 174, pp. 774–775. McGraw-Hill Modern Men of Science, McGraw-Hill, 1966, vol. 1, pp. 45–46. National Cyclopaedia of American Biography, James T. White & Co., 1921-1984, vol. I, pp. 310–312. Felix Bloch jegyzetei, 1931-1987 (kb. 10 m) a Stanford University Könyvtára Speciális Gyűjtemények és Egyetemi Archívumok Osztályán találhatók
Fordítás
További információk Életrajz és életrajzi források, Az Amerikai Egyesült Államok Energiahivatala, Műszaki és Tudományos Információs Irodájából http://nobelprize.org/physics/laureates/1952/bloch-bio.html http://www-sul.stanford.edu/depts/spc/xml/sc0303.xml A Felix Blochhal készített interjú átirata, 1964. május 14., Amerikai Fizikai Intézet, Niels Bohr Könyvtár és Archívum A Felix Blochhal készített interjú átirata, 1964. augusztus 15., Amerikai Fizikai Intézet, Niels Bohr Könyvtár és Archívum
Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1983-ban elhunyt személyek Kategória:Nobel-díjas fizikusok Kategória:Svájci fizikusok Kategória:Svájci Nobel-díjasok Kategória:Zürichiek Kategória:Svájci egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Amerikai egyetemi, főiskolai oktatók