Az STS–65/IML–2 az amerikai űrrepülőgép-program 63., a Columbia űrrepülőgép 17. repülése.
Küldetés Chiaki Naito-Mukai az első japán űrhajósnő.
Jellemzői Spacelab (IML–2) mikrogravitációs laboratóriumban a legénység kereskedelmi kutatásokat, kísérletek, anyag előállítást végezett.
Első nap 1994. július 8-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 300 kilométer, az apogeuma 304 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher kilogramm
Hasznos teher Az International Microgravity Laboratory (IML–2), a Spacelab (SL) mikrogravitációs laboratóriumban a legénység 12 órás váltásokban végezte a NASA és a kereskedelmi megrendelések által meghatározott feladatokat. A IML–2 egy nemzetközi küldetés. Az ESA, Kanada, Franciaország, Németország és Japán tudósai együttműködtek a NASA tudósaival, hogy tudományos közösségükkel különféle kutatásokat (élettudományi – tarajos gőték, Hold medúzák, akvárium csomag), kísérleteket (sejtbiológia, növényi kultúrák) és anyag előállítást (gyógyszer, ötvözetek) végezzenek. Összesen 13 ország tudósai vettek részt a 80 program előkészítésében. Shuttle Amateur Radio Experiment (SAREX) – rádióamatőr kísérleteket végeztek több iskolával, a Föld számos rádióamatőrével. Air Force Maui Optical Site (AMOS) – radar- és optikai megfigyelések elősegítése, a földi egységek kalibrálásának biztosítása Orbital Acceleration Research Experiment (OARE) – alacsony frekvenciák jelenlétének zavaró vizsgálatára szolgált. Commercial Protein Crystal Growth (CPCG) – kereskedelmi megrendelésre gyártott gyógyszeralapanyagok. Aquatic Animal Experiment Unit (AAEU) – akvárium csomag (halak és más vízi állatok), lárvák vizsgálata. Advanced Protein Crystallization Facility (APCF) – fehérje kristályok növekedése. Az első eszköz, hogy a három különböző fehérje kristály növekedését biztosítsa. Space Acceleration Measurement System (SAMS) – ellenőrizte és rögzítette a magasabb frekvenciákat és vibrációkat. Quasi-Steady Acceleration Measurement (QSAM) – a kvázi-állandó gyorsulás mérése. Ez a kísérlet az IML–2 misszió leghatékonyabb gyorsulás mérésére volt. Real-Time Radiation Monitoring Device (RRMD) – a nagy energiájú, áthatoló kozmikus sugárzást mérte. Performance Assessment Workstation (PAWS) – a legénység teljesítmény tesztjét mérte. Office of Naval Research (ONR) és Military Applications of Ship Tracks (MAST) – támogató katonai alkalmazások. A Haditengerészet az ONR, az Amerikai Védelmi Minisztérium (DoD) a MAST programmal tesztelte a hajók helyzetének meghatározását, a kommunikáció zavartalanságot. A fényképek segítségével értékelték a felhők hatástényezőit.
Tizennegyedik nap 1994. július 23-án a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisára szállt le. Összesen 14 napot, 17 órát, 55 percet töltött a világűrben. kilométert ( mérföldet) repült, 235 alkalommal kerülte meg a Földet.
Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–65 küldetéssel együtt) Robert Cabana (3), parancsnok James Halsell (1), pilóta Richard Hieb (3), rakományfelelős Carl Walz (2), küldetésfelelős Leroy Chiao (1), küldetésfelelős Donald Alan Thomas (1), küldetésfelelős Chiaki Naito-Mukai (1), rakományfelelős – (JAXA, Japán)
Tartalék személyzet Jean-Jacques Favier, rakományfelelős – (ESA, Franciaország)
Visszatérő személyzet Robert Donald Cabana (3), parancsnok James Halsell (1), pilóta Richard James Hieb (3), rakományfelelős Carl Erwin Walz (2), küldetésfelelős Leroy Chiao (1), küldetésfelelős Donald Thomas (1), küldetésfelelős Chiaki Naito-Mukai (1), rakományfelelős
Források
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:1994 az űrkutatásban