right|300px|thumb|A thüsszageták és szomszédaik lakóhelye Hérodotosz leírása szerint A thüsszageták – görög hallás szerint lejegyzett nevük θυσσαγέται – a kelet-európai szkíta népeket képviselték. Hérodotosz tudósítása szerint az Urál folyó és a Donyec között nyújtózkodó pusztát birtokolták. Egyik csoportjuk, a fekete köpenyesek, avagy melankhlainok a Don mellékén laktak, a névadó thüsszageták pedig – szomszédságukban a királyi szkítáktól elpártolt iürkák – az Obscsij Szirt, illetve a Szamara folyó vidékén. A régészek Szamara–Urál csoportként is hivatkoznak rájuk.
A fekete köpenyt viselők saját nevét nem ismerjük. Első ízben Hékataiosz említi, kelet-európai szkíta népnek nevezi őket, és azután Hérodotosz tudósít róluk. Utóbbi szerint nevezettek nem szkíták – érthetjük így is: nem királyi szkíták –, de szkíta szokás szerint élnek.
A thüsszagetákról, illetve a fekete köpenyesekről első ízben az i. e. 6–5. században tudósítanak a görög történetírók, hírük-nevük pedig az i. e. 4–3. században veszett el.
Eredetük A késő bronzkori szrubnaja – gerendavázas halomsírokat építő – műveltség (i. e. kb. 1900–800.) népessége az i. e. 8. század előtt a Déli-Urál vidékét birtokolta. A szóban forgó embertömeg nagyobb része az i. e. 8. században elköltözött ősi lakóhelyéről, és a kelet-európai puszta nyugati felét vette birtokba. Az új hazába költözött sokaság utóbb urogi (υρογι), illetve baszileioi szküthai (βασιλειοι σκυθαι), a visszamaradt, tősgyökeres népesség pedig thüsszagetai és melankhlainoi (μελαγχλαινοι) néven tűnt fel a görögök látóterében. (Részletesebben: A királyiak költözése.)
Lakóhelyük A thüsszageták országa nyugaton a Donyec és a Déli-Bug, illetve az Al-Duna között honos királyi szkíták birodalmával volt határos, keleten pedig az uráli (nyugat-szibériai) argippaiok és a szkíta isszédok birtokaival érintkezett. Amazok a Déli-Urál erdős vidékein, emezek a Középső- és a Déli-Urál keleti oldalának pusztáin laktak. A thüsszageták földjeitől északra, Kelet-Európa erdős vidékein, a mai Penza környékén a budinok éltek, délen, a Don és a Volga mentén pedig az iráni szauromaták. Utóbbiak nem tévesztendők össze a helytelenül szarmatának is címzett szkítákkal, az alán szövetség népeivel.
Hérodotosz leírása szerint a thüsszageták országán is áthaladt a Déli-Urál, illetve az Altaj felé vezető kereskedelmi út. A görög, szkíta stb. kereskedők a Fekete-tenger mellékéről, pl. a görögök gyarmatvárosaiból indultak útnak. Áthaladtak a királyi szkíták birtokain, átkeltek a Don folyón a szauromaták földjére, onnan a budinok és a társaságukban élő gelónok városáig meneteltek, majd a Volgán átkelve a thüsszageták birtokaira, s onnan az isszédok országába jutottak.
Hérodotosz beszámolója a thüsszagetai és a iürkai népet, legalábbis utóbbit, lovasként írja le. „A budinokon tul éjszakra következik először hét napi járásnyi pusztaság; a pusztaság mögött pedig, kanyarodván a napkeleti szél felé, Thyssagéták laknak, számos és sajátszerű nép. Élnek pedig vadászatból. Ezek szomszédságában ugyan e helyeken laknak azok, kiknek nevök tyrkák; ezek is vadászatból élnek következőleg: fölmászván a fára leselkedik. Fák pedig sürüen vannak az egész vidéken. S mindegyiknek készen van a lova, megtanittatva hasára feküdni az alacsonyság végett, és kutyája. Miután megpillantja a fáról a vadat, nyilazván s lovára ugorván üldözi és a kutya utána. – Ezeken tul, kelet felé kanyarodva, más scythák laknak, kik a királyi scytháktól elpártoltak s igy ezen vidékre érkeztek.” – IV. könyv, 22. szakasz (Télfy János fordítása).
Vékony Gábor feltevése right|300px|thumb|A Donyec és vízgyűjtő területe Vékony Gábor szerint a thüsszageták – talán obi-ugorok – a Középső-Urál keleti oldalán élő isszédok nyugati szomszédai voltak, ennélfogva lakóhelyüket a nevezett hegységtől nyugatra kell keresni. A thüsszagetákkal egy területen osztoztak, valószínűleg a Káma mentén laktak a iürkák. E népet talán a magyarokkal lehet azonosítani. Nevezettek keleti szomszédai pedig az argippaiok voltak.
A thüsszageták neve – Vékony szerint – levezethető a görögös Thüssza vagy Thüsszész szóalakból, s ez a Perm környéki Csuszovaja folyóra vonatkozhat.
Vékony kijelentései nem újak. Ellis Minns szintén a Csuszovaja folyó és a thüsszageták nevének közös gyökeréről értekezik. Wilhelm Tomaschek pedig a nevezett népet a manysikkal (vogulokkal) azonosította. A iürkák Harmatta János szerint „ősmagyarok” voltak, és Minns, illetve Tomaschek szintén a magyarokat említi velük kapcsolatban.
Hérodotosz szerint négy folyó kanyarog a thüsszageták földjén; vizüket a Maiótiszba, vagyis az Azovi-tengerbe szállítják. Nevezett folyóvizek – keletről nyugat felé haladva – a Lükosz (Λυκος: Urál), az Oarosz (Οαρος: Volga), a Tanaisz (Ταναις: Don) és a Hürgisz vagy Szürgisz (Υργις, Συργις: Donyec). (Az Urál folyó és a Volga valójában a Kaszpi-tengerbe szakad, jeles történetírónk idejében azonban a földrajztudomány még gyermekcipőben járt.) A felsoroltakat Vékony – nyugatról kelet felé haladva – rendre ekképpen azonosítja: a Donyec felső folyása az Oszkol torkolatáig, az Oszkol és a Donyec az Ajdar torkolatáig, az Ajdar és a Donyec a Donig, a Don.
A budinok lakóhelyétől északra elterülő, Hérodotosz által említett hét nap járóföldnyi „pusztaság” Vékony szerint a Don, a Donyec és az Oka folyó közötti vízválasztó területe, melyet nyugaton az Oszkol vidéke határol. A thüsszageták – állítja Vékony – az Oka, a Don és a Volga által körbezárt tartományt birtokolták, ennélfogva a gorogyec-műveltség népességével azonosíthatók.
A thüsszageták neve – Vékony feltételezése szerint – a manysik nyelvének szossza (tősgyökeres, idevaló, bennszülött) szavából származhat. Ennek feltételezett ősalakja *csocseg, többes számban *csocseget lehetett. E kifejezés az iráninak nevezett szkíták közvetítésével juthatott el a görögökhöz, s ők thüsszagetai alakban rögzítették.
Vékony Gábor feltételezéseit több más tudós nem fogadja el, illetve élesen bírálja.
Vékony javaslata a Hérodotosz által megnevezett kelet-európai folyók azonosításával kapcsolatban teljességgel ellentmond az ókori szerző leírásának. A budinok, a iürkák és a thüsszageták lakóhelyére vonatkozó megállapításai nem különben.
Hérodotosz szerint a iürkák a királyi szkítáktól szakadtak el, és a thüsszageták tőszomszédai voltak. Vékony szerint a iürkák ősmagyarok – szerzőnk felfogása szerint obi-ugorok – lehettek, s a Káma mellett laktak.
A budinok Hérodotosz szerint a Volga táján, erdős területen éltek, Vékony ellenben a Poltava vidéki pusztákon, Bilszk környékén keresi őket.
Hérodotosz a thüsszageták lakóhelyeként az Urál folyó, a Volga, a Don és a Donyec között nyújtózkodó pusztát, a névadó csoport lakóhelyéül pedig a Déli-Urál vidékét jelöli meg. Vékony szerint a szóban forgó nép az Oka, a Don és Volga közötti erdős tartományt birtokolta, s földjük keleten a Középső-Urál vidékéig, a (Vékony feltevése szerint névadó) Csuszovaja folyó környékéig terjedt.
A gorogyec-műveltség népességét a szakemberek többsége nem a thüsszagetákkal, hanem a mordvinokkal azonosítja.
A manysi szossza (tősgyökeres, idevaló, bennszülött) kifejezéssel, illetve feltételezett ősalakjával (*csocseg, *csocseget) kapcsolatban – bizonyos értelemben – igaza lehet Vékony Gábornak. A felsorolt betűhalmazok bajosan, a magyar tős kifejezés ellenben eléggé jól illeszkedik a görögös thüsszagetai szó első (θυσσ) eleméhez. A magyar nyelv szótára szerint „TŐS (1) (tő-ös) mn. tt. tős-t, v. ~et. tb. ~ek. Minek tulajd. értelemben vett növényi töve van, töves, gyökös. Átv. ért. főleg a gyökeres szóval is ikerülve am. régi eredetü, nem korcs származásu, ősi. Tős gyökeres nemzetség, jószág, szokások.” A görögösített név második eleme – αγεται (a szó végi -αι a névszó, illetve többesének, görögben kötelező, jelölése) – egybevág bizonyos szkíta népi stb. elnevezésekkel, pl. getai (γεται), illetve második elemükkel, pl. masszagetai (μασσαγεται), matüketai (ματυκεται), türegetai (τυρεγεται). E kifejezések első eleme a szkíták nyelvében a minősítő jelző szerepét tölthetné be, s a második képviselhetné a főnévi részt, pl. tős „szkíta”.
A szossza, illetve a feltételezett *csocseg, *csocseget kifejezést, valamint a Csuszovaja folyó nevét csakis a nyelvhasonlítás szabályain erőszakot téve lehet egymással, illetve a görögös thüsszaget szótővel egyeztetni. Másként fogalmazva, a manysiknak tulajdonított *csocseget szó görögös alakja nemigen lehet thüsszaget(ai). Még akkor sem, ha az iráninak címzett szkíták közvetítésével jutott (volna) el a görögökhöz.
Hivatkozások
Források és (1874): A magyar nyelv szótára. Hatodik kötet. Budapest. (Tős (1) szócikk.) , and (eds.) (1995): Nomads of the Eurasian steppes in the Early Iron Age. Berkeley. http://www.vasiszemle.hu/2003/01/denes.htm[ (2003): Vékony Gábor: Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. Nap Kiadó. Bp., 2002. 223. p. Vasi Szemle 57 (1): 122–124.] (1854): Thyssa’getae. P. 1196. In (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. II. Iabidus–Zymethus. London. (1986): Ancient literary conceptions of Eastern Scythian ethnography from the 7th to the 2nd century B.C. A thesis submitted for the degree of Doctor of Philosophy at the Australian National University. (1961): “Timber-graves” in Southern Russia. Expedition Magazine 3: 14–22. (1997): A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. Pp. 129–130. In és (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest. in (1892): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Első kötet. I–III. könyv. Görög és latín remekírók. Budapest. in (1893): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Második kötet. IV–VI. könyv. Görög és latín remekírók. Budapest. in (1894): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Harmadik kötet. VII–IX. könyv. Görög és latín remekírók. Budapest. (2004): Vékony Gábor, Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. Nap Kiadó, Budapest, 2002. 223 lap. Magyar nyelv, 100. évfolyam 4: 486–489. (1854): Scythia. Pp. 936–945. In (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. II. Iabidus–Zymethus. London. and (eds.) (1997): Encyclopedia of Indo-European Culture. London and Chicago. (1913): Scythians and Greeks. A survey of ancient history and archaeology on the north coast of the Euxine from the Danube to the Caucasus. Cambridge. (1894a): Egy pár szó a szkithákról. (Első közlemény.) Ethnographia 5 (4): 223–238. (1894b): Egy pár szó a szkithákról. (Második közlemény.) Ethnographia 5 (5): 279–320. (1909): A skythák. Székfoglaló értekezés. Értekezések a Történeti Tudományok köréből 22 (1908–1911): 1–96. , és (é. n.): A nyelvhasonlítás alapfogalmai. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet. (1995): Uralic Nations of Russia: Historic Development and Present Condition. Julkaisussa Congressus octavus internationalis Fenno-Ugristarum, Jyväskylä 10–15.8.1995. Pars 1, Orationes plenariae et conspectus quinquennales Pars 1: Orationes plenariae et conspectus quinquennales: 97–116. (2001): Thyssagetae. In (szerk.): Ókori lexikon. (Elektronikus dokumentum.) Budapest. (1985): Chapter 4. The Scyths. Pp. 149–199., (1–7.) (Bibliography). In (ed): The Cambridge History of Iran. Volume 2. The Median and Achaemenian Periods. Cambridge. and (1992): Chapter 33a. The Scythians. Pp. 547–590. In , , and (eds): The Cambridge Ancient History. III. Part 2. The Assyrian and Babylonian empires and other states of the Near East, from the eighth to the sixth centuries b.c. Second edition. Cambridge. (1863): Magyarok őstörténete. Görög források a scythák történetéhez. Pest. (1888): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. I. Ueber das Arimaspische Gedicht des Aristeas. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 116: 715–780.