A rózsás turákó (Tauraco rossae) a madarak osztályának turákóalakúak (Musophagiformes) rendjébe, ezen belül a turákófélék (Musophagidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1852-ben, a Musophaga nembe Musophaga rossae néven. Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.
Előfordulása Afrika középső és déli részén, Angola, Botswana, Burundi, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Gabon, Kenya, Ruanda, Szudán, Tanzánia, Uganda és Zambia területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.
Nyílt, fás területeket, folyó menti erdőket és párás klímájú erdőket kedveli. Előfordulási területén viszonylag gyakori. Szívesen tartózkodik a fák felső lombkoronaszintjén. Területét nagyon védi, más madárfajokkal – akár a ragadozó madarakkal szemben – agresszív. Párosan vagy kisebb csoportokban él.
Megjelenése Testhossza 54 centiméter, testtömege 390-444 gramm, az összes turákóféle közül a második legnagyobb faj, nagyobb, mint a viola turákó. Méretén kívül, a viola turákótól megkülönbözteti még lenyűgöző, vörös színű tollbóbitája, sárga szemgyűrűje és sárga csőre, mely hátranyúlva védőlemezt alkot a homlokán. Teste ibolyakék-feketés színű, lába és lábfeje fekete. Mindkét ivarú egyed hasonló, nemük megállapítása csak alapos vizsgálattal lehetséges. Hangja folyamatos, ritmusos, torokból jövő, kissé majomszerű hang. bélyegkép|250px Tápláléka Elsősorban gyümölcsevő. Tenyészidőszakban ízeltlábúakat is elfogyaszt. Tápláléka közé tartoznak a virágok és friss rügyek, termeszek és csigák.
Szaporodása A hím és a tojó közösen építik fákon ágakból épült fészküket, akár 15 m magasságban. A tojó 1 vagy 2 tört fehér színű tojást tojik, a hím és a tojó közösen, felváltva költik az utódokat. A költési idő 24-26 nap. A fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. A csibék egy hónap után kelnek szárnyra. A fiókáknak fekete pelyhes tollazata van, mely egész testüket és lábukat beborítja. A csőr felső borítása fekete, mely mélysárga színbe hajlik. Három-négy hetes korukban kialakul a mell, a szárnyak és a farok ibolya színe, a szárnyak aljának vörös színe, és a bóbita vöröses árnyalata.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
További információk Avianweb.com Képek az interneten a fajról
Kategória:Tauraco Kategória:Madárfajok Kategória:Angola madarai Kategória:Botswana madarai Kategória:Burundi madarai Kategória:Kamerun madarai Kategória:A Közép-afrikai Köztársaság madarai Kategória:A Kongói Demokratikus Köztársaság madarai Kategória:Gabon madarai Kategória:Kenya madarai Kategória:Ruanda madarai Kategória:Szudán madarai Kategória:Tanzánia madarai Kategória:Uganda madarai Kategória:Zambia madarai