Fejér vármegye, 1950-től 2022-ig, illetve 2026. október 1-től Fejér megye (, , horvátul: Bila županija, szlovákul: Stoličnobelehradská župa) közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon, a Közép-Dunántúl régióban. 4358,48 km2-es területével hazánk 11. legnagyobb közigazgatási egysége, ezzel Magyarország teljes területének mintegy 4,68%-át adja. Emellett közel 420 ezer fős lakosságával a hetedik legnépesebb vármegyénk, így hazánk népességének 4,36%-ával rendelkezik, azonban népsűrűsége valamivel elmarad az országos átlagtól. A megye területe egyike a magyarok legősibb szálláshelyeinek.
Északról Komárom-Esztergom vármegye, keletről Pest vármegye, délkeletről Bács-Kiskun vármegye, délről Tolna vármegye, délnyugatról Somogy vármegye, nyugatról pedig Veszprém vármegye határolja. Székhelye az ország kilencedik és a Dunántúl harmadik legnépesebb települése, a Közép-Dunántúl központja, a királyok városaként is emlegetett Székesfehérvár, amely a középkorban a Magyar Királyság egyik fővárosa volt. Emellett fontos települései közé tartozik a különösen a kohászat és acélipar területén kiemelkedő Dunaújváros, a Velencei-tó partján található, turisztikai központként ismert Gárdony és Velence, illetve Mór, a Móri borvidék központja, és híres a fehérborairól, főként az Ezerjó fajtáról.
Területe természetföldrajzilag a legváltozatosabb az országban. Északi részét a Vértes hegység uralja, amely erdőségeivel és természeti értékeivel tűnik ki. Középső és déli része a Mezőföldhöz tartozik, amely síkvidéki tájként a megye és az egész ország egyik legtermékenyebb mezőgazdasági területe. Nyugaton a Bakony előhegyei húzódnak, míg keleten a Duna határolja, amely egyúttal fontos közlekedési és gazdasági szerepet is betölt. A megye egyik legfontosabb természeti kincse a Velencei-tó, amely turisztikai és rekreációs központ. A megye gazdag ásványkincsekben, különösen a mészkő- és bauxitlelőhelyek miatt jelentős.
Nyolc járás alkotja. Két megyei jogú városa, Székesfehérvár és Dunaújváros az ország fontos gazdasági központjai. A gazdaságot nagyban meghatározza a fejlett ipar, de itt találhatók Magyarország legjobb termőföldjei is. Habár északi és déli területei kötött viszonylagos fejlettségbeli különbségek állnak fenn, még így is a legfejlettebb vármegye a főváros, Budapest után. A Közép-Dunántúl régió GDP-jének közel 70%-át egymaga Fejér vármegye adja.
A terület már az őskor óta lakott, az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint. A római korban a Duna menti limes védelmi vonal fontos része volt, egyik központja Gorsium (mai Tác) település. A magyar honfoglalás után a megye jelentősége megnőtt, különösen Székesfehérvár révén, amely az Árpád-házi királyok koronázási és temetkezési helye lett. A középkorban fontos kereskedelmi útvonalak és stratégiai pontok kötődtek ide. A török hódoltság idején súlyos pusztítások érték, de a 18. századtól a Habsburg-korban újra fejlődésnek indult. A 19–20. században az iparosodás és a mezőgazdaság egyaránt meghatározta a térséget.
Nevének eredete Fejér vármegye neve a középkori Székesfehérvár, azaz „Fehér vár” nevéből ered. Az elnevezés a régi magyar „fejér” szavából származik, amely „fehér”et jelent és fehér kőből álló várra utalt.
Címer középre|100x100px A kerek pajzson Szent István, Magyarország első apostoli királya, arany királyi palástban ábrázolva látható, fején ragyogó glóriával, ami szentségét jelzi. A bal felső égi, kék mezőben, ragyogó sugarakat kibocsátó felhők között Szűz Mária vörös tunikában és kék köpenyben tartja Jézust, aki jobb kezével áldásra emeli a kezét. Előttük zöld mezőn térdel Szent István, aki az égre néz, miközben a vörös párnára helyezett Szent Koronát, valamint a jogart és kardot felmutatva Máriának ajánlja fel. A kis címer különlegessége, hogy jobb oldalán vörös mezőben négy ezüstpólya jelenik meg, ami eltér a mai használatban lévő hétszer vágott vörös-ezüst mintázattól. A bal oldali vörös mező zöld hármashalmán leveles aranykoronából kiemelkedő, szabályos ezüst kettőskereszt található. bélyeg|Fejér vármegye történelmi címere
Földrajz bélyeg|Fejér vármegye domborzati térképe Fejér a legváltozatosabb területű megyéje hazánknak. A megye nagyobb déli része az Alföld dunántúli nyúlványának számító Mezőföld területére esik. Ezenkívül a Bakony keleti része, a Bicskei-dombság, a Vértes és a Gerecse déli részei továbbá a 27 km² területű Velencei-tó, valamint az attól északra elterülő, nyugaton Székesfehérvárig elnyúló Velencei-hegység színesítik a terület domborzatát. Legmagasabb pontja a vértesi Csókakő vára felett magasodó Csóka-hegy 479 méterrel.
Jelentősebb tavak Velencei-tó Pátkai-víztározó Zámolyi-víztározó Líviai-halastavak Rétszilasi-tavak
Folyóvizei Duna Váli-víz Gaja Sárvíz Nádor-csatorna Sárvíz-malomcsatorna Sió
Lásd még: Fejér vármegye védett természeti értékeinek listája
Fejér vármegye jellemző földrajzi pontjai Szélső települések égtájak szerint: a megye legészakibb települése Mány (Bicskei járás), a megye legdélibb települése Vajta (Sárbogárdi járás), a megye legkeletibb települése Dunaújváros (Dunaújvárosi járás), a megye legnyugatibb települése Bakonycsernye (Móri járás). bélyeg|A Bory-vár
Története
A megye területén már 20 000 évvel ezelőtt léteztek emberi települések a mai Nadap és Csór községek környékén. A Bicskéről előkerült, az újkőkorszak idejéből származó leletek világhírűek. Az i. e. 3. évezred végétől az i. e. 1. évezred elejéig máig ismeretlen nevű népek éltek itt és építettek többek közt földvárakat is. Közvetlenül a rómaiak előtti időszakból kelta nyomokra is bukkantak a régészek. A rómaiak idején már több állandó település volt Fejér megye mai területén: a központ Gorsium volt (mely város szerepe tulajdonképpen megfeleltethető a majdani Fehérvárénak), de Baracs (Annamatia) és Dunaújváros (Intercisa) is jelentősebb településnek számított. A középkor hajnalán hunok, gótok, longobárdok és avarok tartózkodtak a Duna mentén. 586-tól folyamatosan érkeztek nomád népek egészen az Árpád fejedelem vezetésével érkező magyarokig. bélyegkép|324x324px|A Csák nemzetség címere - A birtokai Fejér megyében a Vértes hegység környékén feküdtek, annak nemzetségi alapját jelentették. 895 és 900 között érkeztek a honfoglaló magyarok erre az országrészre, amely központi elhelyezkedése révén a fejedelmi Megyer törzs szálláshelye lett. A 970-es években Géza fejedelem egyik székhelyeként kezdett kiépülni a mai Székesfehérvár (akkoriban Fehérvár). A város I. István korában a területi alapon szerveződő királyi vármegyerendszerben megyeszékhellyé vált. A III. István által kiadott fehérvári jogoknak köszönhetően az ország első városává váló Székesfehérvár volt a 16. század közepéig a magyar királyok kizárólagos koronázóvárosa és sokuk temetkezési helye. Emellett ide gyűltek össze az országnagyok évente a fehérvári törvénylátó napokra, melyekből később a rendszerszintű országgyűlések kifejlődtek, és ide hívták össze a legtöbb rendi országgyűlést is. A Szent István által alapított Nagyboldogasszony-bazilika a Magyar Királyság egyik adminisztrációs központjaként működött, melyet az igen tekintélyes fehérvári prépost irányított.
A középkori Fejér vármegye magába foglalta a Duna-Tisza közén elhelyezkedő egykori Soltszék (Solt és Kalocsa és környéke) területét is. A vármegyében besenyők és kunok is letelepedtek az Árpád-kor végén. 1333-ban már alispán és szolgabíró is működött az akkor már nemesi vármegyében.
A vármegye területe 1543 és 1688 között török uralom alatt állt. A török közigazgatás három szandzsákja fedte le: a budai, a székesfehérvári és a simontornyai. A folyamatos összecsapások következtében a falvak pusztulásnak indultak, a lakosságszám csökkent. 1692-ben szervezték újjá a közigazgatást, Székesfehérvár csak 1703-ban lett ismét szabad királyi város. A megye nagy területeit birtokul kapó nemesi családok között voltak a Batthyányak, Zichyek, Hochburgok és Heisterek. A 17. század folyamán a magyarok mellett szlovák és német lakók telepedtek le a török időkben elnéptelenedett területekre. A 18. század végére kialakult a vármegye lakóinak jellegzetes paraszti kultúrája. bélyegkép|267x267px|A pákozdi csata Az 1860-as évektől a vasút megjelenése forradalmasította a közlekedést, a vármegyében számtalan vasútvonal épült a 20. század elejéig, Székesfehérvár országos jelentőségű vasúti csomóponttá vált.
Stratégiai és gazdasági adottságainak köszönhetően Fejér vármegye területe az egyik legtöbbet szenvedő térség volt Magyarországon a második világháború idején. Székesfehérvár és környéke helyzetén a nyugati szövetségesek súlyos légicsapásai mellett a többszöri német-szovjet tulajdonoscsere is rontott. A világháború után szinte a nulláról kellett újjáépíteni a régiót.
Fejér megye volt az egyik leggyorsabban fejlődő területe Magyarországnak a világháború utáni időkben. Az erőteljes iparosítás szimbólumává az 1951-ben Sztálinvárosnak keresztelt egykori Dunapentele, a mai Dunaújváros vált. A volt mezővárost ekkor hatalmas iparvárossá fejlesztették, mely a Dunai Vasmű köré épült. Az 1961-től Dunaújváros néven létező település (melynek népessége 1980-ban elérte a 60 ezer főt) fejlesztéseivel már az 1960-as években alábbhagytak, ekkor végre több figyelmet kaphatott a megyeszékhely is, melynek ipara az 1930-as években vett rendkívül látványos lendületet első ízben. Stratégiai fontosságának és ipari hagyományainak köszönhetően számíthatott a kormányzat támogatására. A város népessége az 1970-es években átlépte a 100 ezer főt, ipara sokrétű volt: itt üzemelt a központi gyára a hadi híradástechnikai eszközöket, televíziókat, rádiókat és számítógépeket gyártó Videotonnak (mely megváltozott struktúrával, de még ma is működik), itt volt és a mai napig itt van a hazai alumíniumgyártás fellegára, a Könnyűfémmű (szintén létezik még Arconic Köfém ill. Sapa néven), és itt működött a legnagyobb üzeme a világ egyik legjelentősebb autóbusz-gyártójának számító Ikarusnak, melynek ma már csak maradványai léteznek.
A rendszerváltáskor az ipar leépült, de Székesfehérvár azon kevés nagyvárosok közé tartozott, melyek gyorsan reagáltak a megváltozott körülményekre: itt már az 1990-es évek elején megjelentek az első multinacionális vállalatok. Ennek köszönhetően a város ma is az ország egyik legfontosabb gazdasági gócpontja. A Dunai Vasmű ukrán tulajdonba került, és sokáig az egyik legnagyobb munkáltató volt a megyében, Magyarország egyik fontos gazdasági központjává téve Dunaújvárost.
Közigazgatási beosztás 1950–1990 között Járások 1950–1983 között Fejér megyéhez az 1950-es megyerendezés előtt öt járás (Adonyi (ma Dunaújvárosi), Bicskei, Móri, Sárbogárdi és Székesfehérvári) tartozott. A megyerendezéskor idecsatolták Veszprém megyétől az Enyingi járást, így 1950. február 1-jétől hat járás volt Fejér megye területén.
Ezt követően 1983-ig, a járások megszűnéséig alig történt változás a megye járási beosztásában. 1957-ben az Adonyi járás székhelyét Sztálinvárosba helyezték és neve ennek megfelelően Sztálinvárosi járás lett, majd elnevezése 1961-ben az új székhely névváltozását követve Dunaújvárosi járásra változott. Szintén 1961-ben szűnt meg az Enyingi járás: felosztották a Sárbogárdi és a Székesfehérvári járás között. Így tehát 1961-től a járások megszűnéséig, 1983 végéig a megyéhez öt járás tartozott (Bicskei, Dunaújvárosi, Móri, Sárbogárdi és Székesfehérvári).
Városok 1950–1983 között