Az ősbolgárok – bolgár-törököknek, hun-bolgároknak, onogur-bolgároknak, onoguroknak stb. is nevezik őketThe Early Medieval Balkans: A Critical Survey from the Sixth to the Late Twelfth Century, John Van Antwerp Fine, Publisher University of Michigan Press, 1991, , p. 76. – eredetileg a kelet-európai puszta lakói voltak. A török nyelvű népek körébe, a hun szövetség kötelékébe tartoztak, annak onogur (rövidebben ogur) nevű ágazatába. A ősbolgár népesség részben török, részben szkíta, közelebbről ászi eredetű volt.
Egy névtelen római szerző a 354. év naptárának kivonatában Ziezi nevű törzset vagy népet említ: „Ziezi ex quo vulgares” (Ziezi a vulgárok közül), s a vulgares nevet többen a ősbolgárokra vonatkoztatják.
Bizánci forrásokban a bolgár (boulgaroi: βουλγαροι) név első ízben a 482. évben jelent meg. A bolgárok birodalma kezdetben a Kubány folyó vidékétől a Dnyeper tájáig terjedt. Bizánc hamarosan hittérítőket küldött hozzájuk, és az 544. év táján a Szentírást is lefordították nyelvükre. (E mű egyetlen példánya sem maradt fenn az utókor számára.) A 6. század közepe táján, a szabarok csatlakozása nyomán a bolgárok birodalma kettészakadt. Keleti részét öt törzs uralta (utrigurok: outigoroi, outigouroi, besgur), a nyugatit hat (kutrigurok: koutigouroi, koutourgouroi, koutrigsuroi, altiagir).
A kutrigurok az 560. év táján az avarok igája alá jutottak, az utrigurok birtokait pedig a terjeszkedő Türk Birodalom kebelezte be az 568. évben. Kuvrat a 630. év táján újra egyesítette a ősbolgár törzseket, és a kelet-európai pusztán megalakította a bolgárok első birodalmát, melyet Onogur-bolgár Birodalomnak, Onoguriának vagy Régi Nagy Bulgáriának is neveznek.
Néhány évvel Kuvrat halála után, a 668. év táján a kazárok bekebelezték a bolgárok birtokait. A ősbolgárok egy része helyben maradt, és a kazárokhoz csatlakozott. Más részük, a dunai ősbolgárok a Volga mentén megalakította Volgai Bolgárországot, megint más részük Aszparuh vezetésével átkelt a Dunán, és a Keleti-Balkánon létrehozta az első dunai bolgár birodalmat.
A bolgár és az onogur szó magyarázata A bolgár név feltehetően a török bulğa – összekever, összeráz jelentésű igéből –, valamint ennek egyik változatából, a lázadás, zűrzavar jelentésű bulgak szóból ered.Lebedynsky, Iaroslav: Les Nomades: Les peuples nomades de la steppe des origines aux invasions mongoles. Paris: Errance, 2003: p. 178. E szavakat általában felkelők értelemben szokás használni.
Az on ogur szókapcsolat tíz ogurt jelent a török nyelvekben. A kifejezés tartalma pedig: tíz ogur (nép) ága, ágazata. A közép-ázsiai, illetve kelet-európai török–szkíta népesség tíz népből álló szövetségbe tömörült, s ezen köteléket nevezték tíz ogur nép ágának, azaz onogurnak.
Elterjedt, de nyelvészetileg megcáfolt nézet szerint – az ótörökben, állítólag, nem mehetett végbe egy oq > ogur (oguz) átalakulás – az ogur kifejezés az ótörök oq, azaz nyíl szó származéka lenne, és a nyíl a „nép” jelentést képviselné. Peter Benjamin Golden történész szerint valószínűbb, hogy az oguz (úz), illetve ogur kifejezés az ótörök (oguš) ág, ágazat, atyafiság, rokonság szóra megy vissza.
A törökös népek gyakran ama szám szerint nevezték meg magukat, illetve szövetségüket, ahány törzset, illetve népet fogott össze társulásuk. A tokuz oguznak nevezett ágazat kilenc, az onogur ág pedig tíz nép szövetsége volt. A besgurok, avagy utrigurok neve öt ogur, az altiagirok, avagy kutrigurok neve pedig hat ogur jelentésű. A számneveket a szóban forgó nevek első – a történetírók, kéziratmásolók stb. által gyakorta elferdített – eleme képviseli: tokuz (kilenc), on (tíz), bes és ut (öt), alti és kut (hat). Az ut (öt), illetve kut (hat) szóra Sebestyén Gyula munkája ad magyarázatot. A szövetségek, illetve népek törökös neve – mondja Róna-Tas András – nem jelenti azt, hogy a köteléket kizárólag török nyelvű népek alkották.
Egy Zakharias rétor munkájához csatolt szír forrás (Pseudo-Zakharias) az 555. évben külön említ onogurokat és ősbolgárokat, más források viszont onogurokról, vagy onogur-bolgárokról beszélnek. A mondottak – feltételezik történészeink – azt is jelenthetik, hogy az onogur szövetség feje a bolgár nevű törzs (vagy nép) volt. Az ó- és a középkor történetírói, mindazonáltal, aligha voltak tisztában a különböző elnevezések tartalmával. Vagyis nemigen tudták, és nem is igyekeztek tisztázni, hogy az általuk feljegyzett nevek szövetséget, népet vagy törzset jelölnek-e.
Joszip ben Aaron, kazár uralkodó (kb. 960.) így ír az onogur szövetségről Joszip ben Gorionnak címzett levelében (a rabbi afelől érdeklődött, vajon a kazárok zsidók-e vagy sem): „Kérdeztél minket még levélben is. Milyen népből, milyen családból és milyen törzsből valók vagytok. Tudd meg, hogy Jáfettől származunk, annak fia, Tógarma révén. Őseim nyilvántartásában azt találtam, hogy Tógarmának tíz fia volt: Agiôr, Tirôsz, Avôr, Ugin, Bizel, Tarna, Kazar, Zagur, Balgôr, Szavvir. Mi Kazartól származunk.”
A nevek egy része a másolási stb. hibák miatt biztosan nem azonosítható, illetve olyan népeket jelölhet, melyek eltűntek a történelem színpadáról, más népekhez csatlakoztak stb. Kétség nélkül felismerhető azonban e jegyzékben az avarok (avor), a kazárok (kazar), a ősbolgárok (balgor) és a szabarok (szavvir) neve.
Joszip ben Gorion (Pseudo Josephus) e levél alapján – kiegészítvén tartalmát saját ismereteivel – feljegyzést készített, mely héber és arab másolatban is fennmaradt. A héber szöveg fordítása így hangzik: „Togármah 10 családból áll, melyektől származtak: Kuzar és Páczinak és Álikánosz és Bulgár és Rágbína és Turkí és Búz és Zábúk és Ungrí és Tílmecz. Mindezek éjszakon laknak és országaik nevök (t. i. e népek nevei) szerint neveztetnek el. És ők Hetel azaz Átel folyói mellett laknak; csak Ungár, Bulgár és Páczinak laknak a nagy folyó mellett, melynek neve Dubni.”
A felsorolt népnevek között kétség nélkül felismerhető a kazárok (kuzar), a besenyők (páczinak), az ászik, avagy alánok (álikánosz), a ősbolgárok (bulgár), a varégok (rágbína), a türkök (turkí), az úzok, avagy kunok (búz), a szabarok (zábúk), a magyarok (ungrí), a talmácsok (tílmecz: a besenyők egyik törzse).
Valószínűleg forrásaink egyike sem adja vissza pontosan a történelmi valóságot. A varégok (e helyen a vikingek által megszervezett kelet-európai szlávok) például aligha tartoztak az onogurok kötelékébe.
Örmény történetírók, Łazar Pʿarpecʿi (Lazarus Parphensis) és Ełišē (Elisaeus) – előbbi feljegyzése megkülönbözteti a hunokat, a kusánokat (itt kidariták, avagy avarok) és a heftalitákat – a perzsa–avar háborúk kapcsán először adtak hírt az onogurokról (khailandur: xailandur): Uralkodásának 16. esztendejében (453.) II. Jazdagird újra megszállta a kusánok (avarok) földjét Neisápurból. Bel, xailandur herceg lázadásának köszönhetően legyőzték. E tudósítás szerint a hunok szövetségének onogur ágazata Jazdagird uralkodásának idején, s alighanem már korábban is létezett.
Az onogur név forrásainkban elferdített alakban – onogundur, vanandur stb. – is szerepel. Az onogur névből származik a ősbolgárok régi magyar neve, a nándor, melyet a magyar határon lévő végváruk, Nándorfehérvár neve őrzött meg. Az onogur név másik, későbbi alakja a vlendor.
A kelet-európai ősbolgár népet azért nevezik onogur-bolgároknak (kötelékükre utalva), „ősbolgároknak” (ősibb mivoltukra hivatkozva) stb. is, hogy megkülönböztessék őket a mai bolgároktól.
Az onogurok régi forrásokban Sevillai Szent Izidor (560–636.), ókeresztény író Etymologiarium sive originum című művének fennmaradt másolataiban az onogur név ugn, ung, ugri, illetve ungri néven szerepel, a másoló olvasatától függően.
„Hugnos antea Hunnos vocatos, postremo a rege suo Avares appellatos, qui prius in ultima Maeotide inter glacialem Tanaim et Massagetarum inmanes populos habitaverunt. Deinde pernicibus equis Caucasi rupibus, feras gentes Alexandri claustra cohibente, eruperunt, et orientem viginti annis tenuerunt captivum, et ab Aegyptiis atque Aethiopibus annuum vectigal exegerunt.”<p>A hugnok korábban hunnoknak neveztettek, végül királyuk szerint avaroknak szólíttattak, kik először a távoli Maeotisznál, a jeges Tanaisz, és a masszagéták vad népe között laktak. Aztán gyors lovaikkal előtörtek a Kaukázus sziklái közül, ahol Nagy Sándor kapuja visszatartja a kegyetlen nemzeteket, és húsz évig tartották fogságban keletet, és évjáradékot követeltek az egyiptomiaktól és az etiópoktól.
A jeles püspök leírásának legtöbb részlete igazodni látszik a történelmi valósághoz. Az avarok (az 5. század végétől) valóban a hun szövetség részesei, azaz „hunok” voltak, s a szövetség onogur ágához tartoztak. Alighanem utóbbira hivatkozik a hugnos kifejezés. A „jeges Tanaiszon” túl, Közép-Ázsiában laktak, a szövetségük neve nyomán masszagétáknak is nevezett ászik szomszédságában. A türkök hódításai nyomán, az 554–555. évben nagyobb részük Kelet-Európába költözött, s rövid időre a Kaukázus vidékén (a „távoli Maeotisznál”) telepedett le.
Szent Izidor leírása szerint nem a Volgán keltek át, hanem a Kaszpi-tengert délről megkerülve, a Nagy Sándor kapujának is nevezett Derbenti-szoroson át jutottak a kelet-európai pusztára. Avar nevű királyukról nincsen tudomásunk; alkalmasint a szkíták egyik istenségéről (görögösen Api: Απι) nevezték el magukat. Az egyiptomiakról és etiópokról szóló tudósítást – bár hasonló elemek, a „szkítákkal” kapcsolatban, más forrásokban, pl. Marcus Iunianus Iustinus munkájában is visszaköszönnek – szintén nem lehet bizonyítani.
Történetük A kelet-európai pusztán bélyeg|300px|Török–szkíta népek (ősbolgárok, szabarok, kazárok) a kelet-európai pusztán a 600. év táján Az onogur-bolgárok ősei részben európai, részben ázsiai eredetűek voltak.
A Belső-Ázsiából kirajzó török népek a 4. század közepén leigázták a közép-ázsiai szkíta ászikat, és velük egybevegyülve a kelet-európai pusztán élő ászi és germán csoportokra törtek. Egy részüket elűzték lakóhelyükről, más részüket uralmuk alá hajtották, s ezekkel egyesülve Délkelet- és Közép-Európát fenyegették. A hsziungnuknak, hunoknak is nevezett törökök, valamint a szkíták és a germánok összekovácsolódtak, és ekképpen született meg az európai hunoknak nevezett alakulat.
A nyugat felé terjeszkedő hunok Délkelet- és Közép-Európát fenyegették. Mintegy két emberöltő múltán, Attila halálával, azonban hatalmuk megrendült, hűbéres népeik egy része, elsősorban a germánok fellázadtak és elszakadtak tőlük. A hunoknak nevezett kötelék maradékai azután szétszóródtak Délkelet-Európában, illetve visszatértek a kelet-európai pusztára. E kelet-európai török–szkíta népességet nevezték később bolgárnak. Nevük (vulgares, boulgaroi) első ízben a 4., illetve az 5. században jelent meg forrásainkban.
Nevezettek az 5. század végén (talán a 480., a 486. vagy a 488. évben) Zénón, bizánci császár szövetségeseként az keleti gótok ellen harcoltak. A 493. évtől kezdve gyakran megtámadták a Bizánci Birodalom nyugati határait. Később is többször megpróbáltak betörni a birodalom területére.
A haladzsok, avagy heftaliták költözése az 5. század közepén újabb népmozgást indított el keletről nyugat felé. Nevezettek kezdetben Belső-Ázsia pusztáin éltek, s a 456. évben jelentek meg Közép-Ázsiában. Harcba keveredtek az avarokkal, kik e küzdelmek kapcsán elűzték lakóhelyükről a szabarokat. Utóbbiak a Keleti-Kaukázus vidékén telepedtek le, kimozdítván onnan az ott lakó török–szkíta népességet.
E népmozgásról, illetve az onogurok (ogurok) ágazatának népeiről – csak a szarogurokat említi név szerint – a legkorábbi európai híradás Priszkosz rétor beszámolója. Tudósítónk szerint a 463. évben a szaragurok, az urogok (ogurok) és az onogurok követséget küldtek a bizánci udvarhoz.