Madagaszkár (régebbi nevén: Malgas Köztársaság, malgasul: Repoblikan'i Madagasikara, franciául: République de Madagascar) szigetország az Indiai-óceánon, az afrikai kontinens délkeleti partjánál. Madagaszkár szigetének területe 587 041 négyzetkilométer, és ezzel a világ negyedik legnagyobb szigete. Az országhoz továbbá számos kisebb sziget is hozzátartozik. Madagaszkár korán elvált az ősi Gondwana kontinenstől, illetve annak afrikai részétől, és az élővilág ezután elszigetelten fejlődött. Az itt élő fajok 90 százaléka endemikus élőlény.
Madagaszkár az i. sz. első évezred derekán kezdhetett benépesülni a Borneó szigete felől érkező maláj népből, majd később a mai Mozambikból letelepült bantu népből.https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/15564894.2019.1582567?journalCode=uica20 A különböző forrásokból a helyi etnogenezis révén kialakult népesség neve malgas. Az ország kultúrájában jelentős szerepet töltöttek és töltenek be ma is a későbbi bevándorlók, az arabok, az indiaiak, kínaiak és az európaiak (elsősorban a franciák).
A 19. században a francia–hova háborúban Franciaország annektálta, azaz gyarmatosította Madagaszkárt, ezzel az ország szuverenitása megszűnt, és a 103 éve uralkodó Merina-monarchia tagjait a franciák Algériába száműzték. Franciaország második világháborús veresége után Madagaszkár a Vichy-kormány uralma alá került. Attól tartva, hogy a japánok tengeralattjáró-támaszpontot létesítenek Madagaszkáron, a brit csapatok hat hónap alatt elfoglalták a szigetet a szabad franciák számára.
1947-ben felkelés tört ki a francia gyarmati uralom ellen, amelyben több mint 90 ezer ember vesztette életét. A felkelés leverése után a franciák reformokat vezettek be. 1960. június 26-án jött csak el a független állam kikiáltása, melynek neve Malgas Köztársaság volt. 1992 óta az állam neve Madagaszkári Köztársaság, államformája parlamentáris köztársaság fővárosa Antananarivo.
2011-ben az ország népessége becslések szerint közel 22 millió fő, és ennek majd 90 százaléka él kevesebb mint napi két dollárból. Madagaszkár bennszülött lakosságának a nyelve, a malgas az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik. A másik hivatalos nyelv a francia. A lakosság nagy része ragaszkodik a hagyományokhoz és a hiedelmekhez, valamint a valláshoz, a lakosság nagy része hagyományos vallású, de a kereszténység is jelen van. A kormány stratégiai fejlesztésnek tűzte ki az ökoturizmus, a mezőgazdaság, az oktatás és az egészségügy fejlesztését, valamint a nemzetközi kereskedelem körének szélesítését.
Nevének eredete A Madagaszkár név eredete bizonytalan. Malgas nyelvű megfelelője, a Madagasikara is csak jövevényszó lehet, s nem tudni mikor került a malgas nyelvbe.Cousins, William Edward (1895): Madagascar of to-day: A sketch of the island, with chapters on its past history and present prospects. London: The Religious Tract Society. 11-12. o. Arra sincs semmilyen forrás, hogy a malgasok egyáltalán nevezték-e bárminek is a szigetet korábban.Room, Adrian (2006): Placenames of the world. Origins and meanings of the names for 6,600 countries, cities, territories, natural features, and historic sites. Jefferson, NC: McFarland. . 230. o.
Egyik elmélet szerint talán a név arab vagy görög eredetű és esetleg a malgasok származására utalva Maláj sziget-et akarna jelenteni.Histoire des noms anciens de Madagascar: réévaluations et nouvelles hypothèses − Open Edition Journals A másik elmélet szerint Marco Polo adta volna a szigetnek a nevet, amit összekevert Mogadishuval és a nevét is rosszul írta volna le.Sibree, James (1896): Madagascar Before the Conquest: The Island, the Country, and the People, with Chapters on Travel and Topography, Folk-lore, Strange Customs and Superstitions, the Animal Life of the Island, and Mission Work and Progress Among the Inhabitants. 113. o. Ezt lehetőségét még több, Marco Polo utáni forrás is valószínűnek tartja.Linschoten, Jan Huygen van (1885): The Voyage of John Huyghen Van Linschoten to the East Indies: From the Old English Translation of 1598. The First Book, Containing His Description of the East. 19. o.Megiser, Hieronymus (1609): Warhafftige, gründliche und aussführliche, so wol historische als chorographische Beschreibung der ... Insul Madagascar. ... Samt ... angehengtem Dictionario und Dialogis der Madagascarischen Sprach. 58–60. o.
Akadnak vélemények, amelyek szerint a Madagaszkár névalak rontott, hibás és helyesebb a Malagaszkár, amelyre történelmi források is vannak, s közelebb is áll a malgasok nevéhez.'America and West Indies: June 1699, 12-20', in Calendar of State Papers Colonial, America and West Indies: Volume 17, 1699 and Addenda 1621-1698, ed. Cecil Headlam (London, 1908), 283-291. o.Basset, Charles (1903): Madagascar et l'oeuvre du Général Galliéni. A. Rousseau.
Történelem A régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy Madagaszkár i. e. 200 és 500 között népesült be, amikor Délkelet-Ázsiából, feltehetőleg Borneó, vagy Celebesz szigetéről katamaránokon tengerjáró népek érkeztek. Ugyanakkor, vagy röviddel később bantu telepesek jöttek a Mozambiki-csatornán át. Az ország írott történelme a 7. században kezdődik, amikor muszlim kereskedők telepedtek le az északnyugati parton és a malgas nyelvet arab betűkkel (sorabe írás) kezdték írni. A középkori törzsfőnökök kereskedelmi kapcsolatai elérték Kelet-Afrikát, Közel-Keletet és Indiát. Nagy törzsfőnökségek uralták a sziget számottevő területét.
21. századi genetikai, mitokondriális kutatások szerint viszont a bennszülött malgas népesség 28, a mai Indonézia területéről származó, valamint két afrikai „ősanyára” vezethető vissza, akik i. sz. 800 körül érkezhettek a szigetre (természetesen a férfiakkal egy csoportban).Madagaszkárt indonézek népesítették be (2012. március 22.)
Az európaiakkal az első kapcsolatfelvétel 1500-ban volt, amikor Diogo Dias portugál kapitány elérte a szigetet, azután, hogy hajója egy viharban elszakadt az Indiába tartó flottától. A portugálok „Sāo Lourenço” (Szent Lőrinc) néven ismerték a szigetet, kereskedtek lakóikkal. 1665-ben François Caron, az újonnan alakult Francia Kelet-indiai Társaság főigazgatója Madagaszkárra vitorlázott. A madagaszkári gyarmatalapítási kísérlet kudarcba fulladt, de a közeli Bourbon (ma Réunion) és Ile-de-France (ma Mauritius) szigeten kikötőt létesítettek. A 17. század vége felé a franciák kereskedelmi állomásokat nyitottak a keleti parton.
1774-től 1824-ig Madagaszkár kalózok, köztük amerikai kalózok vadászterülete volt, akik madagaszkári rizst szállítottak Dél-Karolinába. Sok európai tengerész szenvedett hajótörést a sziget partjainál, köztük Robert Drury, akinek az útleírása a dél-madagaszkári élet jó leírása a 18. századból. Erre az időre esik Benyovszky Móric „királysága”.
Az 1790-es évektől kezdve merina uralkodók kiterjesztették hegemóniájukat a sziget legnagyobb részére, beleértve a partvidéket is. 1817-ben a merina uralkodó és Mauritius brit kormányzója megállapodott a rabszolga-kereskedelem betiltásáról, amelynek pedig fontos szerepe volt Madagaszkár gazdasági életében. Kárpótlásként a sziget brit katonai és pénzügyi segítséget kapott. A brit befolyás megmaradt a következő évtizedekben is. Akkoriban a merina udvar áttért a kereszténységre, presbiteriánus, kongregacionalista és anglikán vallás terjedt el körükben. A brit haditengerészet az Indiai-óceánon véget vetett az arab rabszolga-kereskedelemnek. A merina állam meghódította az addig független törzsi államokat, egyesítette a szigetet.
bélyegkép|balra|190px|Francia plakát a madagaszkári háborúról
Franciaország 1883-ban megtámadta Madagaszkárt az első francia–hova háborúban. (A hova a három merina kaszt egyike volt, ezek: andriana – arisztokrácia, hova – köznép, andevo – rabszolgák, a hova szót a franciák hibásan alkalmazták a merinák összességére.) A háború végén Antsiranana (Diego Suarez) várost és az északi partot Franciaországhoz csatolták, és Joseph-François Lambert örökösei 560 000 aranyfrank kárpótlást kaptak. 1890-ben a britek hivatalosan tudomásul vették a Madagaszkár feletti francia védnökséget.
1895-ben francia hadoszlop szállt partra Mahajangában (Majunga) és a fővárosba, Antananarivóba menetelt. A város védői meglepték őket, és visszaverték a támadókat a keleti part közelébe. A második francia–hova háború végéig 20 francia katona halt meg harcban, és 6000 maláriában és más betegségekben.
bélyegkép|balra|190px|Philibert Tsiranana, az első madagaszkári elnök (1960–1972)
Az ellenségeskedések után a francia parlament Madagaszkár annektálására szavazott, 1896-ban. A 103 éves merina monarchia véget ért, a királyi családot Algériába száműzték. 1904 decemberében az orosz balti flotta Antsiranana (Diego Suarez) kikötőjében vételezett szenet és ellátmányt, mielőtt elindult volna végzetes útjára Csuzima felé. Indulás előtt az orosz tengerészeknek a parton kellett hagyniuk az általuk vásárolt állatokat: majmokat, óriáskígyókat és egy krokodilt.
A második világháború idején madagaszkári katonák is harcoltak Franciaországban, Marokkóban és Szíriában. Franciaország megtámadása előtt a németek azt tervezték, hogy az összes európai zsidót Madagaszkárra deportálják. Ez volt a „Madagaszkár-terv”. A tervezett akcióra soha nem került sor. Amikor Franciaország vereséget szenvedett Németországtól, Madagaszkárt is a Vichy-kormány igazgatta. Az a veszély fenyegetett, hogy Japán tengeralattjáró-támaszpontot létesít a helyi hatóságok jóváhagyásával. Hogy ezt megakadályozzák, brit csapatok az Ironclad hadművelet keretében hat hónap leforgása alatt elfoglalták a sziget stratégiai jelentőségű pontjait, majd átadták azokat a szabad francia haderőnek (Forces françaises libres, FFL).
1947-ben több hónapig tartó nemzeti felkelés tört ki a franciák ellen. A heves harcokban 90 000 ember vesztette életét. 1956-ban a franciák reformokat vezettek be, és Madagaszkár békésen haladt a függetlenség felé. 1958. október 14-én kiáltották ki a Malgasi Köztársaságot autonóm államként a francia közösségen belül. Az ideiglenes kormány időszaka az alkotmány 1959-es elfogadásával és a teljes függetlenség 1960. június 26-i kikiáltásával ért véget.
A függetlenség során évtizedeken át Afrika egyetlen jelentősebb szociáldemokrata pártja kormányozta az országot. A politikai küzdelmek parlamentáris keretek között zajlottak.
Földrajz Az 587 041 négyzetkilométernyi területével Madagaszkár a világ 45. legnagyobb országa, és a negyedik legnagyobb szigete.
A mai Madagaszkárt, Indiát és az Antarktiszt magába foglaló földtömeg mintegy 135 millió évvel ezelőtt szakadt le a Gondwana őskontinensnek a mai Afrikát alkotó részéről. Madagaszkár később, körülbelül 88 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak késői szakaszában vált el Indiától, és azóta önálló sziget.
A központi magasföld jellegzetes tájain kopár dombok között a völgyekben teraszos rizstermesztés folyik. E terület tengerszint feletti magassága 750 és 1350 méter között van. Az országban több magasabb hegység is megtalálható, itt a csúcsok magassága meghaladja a 2400 métert. A legmagasabb hegy a 2876 méter magas Maremokotro. A lakosság zöme a felföldön él. Madagaszkár keleti részén meredek lejtő vezet a parti síkságra. Az Indiai-óceán tengerpartját lagúnák szegélyezik, melyek jó természetes kikötőket nyújtanak. Az ország nyugati felé kevésbé meredek a lejtő a nyugati parti síkság felé. Ez a sziget esőárnyékban lévő, száraz oldala. A lakosság ezen a részen ritkább, az eredeti természeti környezet kevésbé bolygatott.
Madagaszkár szigete elég nagy ahhoz, hogy tekintélyes méretű folyók legyenek rajta. Az emberi tevékenység miatt is a talajerózió erős a szigeten, vagyis a folyók sok hordalékot szállítanak. A hordalékot a parti síkságon rakják le. A feltöltődő folyók árvízveszélyt okoznak a parti településeken. A folyótorkolatokban levő kikötőknek is súlyos gondot okoz a jelenség. A keleti part természetes lagúnáit és mesterséges víztározóit a Canal des Pangalanes nevű, 460 km hosszú csatorna köti össze.