A harmadik otrantói csatára 1917. május 15-én került sor a Császári és Királyi Haditengerészet és az antant hadiflottája között. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája, amely szerepet játszott a központi hatalmak balkáni sikereiben, 1916-tól tétlenségre volt kárhoztatva. Ennek az oka az volt, hogy az antant lemondott az adriai jelenlétről és lezárta a Földközi-tengerhez vezető Otrantói-szorost. A tengerzár elleni támadás ötlete Horthy Miklóstól származott. A csata a Földközi-tenger legnagyobb tengeri ütközete lett, mely egyben a Császári és Királyi Haditengerészet legkiemelkedőbb sikere volt az első világháború során.
Előzmények 170px|bélyegkép|balra|Az Otrantói-szoros Az antant a szerb-montenegrói hadsereg evakuálása után, amely során legalább 250 ezer főt menekítettek ki, gyakorlatilag lemondott az Adriai-tengeren való jelenlétről. Az Otrantói-szorost azonban tengerzár alatt tartották, mivel 1915 márciusától egyre jelentősebb számú (és egyre nagyobb méretű) német és osztrák–magyar tengeralattjáró haladt itt át, a Földközi-tengeren található antant hajózási útvonalak elleni támadások céljából. A tengerzárnak köszönhetően a császári és királyi hadiflotta nem volt képes jelentős befolyást gyakorolni az első világháború menetére. Az Osztrák–Magyar Monarchia Haditengerészete, amelynek szerepe volt a központi hatalmak Balkánon elért sikereiben, 1916 tavaszától tétlenül várakozott. A tengerzár jelzőberendezésekkel és érintőaknákkal ellátott drótkötélhálót vontató felfegyverzett (zömében) halászgőzösökből állt, amelyek nyugatról keleti irányban haladtak, hatos csoportokban. Mivel rádióval voltak felszerelve, ezért a közelben tartózkodó brit, francia és olasz cirkálókat azonnal tudták értesíteni veszély esetén. A tengerzár maga ugyan nem volt túlságosan hatékony, azonban állandó veszélyt és kockázati tényezőt jelentett. Feltörése lélektani szempontból is előnyös lett volna. Horthy Miklós sorhajókapitány, az SMS Novara gyorscirkáló parancsnoka engedélyt kért a tengerzár elleni támadáshoz és néhány alkalommal akciót kezdeményezett. Tekintve, hogy ezeket a támadásokat támogatás nélkül engedélyezték, így nem sikerült teljes sikert elérnie. 1917 februárjában Anton Haus tengernagy halála után IV. Károly magyar király a merészebb és kezdeményezőbb Maximilian Njegovan tengernagyot nevezte ki flottaparancsnoknak. Njegovan felkarolta Horthy ötletét és elhatározta, hogy megkísérli feltörni a otrantói tengerzárat. Ennek megvalósítására 1917 márciusában-áprilisában Horthy Miklós haditervet készített.
A támadásra az osztrák-magyar hadiflotta legkorszerűbb és leggyorsabb hadihajóit, a teljes Helgoland-osztályt támadásra vezényelték. Az SMS Novara, az SMS Helgoland és az SMS Saida cirkálók alkották ezen csoportot, imponáló, 54 km/h csúcssebességgel. Ezen kívül a még náluk is gyorsabb SMS Balaton és az SMS Csepel rombolókat, 62 km/h-s végsebességgel jelölték ki az akcióra. A parancsnoki megbízatást Horthy Miklós kapta meg. Az mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy az igazi nehézséget nem a tengerzárat alkotó, tengeralattjárók ellen hálókat vontató, alig felfegyverzett gőzösök elleni támadás, hanem az ellenséges antant cirkálók jelenléte jelenti, akiket szükség esetén gyorsan riadóztathatnak és a helyszínre küldhetnek. Ezek az egységek nagyobb erőt képviseltek, mint az egész osztrák-magyar hadiflotta.
A csata menete 250px|bélyegkép|jobbra|Horthy Miklós a Novara parancsnoki hídján 1917. május 15-én, a hajnali órákban a fenti három cirkáló elérte a kijelölt hadműveleti területet és sikeresen elsüllyesztettek tizenkét őrhajót, tízet pedig súlyosan megrongáltak. Az őrhajókon ötven fő vesztette életét, hetvenkét fő pedig fogságba esett. Közben a külön működő Csepel és Balaton rombolók egy teherkonvojra bukkantak, melyet egy olasz romboló kísért. A romboló és a két hajóból álló konvoj elsüllyesztése után a két romboló a három osztrák-magyar cirkáló felé vette az irányt, a biztonságos visszavonulás és az erők egyesítése céljából. Ekkor azonban, mintegy húsz mérföldnyire a kijelölt támadási ponttól, észak felől támadás érte őket. A támadást két brit cirkáló és öt olasz romboló kezdeményezte és tizenkét kilométeres távolságból tüzet nyitottak rájuk. A Csepel és a Balaton az albán partok felé kanyarodva elszakadtak a nehézkesebb cirkálóktól, majd az őket üldöző Aquila torpedóromboló kilövése után a parti tüzérség oltalma alá érve visszavonultak Cattaróba. Az antant flotta, amely elmulasztotta a két rombolót, felfedezte Horthy hajóit, akik közben módosították az útirányukat, hogy segíthessenek a rombolóknak. Így a szövetségesek a biztonságos kikötéstől még mintegy száz mérföldnyire tartózkodó három osztrák-magyar cirkáló ellen indították meg a támadást. Horthy Miklós 8 óra 51-kor felvette a kapcsolatot a főhadiszállással és a tartalék egységek erősítésként való bevetését kérte. A csata 9 óra 28-kor kezdődött meg. Az ellenfelek körülbelül nyolc kilométerre tartózkodtak egymástól mikor kölcsönösen tüzet nyitottak egymásra.
Mivel a Monarchia hajóinak, amelyek tíz centiméteres ágyúkkal voltak ellátva, lőtávolsága ennek a távolságnak a határán mozgott, ezért Horthy elhatározta, hogy közelebb kerül az ellenséges kötelékhez. Ehhez a Földközi-tengeren először, mesterséges ködöt alkalmazott. 9 óra 38-kor, a ködből kiérve az antant egységeket négy és fél kilométerre megközelítve tűzpárbaj alakult ki, melyből Horthy ellenfelei visszavonultak, hogy ismét felvegyék a számukra ideális nyolc kilométeres távolságot. Az antant hadihajók 15,2 centiméter átmérőjű lövegekkel voltak ellátva. Az első komolyabb sérülést az SMS Helgoland kapta 9 óra 50-kor. 10 óra 10-kor pedig az SMS Novara tornya mögé csapódott be egy gránát, melynek következtében Szuborits Róbert első tiszt hősi halált halt. A repeszektől Horthy öt helyen sebesült meg, fél fülére pedig átmenetileg elvesztette a hallását (egész életére nagyothalló maradt). Ennek ellenére további parancsokat adott ki, amíg eszméletét elvesztette a vérveszteségtől és a sokkhatástól. A parancsnokságot Stanislaus Witkowsky sorhajóhadnagy vette át. Amikor Horthy magához tért ismét átvette a parancsnokságot, az SMS Novara irányítását pedig Witkowskyra bízta. A csata közben az osztrák-magyar cirkálók tovább haladtak északnyugati irányban és úgy tűnt, hogy sikerül a felmentésükre érkező egységek közelébe jutniuk, mikor 10 óra 30-kor az SMS Novarát újabb súlyos találat érte. A tizenhat kazánból nyolc azonnal leállt és ennek következtében a hadihajó 10 óra 55-kor mozgásképtelen lett és ezáltal teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Az antant flotta azonban hirtelen tüzet szüntetett és (a szükségesnél egy órával korábban) felkészült az SMS Sankt Georg által vezetett osztrák-magyar felmentő egységek fogadására.
Az egyik olasz romboló még egy utolsó támadást indított az SMS Novara ellen, ezt azonban heves ágyútűzzel sikerült visszaverni. Az SMS Novarát vontatni kezdték és úgy tűnt, hogy a csata véget ért. Ekkor azonban az antant flotta váratlan erősítést kapott és ennek következtében már három cirkálóból és nyolc rombolóból állt, jelentős túlerőben. 11 óra 35-kor újra támadásba lendültek, újrakezdődött a tüzérségi párbaj, eredményre azonban nem vezetett. Ezután nem is vállalkoztak arra, hogy a megerősödő osztrák-magyar flottával felvegyék a harcot. 12 óra 7-kor Brindisi irányába elvonultak. Passzív magatartásuk további áldozatokat követelt. Egy, az üldözésükre induló német U 89-es tengeralattjáró megtorpedózta a vezérhajójukat és a biztosítására kifutott francia rombolót elsüllyesztette. A csatában részt vett még néhány, a Császári és Királyi Haditengerészetnél szolgálatot ellátó repülőgép, és két osztrák-magyar tengeralattjáró is.A tengeralattjáró típusa az osztrák-magyar besorolás szerint U 89, a német besorolás szerint pedig UC 25 volt.
250px|bélyegkép|jobbra|A HMS Dartmouth 250px|bélyegkép|jobbra|Az SMS Sankt Georg Veszteségek 30px Az Osztrák–Magyar Monarchia flottája 15 fő 38px 30px 30px Az antant flottája 2 romboló2 szállító gőzös12 őrhajó83 fő
Károsodás, sebesülés 30px Az Osztrák–Magyar Monarchia flottája 2 cirkáló (közepes károsodás)31 fő 38px 30px 30px Az antant flottája HMS Dartmouth cirkáló (súlyos károsodás)10 őrhajó (súlyos károsodás)72 fő
A csatában részt vevő hadihajók főbb adatai A Császári és Királyi Haditengerészet egységei
Típusa Neve Országzászló Vízrebocsátás éve Vízkiszorítás (max) Hossza (méter) Sebessége (csomó) Személyzet (fő) Tüzérség (cm) Torpedók (cm) Gyorscirkáló SMS Novara 20px 1913 4010 124 27 320 9 x 10/50 6 x 53,3 Gyorscirkáló SMS Helgoland 20px 1912 4010 124 27 320 9 x 10/50 6 x 53,3 Gyorscirkáló SMS Saida 20px 1912 4010 124 27 320 9 x 10/50 6 x 53,3 Romboló SMS Balaton 20px 1912 1050 83,5 32 99 2 x 10/506 x 7/45 4 x 45 Romboló SMS Csepel 20px 1912 1050 83,5 32 99 2 x 10/506 x 7/45 4 x 45
A Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) egységei Típusa Neve Országzászló Vízrebocsátás éve Vízkiszorítás (max) Hossza (méter) Sebessége (csomó) Személyzet (fő) Tüzérség (cm) Torpedók (cm) Könnyűcirkáló HMS Dartmouth 20px 1911 5250 131 25 376 8 x 15 2 x 53,3 Könnyűcirkáló HMS Bristol 20px 1910 4800 131 25 376 2 x 15 10 x 10
Az olasz Királyi Haditengerészet (Regia Marina) egységei Típusa Neve Országzászló Vízrebocsátás éve Vízkiszorítás (max) Hossza (méter) Sebessége (csomó) Személyzet (fő) Tüzérség (cm) Torpedók (cm) Felderítő cirkáló (esploratore) Marsala 20px 1912 3600 131 28 297 6 x 126 x 7 2 x 45 Romboló Aquila 20px 1916 1556 94 35 120 3 x 154 x 7,6 4 x 45 Romboló Mirabello 20px 1915 1521 101 35 120 1 x 157 x 10 4 x 45 Romboló Racchia 20px 1915 1521 101 35 120 1 x 157 x 10 4 x 45 Romboló Acerbi 20px 1916 810 72 33 100 6 x 15 4 x 45 Romboló Schiaffino 20px 1915 700 73 30 90 1 x 124 x 7,6 4 x 45 Romboló Pilo 20px 1915 700 73 30 90 1 x 124 x 7,6 4 x 45 Romboló Mosto 20px 1915 700 73 30 90 1 x 124 x 7,6 4 x 45 Romboló Indomito 20px 1912 670 73 35 90 1 x 124 x 7,6 4 x 45 Romboló Inpavido 20px 1913 670 73 35 90 1 x 124 x 7,6 4 x 45 Romboló Insidioso 20px 1913 670 73 35 90 1 x 124 x 7,6 4 x 45 Romboló Borea 20px 1902 370 54 30 45 5 x 5,7 4 x 45
A Francia Haditengerészet (Marine nationale) egységei Típusa Neve Országzászló Vízrebocsátás éve Vízkiszorítás (max) Hossza (méter) Sebessége (csomó) Személyzet (fő) Tüzérség (cm) Torpedók (cm) Romboló Cimiterre 20px 1911 894 78 31 376 2 x 104 x 6 4 x 45 Romboló Bisson 20px 1912 800 83 31 90 2 x 10 2 x 45 Romboló Riviére 20px 1912 800 78 32 83 2 x 104 x 6 2 x 45
Értékelés bélyegkép|jobbra|200px|Horthy Miklós otrantói győzelme és halálának 50. évfordulója alkalmából állított emléktábla a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán