A Saladiense a Dél-Dunántúlt felölelő Praeilliricum flóravidék nyugati flórajárása. Az erős szubmediterrán hatás miatt többen máig az Illiricum flóratartomány részének tekintik (néhány évtizede ez a nézet még meglehetősen általános volt). Jellemző erdőtársulásai a gyertyános és kocsánytalan tölgyesek, zalai bükkösök, cseres-tölgyesek; gyakori elegyfájuk a szelídgesztenye. Jellegzetes nyílt társulása a magyarcsenkeszes pusztai gyep. A legtöbb növénytársulás gyepszintjében gyakoriak a gyűrűvirágfélék, a berzedt galaj, a sávos here, a csenkeszfélék.
Földrajzi helyzete
Magyarországi része gyakorlatilag a Mura bal parti sík, az Egerszeg–Letenyei-dombság és a Kelet-Zalai-dombság a Principális-völggyel, ami elválasztja ezt a Zalai-dombság kisebb, a Praenoricum flóravidék göcseji flórajárásába sorolt nyugati részétől. A dombvidék déli letörése (a Zákány-őrtilosi dombság) növényföldrajzilag már a nyugat-balkáni flóratartomány szlavóniai flóravidékéhez tartozik.
Tájegységei
Növényföldrajzi szempontból megkülönböztetjük az Észak-zalai dombságot (Zalavári-hát), Dél-zalai dombságot (Zalaapáti-hát, Principális-völgy, Egerszeg–Letenyei-dombság, Mura bal parti sík) és a kettő között a Zala-könyök. bélyegkép|450px|jobbra|A Zalai-dombság felosztása
Földtani felépítése
A hátakat fedő lösz a jégkorszakban rakódott le. Alóla a dombok lábainál felszínre bukkannak a késő pannóniai időszakban lerakódott folyóvízi (többé-kevésbé a Zalavári-háton), illetve tengeri üledékek (nagyjából a Zalaapáti-háton és attól nyugatra). A Zala-völgyet a folyó fiatal (jelenkori) ártéri üledékei töltik fel.
Éghajlata
Az egész Dél-Dunántúlon itt a legerősebb a szubatlanti hatás, de a Dél-zalai dombságon még ennél is jelentősebb a szubmediterrán jelleg.
Jellemző növénytársulások és fajok
Növényzete a Pannonicum és az Illiricum flóratartomány közötti, másrészt a Praenoricum flóravidék felé mutató, átmeneti jellegű.
Zalavári-hát
A szubatlanti klímának köszönhetően Északkelet-Zalában sok a dél-dunántúli dombvidéki bükkös. Ennek gyepszintje a nodumtól a teljes borításig változik. Védett, jellemző növényei: zalai bükköny (Vicia oroboides), nőszőfű fajok (Epipactis spp.), madársisak fajok (Cephalanthera spp.), erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), farkasboroszlán (Daphne mezereum), lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum). A ciklámen, a zalai bükköny és a lónyelvű csodabogyó mellett további, szubmediterrán és balkáni elemek a bükkösök és gyertyános–tölgyesek aljnövényzetében: pirítógyökér (Tamus communis), tarka lednek (Lathyrus venetus)''', díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum), kispárlófű (Aremonia agrimonioides).
A száraz klímát kedvelő cseres-tölgyesek csak a déli lejtőkön, kisebb foltokban fordulnak elő. Jellemzően a cseres–tölgyesekben jelenik meg: királyné gyertyája (genyőte, Asphodelus albus) Zala-könyök A meszes homokkövön növő mészkedvelő reliktum erdei fenyves aljnövényzetében nő: fűzlevelű ökörszem (Buphthalmum salicifolium); ezen kívül még Észak-Zalában, Göcsejben; a Bakonyalján és a Soproni-hegységben fordul elő.
Az égerligetekben megjelenő dealpin fajok: osztrák zergevirág (Doronicum austriacum) fehér acsalapu (Petasites albus) Dél-zalai dombság A flórajárás déli és középső részén még érvényesülő atlanti jelleg, tehát a viszonylag sok csapadék hatására az alacsony dombvidéken is hatalmas bükkerdők nőnek. Kiterjedt erdőtársulások: illír jellegű, de már ezüst hárs nélküli bükkös (Vicio oroboidi-Fagetum), gyertyános–tölgyes (Helleboro dumetorum-Carpinetum), tölgyelegyes bükkös zalai bükkönnyel (Vicia oroboides) és (tömegesen előforduló) erdei ciklámennel (Cyclamen purpurascens). A bükkösök jellemző alpi–nyugat-balkáni elemei: havasalji aggófű (Senecio ovirensis), osztrák zergevirág (Doronicum austriacum).
Délkelet-Zalára jellemző társulás az ezüsthársos-gyertyános tölgyes, amihez az észak-zalaiakhoz hasonló száraz gyepek kapcsolódnak. Ezek ritkább növényei: magas szárú kocsord (Peucedanum verticillare), hegyi gurgolya, avagy tömjénillat (Seseli libanotis; korábban Libanotis pyrenaica, Libanotis montana), havasalji aggófű (Senetio ovirensis), sárga len (Linum flavum), kosborok (Orchis spp.), bangók (Ophrys spp.), ágas homokliliom (Anthericum ramosum).
A kaszálórétek jellegzetes, dealpin faja: havasalji aggófű (Senecio ovirensis).
Nagykanizsa környékének meszes homokpusztáira jellemző: homoki csenkesz (Festuca vaginata) homoki árvalányhaj (Stipa sabulosa)Főleg a Principális-völgyben (Nagykanizsa, Zalaszentmihály, Türje környékén) találunk átmeneti lápokat és lápréteket. Ezek jellemző növényei: kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta, dealpin faj); téli sás (Cladium mariscus, Zalaszentmihálynál).
Jóval ritkábbak a fűzlápok, tőzegeperrel (Comarum palustre)''.
Források
Kevey Balázs: Növényföldrajz Dél-Zala Erdőtáj Kerékpárút Hermán Gábor: Zalai-dombság Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 4.4. A Zalai-dombvidék flórajárása
Kategória:Flórajárások