Nánási Fodor János (Szerencs, 1693 – 1754 után) református lelkész, tanár, egyházi író.
Élete
Fodor Gáspár katonatiszt unokája, Fodor János fia volt. Apja Ónodról települt át Szerencsre. 1710-ben a debreceni kollegiumba ment tanulni; azután Szentesre tanítónak; 1713-ban ismét visszatért a kollégiumba; egy év mulva rektornak választották Hajdúböszörménybe; két év mulva hajdúhadházi jegyző lett; azonban a 3 évet nem tölthette ott ki, mert a város elpusztult. Tiszaeszlárra ment jegyzőnek (1716–1721); ezután Csobajon volt tanító s készült a papi pályára. 1723-ban Tiszaladányba, 1727-ben Büdperegibartra, 1731-ben Lupta faluba rendelték belső szolgálatra lelkésznek; 1734-ben téglási prédikátor lett; 1738-ban Monostorpályiba ment papnak; egy évig hivatal nélkül nyomorgott Hajdúböszörményben; 1743-ban Tótiba az érmelléki területre helyezték be; az ötödik évet mint eretnek büntetésben töltötte el Vértesen; 1748-ban Kójba küldték; 1754. májustól eretneksége miatt ismét fogságban volt.
„Ma, immár id est 14. augusti 14 hete, mióta detentióban vagyok; hol sirok, hol mosolygok, hol félek, hol reméllek, dudolgatom Balassábul: Itt vágj, itt égess, itt üss, itt mess, itt ösztönözz.”
Ezzel végzi terjedelmes önéletrajzát, melyet Hoffer Endre az eredetiből közöl a Magyar Protestáns egyházi és iskolai Figyelmezőben (Debrecen, 1877.)
Források
További információk
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar írók Kategória:Szerencsiek Kategória:1693-ban született személyek Kategória:A 18. században elhunyt személyek