A szarajevói merényletet 1914. június 28-án követte el Gavrilo Princip nacionalista szerb diák Boszniában, Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és hitvese, Chotek Zsófia ellen. Ez a terrorakció lett az első világháború kitörésének közvetlen ürügye, ami aztán lehetőséget adott az európai hatalmi viszonyok átrendeződésére.
A főherceg a figyelmeztetések ellenére a boszniai Szarajevóba látogatott, hogy az ott tartott hadgyakorlatot megtekintse. Látogatásának célja a Habsburg-ház iránti tisztelet helyreállítása volt a boszniai régióban. A szerb nacionalista körök már korábban merényletet terveztek a főherceg ellen. Ezt nagyban segítette, hogy a trónörökös Szarajevóba látogatásának időpontja és útvonala a sajtónak köszönhetően közismert volt. Az első, sikertelen merényletet 10 óra 10 perckor Nedeljko Čabrinović kísérelte meg. Ezt követően az útvonalat megváltoztatták, azonban a sofőrök tévedésből az eredeti útvonalat követték. Ferenc Ferdinánd sofőrje is erre haladt, ekkor azonban a gépkocsiban tartózkodó Oskar Potiorek táborszernagy rászólt. A sofőr erre pontosan a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezte a gépkocsit. Gavrilo Princip, aki néhány lépésre tartózkodott, előrántotta és elsütötte a fegyverét. A főhercegi pár a lövések következtében rövidesen életét vesztette. Az elfogott Principet 20 évre ítélték, azonban 1918. április 28-án a cellájában tuberkulózis következtében elhunyt.
A merénylet következtében egy hónap múlva az Osztrák–Magyar Monarchia megtámadta a Szerb Királyságot. Ezt követően az európai országok sorra bekapcsolódtak a háborúba, és kezdetét vette az első világháború.
A merénylet napja és Ferenc Ferdinánd látogatása Szent Vitus napjára, az 1389-es rigómezei csata évfordulójára esett. A hagyomány szerint egy szerb nemes az ellenség táborába lopakodva ezen a napon ölte meg I. Murád oszmán szultánt.
Előzményei A Balkán a századfordulón bélyegkép|jobbra|200px|Dragutin Dimitrijević thumb|200px|szarajevói lakosok olvassák az annexióról szóló felhívást Az 1878-as berlini kongresszuson az Osztrák–Magyar Monarchia engedélyt kapott a boszniai vilajet okkupálására (megszállására), de az jogilag az Oszmán Birodalom része maradt. Az említett kongresszuson a nagyhatalmak elismerték Szerbia függetlenné válását is. Az új szerb fejedelemség, később királyság, szoros kapcsolatot tartott fenn az Osztrák–Magyar Monarchiával.MacKenzie 1995, 9–10. o. A helyzet 1903 májusában változott meg, amikor a Dragutin Dimitrijević szerb vezérkari ezredes által vezetett katonatisztek megrohamozták a királyi palotát. A sötétben vívott összecsapásban elfogták Laza Petrović tábornokot, a királyi testőrség vezetőjét és kényszerítették, hogy fedje fel I. Sándor király rejtőzködési helyét. Ennek következtében, amikor a király és a királyné kinyitotta a rejtekhely ajtaját, a támadók mindkettőjüket kivégezték. A királyt 30, a feleségét 18 találat érte, ezután testüket brutálisan felkoncolták.MacKenzie, 1995, 22. o. Ezt követően a holttesteket a támadók kidobták a királyi palota ablakán.Mackenzie, 1995, 22–23. o. A támadás során Petrović és a királyi család több tagja is életét vesztette. A királyné testvéreinek meggyilkolását Vojislav Tankosić szervezte meg. A megüresedett trónt Karađorđević Petar avagy I.Péter foglalta el.Mackenzie, 1995, 23–24. o.
Mivel az új uralkodó nacionalistább felfogású volt az elődjénél, így az északi szomszédjával ápolt baráti viszony helyett Oroszországhoz kezdett közeledni.Mackenzie, 1995, 24–33. o. Ebben az évtizedben Szerbia és a szomszédai között egyre feszültebbé vált a viszony, amely végül az Osztrák–Magyar Monarchia elleni vámháborúhoz (disznó-háború) vezetett.Mackenzie, 1995, 27. o. Az 1908–09-es boszniai válságban Szerbia ellenezte Bosznia (a Monarchia általi) annexióját,Albertini, 2005, 291-292. o. a következő évtized elején pedig kirobbantak a balkáni háborúk, amelyben Szerbia jelentős területeket szerzett.Albertini, 2005, 364–480. o.
A szerb katonai sikerek és az Osztrák–Magyar Monarchia boszniai annexiója felszította a nacionalizmust a szerb kulturális szervezetekben.MacKenzie, 1995, 36-37. o.Albertini, 1953, 19-23. o. 1910. június 15-én Bogdan Žerajić megpróbálta meggyilkolni Bosznia-Hercegovina keménykezű kormányzóját, Marijan Varešanin tábornokot.Otte, 11-13. o. Žerajić 22 éves szerb fiatalember volt, aki a Nevesinje nevű településről származott. Tanulmányait a Zágrábi Egyetem jogi karán folytatta, és gyakran megfordult Belgrádban is.Dedijer, 1966, 243. o. A merénylet során ötször sütötte el a lőfegyverét, de egyszer sem találta el Varešanint, végül a hatodik lövedékkel öngyilkosságot követett el. Később ez ihlette meg Principet és bűntársát, Čabrinovićot a tettük elkövetésére. Ezt Princip később elismerte. 17 évesen egy éjszaka elment Žerajić sírjához, ahol eldöntötte, hogy előbb vagy utóbb ő is merényletet fog elkövetni.Albertini, 1953, 50. o.
Az elhatározás megszületése bélyegkép|jobbra|200px|Muhamed Mehmedbašić Az Ifjú Bosznia (szerbül Mlada Bosna) mozgalom egy magánkapcsolatokra épülő, különböző célok által vezérelt, elégedetlen fiatalokból álló szervezet volt. Sem anarchisták, sem szocialisták nem voltak, a jövőről alkotott elképzelésük sem volt egységes. A szervezet tagjait erős irodalmi tevékenység jellemezte, de közülük csak Ivo Andrić tett szert komolyabb írói hírnévre. Felfogásuk szerint a „szerb forradalmár egyszerre művész és összeesküvő, mártír és bujtogató, nyugati modorú ember és betyár, aki nemcsak hallatja hangját, hanem harcba is száll a szerencsétlenek és elnyomottak érdekében”. Ennek szellemében 1910 és 1914 között hét alkalommal kíséreltek meg merényletet Bosznia–Hercegovinában az osztrák–magyar kormányzat és a Habsburg-család tagjai ellen.Dedijer, 1966, 236-270. o. Ehhez a mozgalomhoz tartoztak a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet elkövetői is. Az előkészületek nyomai egyértelműen Belgrádba vezetnek. Ez a kortársak előtt sem volt kétséges, viszont ma sem teljesen tisztázott a különböző csoportok befolyásának mértéke. Számos boszniai fiatal tanult (és dolgozott) Belgrádban, ahol sokan a délszláv állami egységet hirdető Narodna Odbrana hívévé váltak, sőt egyesek önkéntesként katonai alakulatokhoz vagy szabadcsapatokhoz (félkatonai alakulatokhoz) is csatlakoztak.
A Fekete Kéz a szerb nacionalista fegyveres szervezet volt. Néhány civil kivételével kizárólag olyan katonatisztekből állt, akik részt vettek I. Sándor szerb király 1903. évi meggyilkolásában. A szervezet élén Dragutin Dimitrijević ezredes állt, aki Apis fedőnéven a szerb katonai hírszerzést irányította. A Fekete Kéz különféle nacionalista egyesületekbe épült be, többek között az 1908-ban alapított, zömmel civilekből álló Narodna Odbranába. Danilo llić publicista a legszorosabb kapcsolatban állt e fegyveres szervezettel. Ő volt az Ifjú Bosznia és a Fekete Kéz összekötője. Ilić származását tekintve boszniai szerb volt. Előbb kisebb településeken tanítóskodott, majd Szarajevóban bankhivatalnok és a Fekete Kéz helyi vezetője lett. 1913-ban Užicében találkozott Popović ezredessel, a Fekete Kéz egyik tagjával, aki elküldte őt a szerb katonai hírszerzés vezetőjéhez, Dragutin Dimitrijevićhez.Albertini, 1953, 27-28; 79. o. Nem sokkal később, 1914 januárjában a gerillák kiképzésével megbízott Vojislav Tankosić, szerb irrendenta megbeszélést tartott a franciaországi Toulouse-ban.Albertini, 1953, 76-77. o. A találkozón részt vett egy elszegényedett boszniai muszlim nemesi családból származó 27 éves férfi, Muhamed Mehmedbašić is,Dedijer, 1966, 282. o. aki fel akarta támasztani a bosnyák forradalmi szellemet és újabb terrorcselekményeket tervezett elkövetni.Albertini, 1953, 78. o. A toulouse-i találkozó résztvevői számba vették a lehetséges célpontokat, majd eldöntötték, hogy Oskar Potiorek táborszernagy, Bosznia-Hercegovina katonai kormányzójának meggyilkolása érdekében Mehmedbašićot eljuttatják Szarajevóba. A szarajevói vonatra azonban – egy tolvaj üldözése során – rendőrök szálltak fel, és Mehmedbašić, a lelepleződés elkerülése érdekében, a magánál tartott tőrt és mérget kihajította a vonatból.
Ferenc Ferdinánd főherceg kiválasztása bélyegkép|jobbra|240px|Ferenc Ferdinánd főherceg bélyegkép|jobbra|240px|A merénylők útvonala Mehmedbašić sok időt vesztett az új fegyverek beszerzésével, ezért Ilić 1914. március 26-ára Mostarba hívatta.Dedijer, 1966, 283. o.; Dedijer a találkozó helyét Szarajevóban és nem Mostarban jelölte meg. Itt Ilić tájékoztatta Mehmedbašićot, hogy Belgrádban letettek a kormányzó elleni merényletről, helyette a trónörököst jelölték meg új célpontként.Albertini, 1953, 78-79. o. Apis a szerb bíróságon beismerte, hogy ő adott parancsot a merényletre,Dedijer, 1966, 398. o. de tudott róla a belgrádi orosz nagykövet, Nyikolaj Genrihovics Gartvig és Viktor Artamonov belgrádi orosz katonai attasé is.McMeekin, 47. o. A merénylőket ezután kezdték toborozni. A későbbi szarajevói tárgyaláson Ilić azt nyilatkozta, hogy az ortodox húsvét után vonta be a tervbe Vaso Čubrilovićot és Cvjetko Popovićot.Owings, 1984, 117-118; 129-131; 140; 142. o. A másik három tag, a gimnazista Gavrilo Princip,Owings, 1984, 58–59. o. az iskolakerülő Trifko Grabež,Owings, 1984, 93–94. o. a nyomdász Nedeljko ČabrinovićOwings 1984, 26–28; 30. o.Clark, 79. o. is azt vallotta a tárgyaláson, hogy húsvét után csatlakoztak az akcióhoz. Ők hárman osztrák-magyar állampolgárok voltak és Belgrádban tanultak. Ott találkoztak Milan Ciganovićtyal, aki ismerte Vojislav Tankosić őrnagyot, aki egyben a Fekete Kéz szervezetének is tagja volt. A fegyverek beszerzése az ő személyéhez köthető. Ennek következtében a merénylet előkészületeibe bekapcsolódott az Egyesülés vagy halál (Ujedinjenje ili smrt) nevű titkos szervezet is. Az őrnagy egy FN Model 1910 félautomata pisztolyt adott a fiataloknak, akik egy Belgrád melletti parkban gyakoroltak .380 ACP-lőszerekkel.Vanderlinden, 67–69. o.
A többi fegyver május 26-án érkezett meg Szarajevóba.Owings, 1984, 59. o. A merénylők a tárgyaláson beismerték, hogy Tankosić őrnagy Ciganovićon keresztül nem csak hat kézigránátot, négy új Browning FN Model 1910 pisztolyt (sorszámaik: 19074, 19075, 19120 és 19126), .380 ACP-lőszert, hanem pénzt és méregpirulákatOwings, 1984, 41; 46. o. is küldött részükre. Emellett megszervezte a kiképzésüket, rendelkezésükre bocsátott egy a csendőrök helyzetét megjelölő térképet is,Owings, 1984, 109-110. o. valamint ismertette velük a monarchia területén működő szerb ügynökök titkos útvonalait,Owings, 1984, 106. o. továbbá átadott részükre egy kártyát is, amellyel használhatták az útvonal részét képező alagutat.Owings, 1984, 40; 59. o.
Princip, Grabež és Čabrinović május 28-án hagyták el Belgrádot, és Szabácsba hajóztak, ahol átadták a kártyájukat Popović századosnak, a szerb határőrség tagjának. Popović pedig biztosított a számukra egy kísérőlevelet, amelyet Prvanovićnak kellett átadniuk, továbbá kitöltöttek egy űrlapot, amelyen három vámtisztviselő neve szerepelt. Ennek köszönhetően olcsóbban kaphattak vonatjegyet Loznicába.Owings, 1984, 36-38. o.Dedijer, 1966, 296. o. Május 29-én a városba érve, Prvanović százados, a helyi határőrség vezetője megbeszélésre hívatta őket, ahol közölte velük, hogy csak másnap kelhetnek át a Drinán. A három fiatal az éjszakát egy nyilvánosház padlásán töltötte. Princip arra kérte Čabrinovićot, hogy egyedül utazzon Zvornikba, ahol a hivatalos átkelőhelyen Grabež diákigazolványát használva átjuthat a határon. Čabrinović átadta a fegyvereket Principnek és Grabežnek.Dedijer, 1966, 296-297. o.