Feinsilber Róbert Frigyes, Feinsilber Ruben, névváltozat: Feinschilbert, gyakori becenevén Róbert bácsi (Odessza, 1869. december 9.Kisinyovi evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyve 244/1885. – Bécs, 1957) az 1920-as évek nyomorral sújtott Budapestjén ételt osztogató kalandor, misszionárius.

Életútja Gyermekkora

A legenda szerint családja, egy jemeni zsidó család, amikor Jemenben fellángoltak a zsidók életét veszélyeztető támadások, Jaffába menekült. A csónakban, mellyel a Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek, az akkor tizenkét éves anyja – akinek férje akkor töltötte be a tizenharmadik életévét – szülte meg a kis Róbertet. A török fennhatóságú Jaffából családja, a nagyszülőkkel együtt – akik, miként a jemeni zsidók többsége, kitűnő arany- és ezüstművesek voltak – Hollandiába ment. Ott vették fel a foglalkozásuknak megfelelőbb új családi nevüket, az apa családja a Feinsilber, az anya családja a Feingold nevet.

1885. december 1-jén Kisinyovban az evangélikus vallásra tért, az anyakönyvbe felvett adatok szerint 1869. december 9-én született, szülei Feinsilber Ábrahám kereskedő és Sprinker (Hefter) Anna voltak.

Fiatalkora

Róbert bácsi Kijevben és Odesszában nőtt fel. Fiatal korában szocialista körökben forgolódott. Makszim Gorkij környezetébe is bejutott. Tizennyolc éves volt, amikor összeakadt egy missziós társulattal, amely a zsidókat járt téríteni Oroszországba. A fiatal zsidó fiú melléjük szegődött és kivittek Londonba. Itt bekerült a The Mildmay Mission To The Jews missziós társulatba, amely Svájcba küldte, hogy ott misszionáriussá képezzék ki. Bázel mellett Bettingenben, a Pilgermission St. Chrischona kötelékében dolgozott és tanult. 1894-ben Londonban elvégezte a prédikátori iskolát. Megnősült, feleségül vette Walter Vilmos luttoni erdész Franciska Erzsébet nevű leányát. 1898-ban Németországban telepedett le. Londonból rendes havi fizetést kapott, zsidó vallásúak áttérítésével foglalkozott. 1899-ben Bécsben élt és állandó, bizalmas összeköttetéseket tartott fenn a szabadkőműves páholyokkal, bejáratos volt a páholyok nagymestereihez. Az osztrák hatóságok még ebben az évben eltávolították Ausztria területéről.

Magyarországon már 1896-ban felbukkant, a Pester Lloyd 1896. november 17-ei száma beszámol arról, hogy Feinsilber Róbert énekléssel egybekötött bibliai előadásokat tart a Mondgasse (Hold utca) 17. szám alatt.Pester Lloyd, 1896. november 17. / Nr. 280 1898-ban már Pécsett tartott szónoklatot, célja az volt, hogy beutazza Magyarországot és baptista gyülekezeteket szervezzen.Muszka prédikátor. Pécsi Közlöny, 1898. június 28. / 71. szám, 4. old.]

1900-ban Pécsett, a Malom utca 1. szám alatt lakott. Itt született meg 1900. augusztus 14-én Theodóra nevű leánya.Pécsi állami születési anyakönyv 680/1900. A felesége nem sokkal később, 1900. szeptember 5-én, 29 éves korában meghalt.Pécsi állami halotti anyakönyv 829/1900. 1905-ben Tahitótfalura érkezett. A leányát egy londoni intézetbe küldte. A tahitótfalusi baptisták közé került, előadásokat tartott, spiritiszta szeánszokat rendezett. Kis telket szerzett, amit később Schüffler Reinhold baptista prédikátornak adott el. Utóbb valorizáltan, kíméletlen könyörtelenséggel hajtotta be a vételár hátralékát Schüffler Reinhold özvegyén.

1903 nyarán vállalkozott arra, hogy Kisinyovban az ugyanezen év áprilisában történt, zsidók ellen kirobbant erőszakhullám után fölkeresse a nép fanatikus dühének áldozatait és azok között saját legjobb belátása szerint fölossza a rendelkezésre bocsátott nagyobb összeget. Feinsilber Granicán át érkezett Kisinyovba, ahol, bár angol védelem alatt állt, papírjai a legnagyobb rendben voltak, folytonos rendőri felügyelet alatt állott, ami azonban nem gátolta, hogy eleget tegyen emberbaráti megbízatásának. Bejárta a Gosztmaja, Nikolajevszkaja, Svecsnaja, Puskinszkaja, Armiarszkaja, Novi és Stari bazar utcák csaknem minden házát, mert ezen utcákban dühöngött leginkább a fanatikus tömeg. (700 lakást, 600 boltot fosztottak ki. A meggyilkoltak száma 47, a súlyosan sebesülteké 92, a könnyebben sebesülteké 345. Nyomorék lett egész életére 50 ember, 35 özvegy és 123 árva maradt hátra.) Feinsilber Róbert a szegény emberek részére varrógépeket és más kenyérkereseti eszközöket osztott szét, ezután pedig árvaház létesítésére nyerte meg vagyonos megbízóit. Megbízatását befejezve, Odesszából hajón Konstantinápolyba ment, ahonnét az Orient expresszvonaton tért vissza Budapestre.Pécsi missionarius Kisenewben Pécsi Napló, 1903. október 4. / 226. szám, 8. old.

Budapesti működése Az 1910-es években Szimon István rendőrfőkapitány alkalmazta a budapesti kapitányságon Feinsilber Róbertet. Az ő szobájába vezették a konstáblerek azokat az öngyilkosjelölteket, akiket a „madaras hídról”, a Ferenc József híd turuljáról szedtek le, azért hogy lebeszélje őket végezetes tettükről. Budapesten a baptistákkal keresett érintkezést, előadásokat tartott, jótékonykodott. Még az 1920-as évek végén is bibliamagyarázatokat tartott a baptisták templomában, zsidó vallásúak számára. A baptisták azonban kijelentették a rendőrségnek, hogy Róbert bácsi nem tartozik a baptista egyházközség kötelékébe.

Az első világháború kitöréséig csendben, feltűnés nélkül dolgozott, de a hadüzenet napjaiban titokzatos ügybe keveredett. A hadüzenet napján, amikor az orosz konzul sietve távozott Budapestről, detektívek figyelték a konzulátus fasori villáját. Leibold Jenő és Szigethy Árpád felügyelők tetten érték Róbert bácsit, amint iratokkal a hóna alatt beosont a konzulátus házába. Gyanúsnak tartották, hogy a menekülőfélben lévő konzulhoz siet, aktákat csempész a számára és előállították a főkapitányságra, ahonnan azonban rövidesen kiszabadult. Az egész háború alatt felügyelet alatt tartották. Az erre vonatkozó akták azonban eltűntek a rendőrségről. A háborúban különben többször rendezett jótékony előadásokat, hangversenyeket, az orosz foglyok számára. A forradalom már a New York-palotában lévő lakásán találta. A kommün alatt a rendőrség vizsgálata szerint Róbert bácsi a vörösőrségen mint osztályvezető szerepelt. Ezért a belügyminisztérium B. M. 5032/1922. szám alatt internálási eljárást indított ellene. Ugyanekkor még egy aktaszám mesél a háború alatti szerepléséről, amely miatt B. M. 13.884/1922. szám alatt is megindították ellene az eljárást. A belügyminisztérium leiratot küldött a főkapitányságra és utasítást adott, hogy Feinsilber Róbertet toloncolják ki. A két akta azonban eltűnt és az eljárás megakadt.

Róbert bácsi a kommün után megkezdte ismert jótékonykodási szerepét. Végigpumpolta a külföldi missziókat, rengeteg holmit, élelmiszert, ruhafélét kapott, de ezekről soha senkinek sem számolt el. Ugyanekkor sikerült neki bejutni a rendőrségre. Fizetés nélküli detektívnek nevezték ki. Szobát kapott a főkapitányságon és így már félhivatalos minőségben jótékonykodott. Mint detektív kapott lakhatási engedélyt a várostól. Rövidesen azonban egyik panasz a másik után érkezett ellene. Tömegesen indultak a fegyelmi eljárások, de a detektívigazolványát csak 1928-ban kobozta el felsőbb utasításra Melega Gyula detektív.

Az 1920-as évek második felében meleg teát osztott és éjjeli menedékhelyet tartott fenn. Később gazdag embereket, cégeket, bankokat keresett fel, adományt gyűjtött. Ingyenkonyháján a Kálvin téren, a Kálvária téren, a Haller téri szegénypiacon – később a Városligetben, majd az Almássy téren – ingyenebédet osztott az éhezőknek, naponta 200-300 adag levest. A Kálvin téri levesosztogatása abból állt, hogy a Duna-parti szállók konyháinak ételmaradékait kondérokban szállította a térre, ott vízzel feleresztette, átfőzte és ezt a kotyvalékot kimérte a szegényeknek. Nagy népszerűségnek örvendett, tekintélyes támogatói voltak, akik a hatóságok esetleges fellépéseitől is megvédték.

Azonban, amikor már egy évtizede működtek Róbert bácsi konyhái és neve fogalommá vált, kiderült, hogy a gazdagoktól gyűjtött élelem és ruházat jobb részét a szegények sohasem látták. Az összegyűjtött pénzek nagy részét is elsikkasztotta Róbert bácsi, aki a pénzből Bécsben két házat vásárolt. 1930-ban a segélyezések kapcsán kirobbant botrány miatt letartóztatták. Személyazonosságára a rendőrség nyomozás derített fényt. Feinsilber Róbertnek négy bejelentőlapja került elő, mindegyiken más adatokat közölt magáról. Apját Ábrahámnak, Frigyesnek és Alexandernak írta. Anyját: Bugár Hannának, Bugár Annának, Bugai Johannának és Bogar Annának vallotta. Születési helyének Jaffát, Odesszát és Konstantinápolyt jelölte meg. Bejelentőlapjainak vallásrovatában izraelita, anglikán, protestáns és mohamedán vallások szerepeltek.

Saját maga így adta elő élettörténetét: "1869-ban születtem Odessza és Jaffa között, tengeri hajón. Török állampolgár vagyok, de Oroszországban éltem. Egy ízben szánkón utaztam és megtámadtak a farkasok. Akkor megfogadtam, hogyha megmenekülök, Istennek és a jótékonykodásnak szentelem az életemet. Ezt meg is tartottam. Az apám gyémántcsiszoló volt. Én és Teodóra nevű leányom, aki Londonban él, egymillió hollandi forintot örököltünk. A pénzt egy missziótársulatnak adtuk. Kizárólag jótékonykodással foglalkozom. A szükséges pénzt adományok formájában gyűjtöm össze, a legtöbb pénzt pedig a leányomtól kapom. A készpénzt, élelmiszereket és ruhaneműeket, amiket összeszedtem, mindig kiosztottam a szegények között."

A rendőrség kutatott a vagyona és jövedelme után is. A detektívek megállapították, hogy a magánosoktól és intézetektől összekoldult élelmiszereken, ruhákon és pénzen kívül évi 18 000 pengőt kapott a budapesti bankoktól. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinált ezzel a pénzzel, azt válaszolta, hogy a szegényeire költötte, de még csak egy feljegyzést sem tudott mutatni az elszámolásról. Ezek után tisztázni kellett, hogy mit csinált a pénzekkel, van-e vagyona? A vizsgálat meglepő eredménnyel fejeződött be: a rendőrség megállapítása szerint 30 000 pengős bankbetétje, 40 000 pengős folyószámlája és 130 000 pengő értékű kamatozó fontcsekkje feküdt két budapesti bankban és egy villája volt Zugligetben, összes vagyona tehát meghaladta a 300 000 pengőt. Ezenkívül rendes havi fizetést is kapott. A pénz Londonból érkezett, valószínűleg a Mildmay Mission küldte.

A rendőrség megállapította, hogy a szélhámos bécsi vagyonát nem áll módjában elkobozni. Kiderült, hogy nem magyar állampolgár, nem szabad ellene eljárást folytatni, ezért kiutasították az országból. 1930. május 2-án elhagyta Magyarországot. Furcsa távozása és a személye körüli találgatások máig megkérdőjelezik szerepét.

A londoni rendőrség kihallgatta leányát, Feinsilber Theodórát. Ebből kiderült, hogy Róbert bácsi leánya orosz állampolgár, izraelita vallású, egy londoni intézetben élt, zeneakadémiai növendék volt. Szűkös viszonyok között élt, kijelentette, hogy ő soha nem örökölt, sohasem küldött, de nem is küldhetett az édesapjának pénzt, sőt az ő neveltetési költségeit is Budapestről kapta, mégpedig az édesapjától.

Bécsben