Copi, valódi nevén Raul Damonte Botana (Buenos Aires, 1939. november 20. – Párizs, 1987. december 14.) argentin író, színész, rendező és képregényrajzoló. Élete nagy részében Franciaországban alkotott. Az első, homoszexualitásukat nyíltan vállaló értelmiségiek közé tartozott.
Életrajza
Raul Damonte Botana 1939. november 20-án született Buenos Airesben. A "Copi" (argentínai spanyolul csirke) művésznevet felvevő fiatalember már 16 éves korától képregényeket rajzolt a Tia Vicenta című lapban. Apja lapigazgató és antiperonista képviselő volt, politikai tevékenysége miatt emigrálni kényszerültek. A Haitin és New Yorkban töltött időszak után 1963-ban Copi már egyedül telepedett le Párizsban.
Copi színésznek készült, ám mivel ehhez nem beszélte még elég jól a francia nyelvet, ismét karikaturistaként és képregényrajzolóként dolgozott, és több ismert lapnál is rendszeresen megjelentek a munkái (Bizarre, Le Nouvel Observateur, Hara-Kiri, Charlie Hebdo). Kapcsolatba kerül a Roland Topor, Alejandro Jodorowsky és Fernando Arrabal vezette „Panique” csoporttal, és rövidesen már keresett annyit, hogy az akkor még ismeretlen Jérôme Savary rendezésében színre vigye saját darabjait.
A homoszexuális Copi 1973-ban követte élettársát, a másságát a francia értelmiségiek közül elsőként nyilvánosan vállaló Guy Hocquenghem egyetemi professzort a Libération című napilaphoz, ahol harciasan védték a melegek és transzszexuálisok jogait.
Az akkor már sikeres drámaíró 1987-ben AIDS-ben halt meg, miközben utolsó színdarabját próbálta, amelynek a főszereplője egy AIDS-ben szenvedő beteg. Copi életében számos regénye és képregénykötete jelent meg, tizenhat drámáját mutatták be.
Rajzstílusa
Copi színházi érdeklődése egyértelműen kimutatható képregényalkotói munkásságában is. Minimalista, háttereket, és minden, a jelenetnél nem feltétlenül szükséges kelléket nélkülöző képregényeket készített. Szinte egyedülálló, ahogyan egy színházi dramaturgiát ültetett át képregényre. Pároldalas jeleneteinek állandó, ha nem is kizárólagos főszereplője egy széken ülő nő, aki nem hajlandó (vagy képtelen) felállni a helyéről. A hölgy tele van előítéletekkel, és ellenez minden változást, mivel az a meggyőződésében rengetné meg. A plán sosem változik, minden oldal beosztása egyforma. Kamaraelőadás zajlik az olvasó szeme előtt, vagy mintha egy stúdióbeszélgetést egyetlen kamerával közvetítenének a tévédobozban. Nem nézhetünk máshova, minden figyelmünket a figurák párbeszéde, legapróbb mozdulata, minimális helyváltoztatása köti le. Copi semmit nem bíz az olvasóra, ő diktálja a tempót, minden egyes szöveg nélküli képnek súlya van, szinte ki lehetne számítani, hogy hány másodpercig kellene néznünk az egyes kockákat.
Munkái Regények és novellák L'Uruguayen, 1973 Le Bal des folles, 1977 Une langouste pour deux, 1978 La Cité des rats, 1979 La vie est un tango, 1979 La Guerre des pédés, 1982 Virginia Woolf a encore frappé, 1983 L'Internationale argentine, 1988
Színdarabok Un ángel para la señora Lisca, 1962 Sainte Geneviève dans sa baignoire, 1966 L'Alligator, le thé, 1966 La Journée d'une rêveuse, 1968 Eva Peron, 1970 L'Homosexuel ou la Difficulté de s'exprimer, 1971 Les Quatre Jumelles, 1973 Loretta Strong, 1974 La Pyramide, 1975 La Coupe du monde, 1975 L'Ombre de Venceslao, 1978 La Tour de la Défense, 1981 Le Frigo, 1983 La Nuit de Madame Lucienne, 1985 Une visite inopportune, 1988 Les Escaliers du Sacré-Cœur, 1990
Képregények Les poulets n'ont pas de chaise, 1966 Le dernier salon où l'on cause, 1973 Et moi, pourquoi j'ai pas de banane ?, 1975 Du côté des violés, 1976 Les Vieilles putes, 1977 Kang, 1984 Le Monde fantastique des gays, 1986 La Femme assise, Stock, 2002
Források Copi: Suzanne (in Buborékhámozó 2, 2007) Copi a Lambiek.net-en (angolul)
Kategória:Drámaírók Kategória:Argentin költők, írók Kategória:Latin-amerikai képregényrajzolók Kategória:Latin-amerikai képregényírók Kategória:LMBT költők, írók Kategória:1939-ben született személyek Kategória:1987-ben elhunyt személyek Kategória:AIDS-ben elhunyt személyek