Tiszacsoma (ukránul: Чома [Csoma]) falu Ukrajna Kárpátontúli területén, a Beregszászi járásban.
Fekvése Beregszásztól délre, a magyar határ és a Tisza közelében, Badaló és Macsola között fekvő település.
Nevének eredete Nevét a Csoma-patakról kapta (mai nevén Szipa-patak), melyet 1272-ben említenek először egy adománylevélben. A patak a lakóházak nagy részét még manapság is egy nagyobb vihar után elönti, mivel az 50-es években a patak közelében lévő tölgyfákat kereskedelem céljából eltávolították a lakosok.
Története Tiszacsoma (Csoma, Csama) és környéke már a honfoglalás idején lakott hely volt, az itt talált e-korból származó lelet tanúsága szerint.
A település nevét a Csoma-patakról kapta, melyet 1272-ben egy adománylevélben említettek először, majd 1327-ben az oklevelek „Chama” néven tettek ismét említést róla.
1327-ben Károly Róbert király, mint az örökös nélkül elhunyt Búcsúi Mihály birtokát Pál fia Deseu beregi ispánnak adományozta.
Az 1400-as évek elején pedig Upor István Beregszásznak zálogosította el a birtok harmadrészét. Később a Szentiványi, Kajdi és a gróf Károlyi családok birtoka lett.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CSOMA. Orosz magyar falu Bereg Vármegyében, földes Ura Csomai Kajdy Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Badalóhoz egy, Gecséhez pedig 1/4. órányira, határja két nyomásra van osztva, földgye mindenféle gabonát terem, trágyázás nélkűl is; azzal pedig szép búzát, piatzozása Váriban, és Berekszászon, a’ hol adhat, és vehet, szőlő hegyeik Kis, és Nagy Muzsalyi hegyeken, holott kézi munkával is kereshetnek, fája tűzre, és épűletre, és a’ mi leg több kereskedésre is elegendő, mellyet a’ földes Uraság határoz; első Osztálybéli.”
A 19. században ruszin jobbágyok telepedtek le a faluban.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Csoma, orosz falu, Bereg-Ugocsa vmgyében, termékeny sikságon: 186 g. kath., 37 zsidó lak., jó földdel és rétekkel, tágas tölgyes erdővel. F. u. a Szirmay nemzetség s ezekkel osztályos atyafiak. Ut. p. N.-Szőlős.”
Tiszacsoma a trianoni béke előtt Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1939 márciusától ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
Ennek következtében 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Nevezetességek
Református temploma. Görögkatolikus temploma. A görögkatolikus templomban található Szent István ereklye. Honfoglalás kori temető a falu határában, melynek területén emlékparkot létesítettek. Az 1,5 hektár területű, 9-13 sz. között használt temetőben az első leleteket a 19. század végén tárták fel. Az akkor előkerült leleteket a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. 1986–1987-ben lovas sírok is előkerültek. Az 1990-es években Fodor István magyar, valamint Vjacseszlav Kotihorosko és Eduard Balahuri ukrán régészek folytattak ásatásokat, akkor számos tárgyi emlék is előkerült. 1996-ban honfoglalási emlékparkot létesítettek a temető területén.
Testvérvárosai
Tiszacsoma testvérvárosai a következők:
Ország Város Megye / Körzet / Régió / Állam Magyarország Csaroda Szabolcs-Szatmár-Bereg Magyarország Héhalom Nógrád
Források
Györffy György: Bereg vármegye Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája, III. kötet (különös rész), Ungvár, 1881, pp. 198–201.
Jegyzetek
Kategória:A Beregszászi járás települései Kategória:Bereg vármegye települései