Szatmárhegy település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése Szatmárnémetitől délre, Erdőd keleti szomszédjában fekvő település.
Története Szatmárhegy nevét a XIII. században már említették, mint a Szatmárhoz tartozó szőlőhegyet.
1703-ban a Rákóczi-szabadságharc idején a Szatmárnémeti körül folyó kuruc-labanc csatározások alatt felégetett város lakossága ide menekült, és itt a szőlőhegyeken húzódott meg. A lakosságból sokan a harcok elmúlta után végleg itt telepedtek le, nem költöztek vissza Szatmárra.
A XVIII. század elején aztán a megszaporodott lakosságú Szatmárhegyet önálló településsé nyilvánították.
A lakosság száma a szabadságharc után Károlyi birtokká lett Erdőd sváb telepítésekor tovább növekedett, ugyanis az erdődi magyar lakosság egy része is ide telepedett át.
A második világháború idején, 1944-ben Szatmárnémeti bombázásakor a lakosság egy része ismét ide menekült, és később ide is telepedett.
A több kisebb-nagyobb dombra épült Szatmárhegy mindig híres volt szőlő- és gyümölcstermesztéséről, és máig sok szatmári család épít itt nyaralót magának.
A 2002-es népszámlálási adatok alapján a falunak 2059 lakosa volt. Szatmárhegy mára már községközpont is, melyhez több település: Résztelek, Csonkástelep, Meddes és Tyirákpuszta is tartozik.
Nevezetességek Református temploma - 1839 és 1857 között épült. Görögkatolikus temploma - 1894-ben épült fel.
Híres emberek Itt született Páskándi Géza (1933-1995) költő, dráma- és prózaíró itt született a településen. Szobrát 2003-ban állították fel a településen, mely Erdei István szobrászművész alkotása. Egykori szülőháza helyén épült házon ma emléktábla található.
Itt élt Krüzselyi Erzsébet költönő életének utolsó éveiben
Források
Jegyzetek
Kategória:Szatmár megye települései