Sarrukín az Akkád Birodalom alapítója és első uralkodója, Laibum és Enítum titokban született fia volt. A rövid kronológia szerint körülbelül i. e. 2270–2215, a középső kronológia szerint i. e. 2334–2279 között uralkodott. Életéről egykorú forrás nem maradt fenn, igen hamar legendás, meseszerű alakká vált. Születési legendája és az utókor által neki tulajdonított életrajzának több eleme irodalmi toposszá lett, amelyek nem csak az ókori Közel-Keleten, hanem görög közvetítéssel Európában is jól ismertek.
Későbbi források szerint a sémik első államának és az akkád dinasztiának alapítója. Akkád területén új fővárosban, Agadében tartotta székhelyét, amelyet vagy ő alapított, vagy felújította azt. Általában úgy ismerik, mint az első birodalom létrehozóját, aki központi kormányzatot alakított ki egy több nemzetiségű, korábban sok államból álló területen, bár egyes jelek arra utalnak, hogy az adabi Lugalannémundu és az uruki Lugalzaggeszi megelőzte ebben. Sikereit nagyban köszönheti a világtörténet első állandó hadseregének, amely főből állt, és a korabeli világ bármely állama ellen elegendőnek bizonyult.Bertram, 348. o.
Neve és titulusa Születési neve ismeretlen. Az általában Sarrukín formában átírt uralkodói név, amely akár titulus is lehet, a különböző nyelvű – sumer, óakkád, asszír, babiloni – forrásokban eltérő jelcsoportokkal, de azonos jelentéssel – az igaz(i), vagy törvényes király – szerepel. Az óakkád šarru/šarrum-kīn mellett a Sarrukín-legendában mšar-ru-um-ki-in, sumer szövegben šar-ru-GI, vagy šar-um-gi, óasszír šarru-ukĭn, újbabiloni és újasszír šarru-gi-na. Ismert neve Szargon, amely a biblikus héber Sarγôn alakból ered. Sarrukín korától egészen az Óbabiloni Birodalom bukásáig élő hagyomány lett a dingir determinatívum alkalmazása a királynevek előtt, ami immár az élő uralkodó istenítésére utal, ellentétben a megelőző korok uralkodói apoteózisával. Ugyancsak Sarrukín vált a mintájává az önerőből uralkodóvá váló asszír, szíriai és urartui uralkodóknak.Oppenheim, 133, 140. o. Uralkodói címe „Agade ura, Kis királya”, az utóbbit (šar Kiššati) szinte minden őt követő mezopotámiai király felvette, miközben Agade feledésbe merült.
Származása Sarrukín tényleges történelmi vonatkozásait alig, vagy egyáltalán nem lehet elkülöníteni mítoszaitól és legendáitól, maguk a mezopotámiaiak is félig mitikus uralkodóként kezelték.Oppenheim, 195. o. Önjellemzése stilizált, nyilván torz és egyoldalú.Oppenheim, 199. o. Uralkodói nevének jelentéséből eleve felmerül a gyanú, hogy trónfosztó volt, nem valószínű, hogy a születéskor kapott ilyen nevet, vagy hogy egy vízmerítő nevelőapa adta volna. Így akár sumer származású is lehetett, bár felvett neve kétségkívül az akkád nyelvből értelmezhető. Sarrukín születési legendája jóval későbbi, eszerint:
A születési legenda folytatásában egy uralkodási időt is megadott az írnok, de a szám eleje olvashatatlan, x+4 év. A sumer királylista szerint apja datolyakertész volt, ő pedig Ur-Zababa pohárnoka lett, aki gyorsan emelkedett a ranglétrán a legfelső fokig, a főminiszteri posztig. Később Agade várost építette, és ott király volt 56 évig. A későbbi legendákban – egy sumer nyelvű történeti szövegbenEredeti szövegkiadása Revue d'Assyriologie 13. 1916. – apja neve sumer nyelvű; Laibum, de róla semmi közelebbi nem ismert, leszámítva a születési legenda állítását, miszerint rokonsága a hegyekben él, vagy a hegyeket szereti. Anyja, akit Enítumnak nevez a legenda, a szó etimológiája alapján Inanna papnője lehetett, aki megszegve szüzességi fogadalmát gyermeket szült, és e fiút nevelőszülők nevelték fel, még ha a vízre tétel esetleg későbbi legenda is lenne. Ha Enítum Azupiranuban lakott, a város valahol Kistől nyugatra fekhetett a Purattu partján, de az is lehetséges, hogy kisi papnő volt,Oates, 44. o. akkor Azupiranu bárhol lehetett. Egyáltalán nem világos a szövegből, hogy Azupiranu milyen értelemben lenne Sarrukín városa, még az is lehet, hogy főtisztviselőségének idején lakott ott.
A legenda gyakorlatilag Samas és Ninlil mítoszának parafrázisa, amelyben Samas megerőszakolja Ninlilt, aki az ekkor fogant gyermeket, Isumot otthagyja az utcán, akit végül Innin nevel fel. A mítosz erőteljes antropomorfizmusa arra utal, hogy korai sumer eredetű, Sarrukín korában – de még inkább a születési legenda keletkezésének idején – közismert lehetett.Komoróczy, 260–261. o.
Családja Sarrukín felesége az akkád nevű Taslultum volt. Két fia követte a trónon egymás után, Rímus és Manistusu. Egy leánya ismert, valószínűleg azért, mert csak ő viselt tisztséget. Enhéduanna Urban a holdisten, Nanna főpapnője volt. Enhéduannának tulajdonítanak két Inannát dicsőítő himnuszt. Rajtuk kívül még két fia, Ibarum (Su-Enlil, az ő fia Aliahum) és Abaistakal (Ilabaistakal) ismert.
Uralkodása Évnevei Sarrukín a sumer hagyományoknak megfelelően uralkodási éveinek neveket (vagy hosszabb jelzőket) adott, és azokkal datálta cselekedeteit. A neki tulajdonított 56 évnyi uralkodás évneveiből azonban csak négy maradt fenn, és mivel sem az eleje, sem a vége nem ismert, valamint az évneveket nem sorszámozták, azt sem tudjuk, ezek hányadik uralkodási éveit jelentik. Amíg más mezopotámiai uralkodók esetén az évnevek a legfontosabb adatok, addig Sarrukínnál ezek hiányoznak.
mu šar-um-gi si-mur-umKI-še3 i3-gin-na-a „év, (amelyben) Sarrukín Szimurumba ment” mu šar-um-gi-ne2 urux-aKI mu-ḫul-a (mu urux-aKI ḫul-a) „év, (amelyben) Sarrukín megsemmisítette Uruát(?)” („Urua megsemmisülésének éve”) mu šar-um-gi-ne2 elamKI (/nimKI) mu-ḫul-a „év, (amelyben) Sarrukín megsemmisítette Elámot” mu ma-ri2KI ẖul-a„év, (amelyben) Mári megsemmisült”
A négy évnév rendszertelen, szinte ötletszerű irányokat mutat. Szimurum északnyugat felé, az Alsó-Záb folyó felső vidékén, a hegyek között, félúton Urbelum és Arrapha között fekszik, túl a későbbi asszír magterületeken. Urua elég sok településsel lehet azonos, majd Elám következik, keletre Mezopotámiától, végül Akkádtól nyugatra Mári. Ennél bővebbet csak Sarrukín más felirataiból, illetve az őt említő későbbi irodalom alapján lehet tudni. Az utóbbiak azonban igen hamar meseszerűek, túlzók lettek, következésképp megbízhatatlanok, és sokkal inkább irodalmi termékek, semmint történeti jelentőségűek. A hitelesnek elfogadható adatok a nippuri Ékur feliratai, azonban ezek sem maradtak fenn, hanem egy későbbi, név szerint ismeretlen, de gondos és alapos óbabiloni írnok másolataiból ismert néhány.Oates, 43. o.Oppenheim, 187–188. o. Az egyetlen bizonyosan egykorú felirat(töredék) a következő: „Sarrukín, Agade királya, …az országokat… legyőzte… és magját szakította”, valamint talán egy buzogány felirata: „… aki Uruknak és Urnak a fejére ütött, (az) adományozta”.ÓKTCh, 97. o.
Kronológiája Sajátos körülmény, hogy a világtörténelem korai szakaszának egyik legmeghatározóbb személyének életéről gyakorlatilag semmi konkrétumot nem tudunk. A sumer királylista szerint „Agade városban Sarrukín – [ap?]ja datolyakertész –, Ur-Zababa pohárnoka, Agade város királya, aki Agade várost építette, király volt, 56 évig uralkodott”.ÓKTCh, 87. o. Neve egyetlen egykorú feliraton fordul elő, ahol csak az „Agade királya” cím olvasharó. Ur-Zababa és Lugalzaggeszi is szerepel a sumer királylistán. Ennyi a tény. Négy olyan későbbi szöveg maradt fenn, amelyben életrajzi adatokat közölnek róla, de ezek természetszerűleg nem megbízhatók.
Nem tudjuk, hogy melyik uralkodási évében győzte le Lugalzaggeszit, Mezopotámia Urukban székelő hegemónját. Lehetett ez uralkodása elején, de akár a vége felé is. A sumer királylisták a különböző városok egy időben uralkodó királyait egymás után sorolják fel, mintha a főhatalom vándorolt volna városról városra, holott legtöbbjük vagy egymás mellett élt, vagy akár önálló sem volt, hanem más városkirályok fennhatósága alá tartozott. Kisben Ur-Zababa uralkodási idejét 400 évben határozza meg a királylista, majd még öt uralkodót sorol fel, amikor is a kisi királyság nem Agade, hanem Uruk zsákmánya lett, és az uruki hegemónia került Agadébe. Nyilvánvaló a linearitásra törekvés és az uralkodási idők teljes megbízhatatlansága.
Könnyen lehet, hogy Sarrukín és Lugalzaggeszi hosszú ideig uralkodtak párhuzamosan, sőt az is, hogy Sarrukín vazallusa volt Uruknak, vagy fordítva, mind Ur-Zababa, mind Lugalzaggeszi hosszú időn át már Agade alattvalói, talán Sarrukín által delegált enszik voltak lázadásuk és végleges legyőzetésük előtt.
Ezekről Sarrukín feliratai értelemszerűen nem beszélnek. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy Sarrukín a saját feliratai szerint Ur-Zababától, Kis királyától vette át a trónt, ám Lugalzaggeszi legyőzte Kist a birodalma megteremtésekor. Sarrukín tehát vagy Lugalzaggeszi segítségével szabadult meg Ur-Zababától, vagy Ur-Zababa nem volt önálló király, hanem Lugalzaggeszi helytartója. Ez esetben Sarrukín sem lehetett király Lugalzaggeszi legyőzéséig. Esetleg Lugalzaggeszi birodalmáról vannak téves információink, és hatalma nem terjedt ki Kisre. Az Ur-Zababa után a sumer királylisták által felsorolt további öt kisi uralkodó is nehezen képzelhető el a Sarrukín által alapított akkád dinasztia idején szuverénként.
Hódításairól sokat írt a nippuri Ékurban, az utókor pedig ezeket átvette és hagyományozta. Az 56 éves uralkodási idején 34 hadjáratról esik szó, de ezeknek sorrendje is homályos, és – bármilyen furcsán hangzik – az sem biztos, hogy egyáltalán megtörténtek, illetve hogy mindegyik megtörtént-e. Sőt még az 56 évnyi uralkodási idő, illetve az akkád dinasztia alapításának kérdése is problémás. Az 1990-es években előkerült egy felirat, amely Ensekusanna uruki király első évére datálódik, és arról szól, hogy Sarrukín Agade építése előtt Babilont építette (át), és Babilon riválisát, Agadét később alapította.Mierop, 74–75. o.
Mindezek a bizonytalanságok megengedik azt a feltevést is, miszerint Sarrukín közel sem az a személy volt, akinek ma gondoljuk, hanem egy – az újasszír korra kiteljesedő – legendahalmaz, amelyben korábbi és későbbi hegemónok emléke keveredik.
Sarrukín és Lugalzaggeszi A Sarrukín és Lugalzaggeszi történetét elbeszélő tábla a legkorábbi összefüggő szöveg, de nagyon töredékes. Sumer nyelven írták, ami arra enged következtetni, hogy a III. uri dinasztia vége előtt keletkezett, egy-két évszázaddal Sarrukín után.
A szöveg töredékessége nem ad lehetőséget az események pontos rekonstruálásához, mindenesetre Agade és Uruk diplomáciai konfliktusáról van szó, amelyben a protokoll legalább olyan szerepet játszik, mint az uralkodók viszálya. A szöveg elején valószínűleg Kis elfoglalásáról és lerombolásáról, Ur-Zababa eltávolításáról van szó. Ez az egyetlen szöveg, amely Sarrukín apja nevét közli, anyja neve nem olvasható.
A korai királyok krónikája Egy óbabiloni korú, tehát legalább fél évezreddel Sarrukín kora utáni tábla (ABC 20)Albert Kirk Grayson: Assyrian and Babylonian Chronicles, 1975. Sarrukínnal kezdi a történelmet.
Ugyanez az óbabiloni szöveg a következő sorban Narám-Színt Sarrukín fiának nevezi, akiről ma úgy tudjuk, hogy az unokája volt. A Marduk-átok motívuma is inkább a későbbi, Babilonban uralkodó amorita királyok szemléletére utal, semmint valódi történeti eseményre. A babiloni dinasztia és a Marduk-papság számára szükséges volt megemlíteni, hogy Babilon elhagyása és rivális város alapítása helytelen cselekedet volt, amiért Sarrukín meg is kapta a büntetését.
Sarrukín-krónika