Somogy vármegye, 1950 és 2022 között Somogy megye (németül: Komitat Schomodei, horvátul: Šomođska županija, latinul: Comitatus Simigiensis) közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon, a Dél-Dunántúli régió területén. -es területével hazánk ötödik legnagyobb közigazgatási egysége, amely Magyarország teljes területének mintegy 6,5%-át adja. Ugyanakkor közel 300 ezer fős lakosságával a 14. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének csupán 3%-ával rendelkezik, népsűrűsége emiatt nagyban elmarad az országos átlagtól.
Központja a Dél-Dunántúl második legnépesebb települése, a "virágok városa"-ként is becézett Kaposvár, második legnagyobb települése pedig a Balaton fővárosának is számontartott Siófok. De nevezetesebb települései közé tartozik a búcsújáróhelyként ismert Andocs, a fesztiváljairól híres Zamárdi illetve a vármegye borvidékének központjaként szolgáló Balatonboglár.
Északról a Balaton és Veszprém vármegye, nyugatról Zala vármegye, délről Horvátország, keletről pedig Fejér, Tolna valamint Baranya vármegye határolja. Hajdanán a területet Somogyországnak is nevezték. Lehetséges azonban, hogy az ez alatt a név alatt felfogott terület valamivel nagyobb volt, ugyanis kiterjedhetett a mai Szlavónia egy kisebb részére is.Csorba Csaba: Árpád örökében, Magyar Könyvklub – Helikon 1996. , 8. old. Népszerű turistacélpont természeti szépségei, a Balatonhoz való közelsége illetve épített öröksége végett.
A terület a római korban Pannonia Superiorhoz tartozott, majd az 5. században a hunok, a longobárdok és avarok foglalták el a térséget, majd az Avar Kaganátus bukása után telepedtek le itt a szlávok. A magyarok a 10. században vették birtokba a területet, majd a honfoglalás után Somogy Koppány vezér központja lett, aki István király elleni háborúban esett el. Somogyvár lett a vármegye központja, ahol Szent László alapított monostort, a terület pedig fontos egyházi és politikai központtá vált.
Somogy vármegye sajátos kultúrával és gazdag hagyományokkal rendelkezik, melyet leginkább a népi szokások, a helyi kézművesség és a gasztronómiai örökség határoz meg. A területen sokáig megőrizték a hagyományos falusi életformát, amely a népművészet, a népzene és a néptánc gazdag tárházával bővült. Gazdaságilag a vármegye főként mezőgazdasági tevékenységekre épül, viszont a 21. századtól kezdve nagyban építettek a turizmusra, mely emiatt jelentős fejlődésen ment keresztül.
Nevének eredete A „Somogy” elnevezés a legelterjedtebb nézet szerint a „som” szóból ered, amely a somfát jelöli. A somfa (Cornus mas) a megye területén a mai napig előforduló növény, ez a név a vidék növényzetére utalhat.
A megye elnevezésének első írásos említése a 11. századra tehető.
Címere középre|100x100px A vármegye címere 1498. január 6-án kapta meg a címert adományozó levelet II. Ulászló királytól, ezzel Somogy vármegye az első lett a címert viselő vármegyék között. A királyi okirat tartalmazta a címer részletes magyarázatát is. Ebből tudható, hogy a kék pajzs alján található korona a somogyiak hűségét szimbolizálja a király és a korona iránt. A páncélozott kézben tartott szőlővesszők, rajtuk az érett fürtökkel, a mezőgazdaság fontosságára, különösen a szőlőtermesztés kiemelt szerepére utalnak. A címer két oldalán látható, lágyan lengedező díszítéseket a leírás fuvallattól mozgó virágokként említi. Az értelmezők szerint ez a sisakra tűzött fátyolt jelképezi – amelyet egykor a napfény ellen vagy díszként használtak –, és a címerrajzoló virággá formálta azt. A sisak tetején álló arany koronás, arany csőrű és lábú, vörös-fehér sakkozású sas azonban az eredeti leírásban nem kapott magyarázatot, jelentésének megfejtése a kutatók feladata maradt. Mára Somogy minden évben január 6-án, a címer adományozásának évfordulóján tartja a vármegyenapot. bélyegkép|237x237px|Somogy vármegye történelmi címere
Földrajz bélyegkép|Somogy vármegye domborzati térképe|280x280px Az Észak felé a Balaton, Délen a Dráva folyó által határolt változatos tájnak az alapját a 200–300 méter mélységig leülepedett és kiszáradt tengerfenék teremtette meg. Somogyot és a környező vármegyéket valamikor, mint a Kárpát-medence jelentős részét, a pontuszi, vagy pannón tenger borította. Majd körülbelül ötmillió évvel ezelőtt a tenger kiszáradt és vulkanikus kitörések és földmozgások változtatták meg a vidék arculatát. Somogy vármegye területére két ilyen kitörés jutott, a boglári és fonyódi. A Boglár és Fonyód környéki dombokat, hegyeket ezeknek köszönhetjük. A kitörések idejében nagy szárazság volt az egész vidéken. Biztos adataink vannak arra nézve, hogy ez az úgynevezektt levantei kor éghajlata sivatagszerű lehetett és a szárazságot kísérő nagy szelek, szélviharok következtében az észak-déli irányú törésvonalak mentén létrejöttek a somogyi és zalai völgyek, amiket tehát nem folyók, hanem a szél alakított ki.
A sivatagkorszak után jött a pleisztocén, vagy diluviális félsivatag időszaka, megbővült a csapadék és a jégkorszak végével, amikor a folyók is megindultak a somogyi táj mai alakot öltött. A "mesterek", mint a víz és a szél, a pannon tengerfenékből és a jégkorszaki löszből kiformálták a változatos hajlású somogyi dombvidéket.
A Balaton tó neve, amelyet a római írók Peiso, Pelso, később a germán források Pelissa néven említenek, a szláv blato- (mocsár, posvány) szóból származik és még az avar uralom idejéből, a tó körül lakó szlávoktól ered, akiktől a magyarok is átvették.
A Balaton még a 19. században is egészen Somogyvárig vizes, mocsaras lápvidéket alkotott és még a kaposfüredi uradalomhoz is tartoztak olyan berki rétek, ahol a valamikori lápvilágban honos csigákat találtak. A tó mai vízgyűjtő területe 5180 km², fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik. Elvezető vízfolyása is van, a Sió csatorna, amely délkeleti irányban haladva a Kapossal és Sárvízzel egyesülten ömlik Szekszárd táján a Dunába és vezeti el a tó vizét. Somogy vármegye jellemző földrajzi pontjai Szélső települések égtájak szerint: legészakibb települése Balatonvilágos (Siófoki járás), legdélibb települése Szentborbás (Barcsi járás), legkeletibb települése Balatonvilágos (Siófoki járás), legnyugatibb települése Őrtilos (Csurgói járás). Tengerszint feletti magasság: legmagasabb pontja a Szólád, Kötcse és Kereki közötti Almán-tető (316 m). bélyegkép|294x294px|316,43 m-es magasságával az Almán-tető a vármegye legmagasabb pontja
Éghajlat Somogy Magyarország egyik legdélebbi megyéje. Az elmúlt 50 és 100 év átlaga alapján a napsütéses órák száma évente a megye délnyugati részén 1800–1900, nagyobb területén 1900–2000, míg Siófokon és a Sió völgyében 2000–2100 óra körül alakul. Télen a napsütéses órák havi átlaga 260–280, nyáron pedig 440–480. A Balaton környékén a főnszél hatása nyáron növeli a napsütéses órák számát.
A téli napok száma a megyében 25–35 között, a fagyos napoké pedig 80–100 között mozog. Az első fagyos napot október 20. és 31. között lehet várni, míg az utolsó általában április 5. és 20. között fordul elő. A hótakarós napok száma 35 és 50 között változik, míg a fagymentes napok száma a megyében többnyire legalább 200 évente, ami különösen fontos a mezőgazdaság szempontjából. A nyári napok száma 65–80 között, a hőségnapoké pedig 10–20 között alakul a megye területének nagy részén. A három nyári hónap időjárása, amely a balatoni idegenforgalom szempontjából meghatározó, kedvezőnek tekinthető. Januárban a megye nagy részén a középhőmérséklet -2 és -1 Celsius-fok között mozog, míg júliusban +20 és +21 Celsius-fok közötti átlagos értékek a jellemzők, a Balaton környékén azonban gyakran eléri a +22 Celsius-fokot is. Az évi középhőmérséklet általában +10 és +11 Celsius-fok között alakul, de a Zselic térségében csak +9 és +10 Celsius-fok körül ingadozik.
A megye átlagos évi csapadékmennyisége mintegy 700 mm, amely délnyugatról északkelet felé haladva fokozatosan csökken (délnyugaton 800 mm-t is elér, míg Siófok környékén átlagosan 600 mm körül alakul). Az éves csapadékeloszlásban a megye déli részein egy őszi másodlagos csapadékmaximum figyelhető meg, ami a mediterrán hatásoknak tulajdonítható. A tenyészidőszak csapadékmennyisége és eloszlása kedvező a mezőgazdasági termelés számára. A megye különböző részein eltérő szélirányok a jellemzőek: délnyugaton a délnyugat–északkeleti, míg Siófokon az északnyugat–délkeleti irányú szelek dominálnak.
Somogy éghajlata átmeneti jellegű. Délnyugaton erőteljesebb az óceáni hatás, míg az északkeleti és keleti területeken a kontinentális jegyek erősödnek meg, délen pedig a mediterrán hatások is hangsúlyosak. Az éghajlati adottságok országos szinten kedvezőek, a mezo- és mikroklíma sokszínű, az aszály kockázata alacsonyabb, mint az ország középső részein, így a mezőgazdasági termelés szempontjából kisebb az éghajlat által okozott kockázat. bélyegkép|251x251px|Tipikus somogyi táj Szilvásszentmárton környékén A Balaton térsége, különösen a keleti medence, mezoklímája kedvező a nyári turizmus számára. A tó víztömege miatt a relatív páratartalom itt a legmagasabb a megyében, általában 70–75 százalék körül mozog.
Vízrajz Somogy vármegye területén az I. rendű vízfolyások hossza 171 km, míg a II. rendűeké 849 km. A vízhálózatának sűrűsége 0,17 km/négyzetkilométer, amely meghaladja az országos átlagot. Végső soron a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik: északi és középső része a Zala–Balaton–Sió vízgyűjtőhöz, míg déli része a Dráva vízgyűjtőjén keresztül csatlakozik a Dunához. A Duna (75 km³) és a Dráva (18–20 km³) éves átlagos víztömegéhez képest a megyéből elfolyó csapadékvíz évi mennyisége (1–1,3 km³) jelentéktelen.
A közvetlen vízgyűjtő területek alapján a megye öt nagyobb egységre osztható: Balaton, Sió, Koppány, Kapos és Dráva. A Balaton vízgyűjtő területe Somogy vármegyében délről észak felé lejt. A Zala folyó egy rövid szakaszon határfolyó Somogy és Zala vármegyék között, legnagyobb somogyi mellékfolyója a Zala–Somogyi-határárok, amely a megye északnyugati vizeit (köztük a Marót-völgyi-csatornát) gyűjti össze és vezeti a Balatonba. A Zala és Sió közötti területen a folyók és patakok többnyire dél–északi irányúak, rövidek és kis vízhozamúak, számos esetben emberi beavatkozások nyomait viselik. A Sió vízgyűjtő területének somogyi része kisméretű, legnagyobb mellékfolyója a Kis-Koppány, amely kelet–nyugati irányban halad.
A Koppány folyó kelet–nyugati irányú folyása során északról és délről is több mellékpatak vizét gyűjti össze, majd továbbítja a Sióba. A vármegye középső részének vizeit a nyugat–keleti irányban folyó Kapos gyűjti össze és vezeti a Sióba. A Kapos folyó jelentősége sokrétű, különösen Kaposvár város számára növekvő fontosságú. A Dráva Magyarország és Horvátország határfolyója, vízgyűjtő területe a megye déli részeire terjed ki.
A megye területén található az ország és Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton. A tó kelet–nyugati irányban kialakult árkos süllyedésben keletkezett, földtani szempontból fiatal képződmény. Területe 598 négyzetkilométer, hossza 70 km, szélessége pedig változó, Szántód és Tihany között 1,5 km, míg Siófok és Alsóörs között 12 km. Átlagos mélysége 3–4 m, legmélyebb pontja a Tihanyi-kút, amely 11,5 m. A tó vízszintje és vízmennyisége szabályozható, átlagos vízmennyisége 1800 millió m³ körül mozog.
Somogy vármegyében található egy kevésbé ismert, de figyelemre méltó állóvíz, a Baláta-tó, amelynek nyílt vízfelülete jelentősen csökkent, és mára szinte teljesen természetes láppá alakult. Kaposvár számára nagy jelentőséggel bír a mesterségesen létrehozott Deseda-tó, amelynek elsődleges szerepe az üdülés és rekreáció. Somogy területén a talajvízszint változó: a legalacsonyabb a Balaton, a Dráva és kisebb folyók, patakok mentén (általában 1 méter alatt), míg a dombvidéki területeken 6 méter körül ingadozik. A talajvízszint ingadozása jelentős és területenként eltérő. Somogy vármegye, különösen annak déli része, rendkívül gazdag rétegvízforrásokban.