A Lajta-hegység (németül Leithagebirge) Burgenland egyik hegysége és kistája Soprontól északra; az Alpokalja legészakibb tagja. Jelenleg teljes területe Ausztriához tartozik. Legmagasabb pontja 480 méter magas.
Földrajzi helyzete Régebben a Magyar Királyság (Sopron és Moson vármegye) és Alsó-Ausztria határvidéke volt. A Saint Germain-i békeszerződés eredményeként az egész tájegység Ausztriához került. A Fertő tó és Lajta folyó között, utóbbival párhuzamosan DNy–ÉK-i csapással húzódik: hossza 34, szélessége 5–7 km. Az Alpok fő tömegétől a Bécsi-medence választja el. Déli lábánál fekszik Kismarton (Eisenstadt).
Földtani felépítése bélyegkép|jobbra|250px|A „Baxa” kőfejtő Mannersdorf am Leithagebirge mellett A vonulat gerincén átalakult, egykori üledékes kőzetek (gneiszek) bukkannak felszínre, ezekre a lejtőkön fiatal (miocén korú) mészkő települ. Az innen fejtett mészkövet használták tömegesen Bécs nagyobb épületeihez, amiért a hasonló jellegű, miocén mészköveket szerte Ausztriában és Magyarországon lajtamészkőnek nevezik.
Domborzata A legtöbb csúcsa 400–450 m magas. Főbb csúcsai: Naphegy (Sonnenberg), 484 m Bükktető, 438 m Stocingi-hegy, 409 m Steinerweg (vagy Kaiserreiche), 441 m Berg im Grünen Stand, 409 m Zeilerberg, 300 m
Éghajlata Éghajlata viszonylag száraz, pannon jellegű; a dealpin hatás alig vehető észre.
Növényzete Főleg a délnek néző lejtőkön pannon jellegű, melegkedvelő növények telepedtek meg; ezért ez a Nyugat-Dunántúlt felölelő Praenoricum flóravidék északi csücske, amit a Balfi-dombsággal a Lajtaicum flórajárásba vonnak össze.
A dombok lejtőin sárgabarackot, őszibarackot, és mandulát és főleg szőlőt termesztenek.
Források
Kevey Balázs: Növényföldrajz Tolnai nagylexikon Kismarton város turisztikai honlapja
További információk
Kategória:Alpok Kategória:Ausztria hegyei, hegységei Kategória:Burgenland Kategória:Alsó-Ausztria