Az ókeresztény irodalom 2–5. század között keletkezett. Nem vetette el az antik műveltséget, hiszen a késő antikvitás szerves része lett a kereszténység is. Nyelve eredetileg a görög volt, később a Római Birodalom nyugati felében a latin kezdett általánossá válni, de a görög megtartotta helyét a keleti részen. Az ókeresztény irodalom sok új műfajt teremtett, melyek főleg tanító jellegűek voltak. A középkor beköszöntével átveszi a helyét keleten a bizánci irodalom, illetve a lassan kialakuló ószláv irodalom; nyugaton a középkori latin irodalom.
Megjegyzések: Az ókereszténységgel foglalkozó tudomány ismertetése a patrisztika szócikk alatt található. Az ókeresztény irodalmat általában ókeresztény görög és ókeresztény latin irodalomra szokás felosztani, ám ezeken kívül jelentős számú egykorú szír, kopt és örmény irodalmi munka is íródott, melyeknek részletesebb vizsgálata csak a 20. században indult meg, és jelenleg is fejlődő ága az ókeresztény irodalomtörténet írásnak. Ezekről az irodalmakról külön szócikkek számolnak be, melyekre a hivatkozás az Ókeresztény keleti irodalmak résznél található.
Ókeresztény görög irodalom I–II. század jobbra|bélyegkép|220px|Egy lap Tamás evangéliumából (Nag Hammádi-i lelet) jobbra|bélyegkép|220px|A Didakhé kezdősorai egy 1056-os kéziraton
Az ókeresztény görög irodalomnak egyik korai műcsoportja a bibliai Újszövetséghez kapcsolódó, feltehetően a 2. századtól megjelenőAltaner, i. m., 49. o. apokrif iratok, így: apokrif evangéliumok (pl. Egyiptomiak evangéliuma, Péter evangéliuma, Jakab protoevangéliuma, Tamás evangéliuma, Bertalan evangéliuma, Pilátus-akták); apokrif apostolok cselekedetei (pl. Pál apostol cselekedetei, Péter apostol cselekedetei, Péter és Pál apostol cselekedetei, András apostol cselekedetei, János apostol cselekedetei, Tamás apostol cselekedetei, Thaddeus apostol cselekedetei); apokrif apostoli levelek (pl. Pál apokrif levelei, Barnabás levele); apokrif apokalipszisek (pl. Péter apokalipszise, Hermasz pásztora, Tamás apokalipszise, István apokalipszise).Altaner, i. m., 51–62. o.
A nagyszámú apokrif irat mellett több régi egyházi rendszabály is fennmaradt a korból (Didakhé, Didaszkália, Római Szent Hippolütosz Egyházi rendtartása, Apostoli egyházi rendtartás, Apostoli konstitúciók, a 85 apostoli kánon, és a A mi Urunk Jézus Krisztusnak végrendelete).Altaner, i. m., 46–48. o.
Az 1–2. században működtek az úgynevezett „apostoli atyák”, akik a hagyomány szerint az újszövetségi apostolokkal még személyesen tudtak érintkezni. Római Szent Kelemen (?–~97), aki feltehetően Róma 4. püspöke volt, a korintusbeliekhez írt egy levelet (bár más műveket is – feltehetően alaptalanul – tulajdonítanak neki).Altaner, i. m., 66–68. o. Szent Ignác vértanútól (~35–107), antiochiai püspökétől 7 levél,Altaner, i. m., 70. o. Szent Polikárptól (~69–155), Szmürna püspökétől 2 levél, illetve a vértanúságát elbeszélő irat maradt fenn,Altaner, i. m., 72. o. Hierapoliszi Szent Papiasz (~60–~120) pedig Jézus mondásait magyarázta.
Az apostoli atyák utódai, az „apologéták” (a. m. „hitvédők”) már tudományos, filozófiai eszközök használatával igyekeztek megcáfolni a pogányoktól keresztényeket érő vádakat. Szent Quadratus (?–129) apológiája elveszett, Athéni Ariszteidész (II. sz.) ugyancsak elveszettnek hitt apológiáját a 19. században szír fordításban fedezték fel.Altaner, i. m., 74–75. o. Szent Jusztinusz vértanú (103?–166) két apológiáján kívül egy párbeszéd formájában írt vitairatot is hátrahagyott (Párbeszéd Tryphonnal).Altaner, i. m., 76. o. A szíriai Tatianus (műk. ~170) Írás a hellénekhez című műve a görög kultúra kritikája, Athanagorasz (műk. II. sz. vége) a halottak feltámadásáról értekezett. Antiochiai Szent Teophilosz (?–183) püspök ugyancsak hátrahagyott egy hitvédő iratot (A hellén Autolikoszhoz a keresztény hitről).Altaner, i. m., 78–80. o. Szent Melitontól (?–~190), Szardesz püspökétől már több írást ismerünk: pl. A húsvéti ünnepről, A keresztségről, Az Egyházról, A vasárnapról, A keresztségről.Altaner, i. m., 81. o. A korszakhoz tartozik a Diognétoszhoz írott levél, Hermiasz gúnyirata,Altaner, i. m., 82. o. illetve a nagyszámban keletkezett – de napjainkra kevéssé megmaradt – gnosztikus írás.Altaner, i. m., 83–84. o.
Többek közt éppen a gnoszticizmus és más eretnekmozgalmak ellen íródtak a korai századok püspöki levelei, melyek közül több napjainkban is ismeretes. Róma püspökei (a későbbi pápák) közül Szent Szótér (?–174) 1, Szent Eleutherosz (?–189) 1, Szent I. Viktor (?–199) több levelet írt. Dionüsziosz korinthoszi püspöknek 8, Pinütosz knosszoszi püspöknek 1, Szerápion antiochiai püspöknek (?–211) 1 levele ismert.Altaner, i. m., 85. o.
A gnoszticizmus elleni vitairat Hégészipposz (II. sz.) Emlékiratai, ahogy Szent Iréneusz (~130–202) lyoni püspök latin fordításban fennmaradt alkotása (A hamis gnózisnak tartalma és cáfolata, lat. Adversus haereses).Altaner, i. m., 87–88. o. Valószínűleg a 2. század második feléből származnak a régi kézírásos Bibliákban szereplő, bibliai könyvekhez írott Előszavak.Altaner, i. m., 91. o.
III. század jobbra|bélyegkép|220px|Alexandriai Szent Kelemen egyik levelének középkori kézirata Görögül írt Római Szent Hippolütosz (~170–235) is: több elveszett, illetve más (örmény, grúz, etióp, ószláv, kopt, arab) nyelveken fennmaradt munkája mellett az eretnekségeket cáfoló Philosophumenaja és Krónikája miatt jelentős.Altaner, i. m., 101. o. Alexandriai Szent Kelemen (~150–~215) apologetikus céllal írta a Buzdító beszéd a hellénekhez, és A nevelő című műveit, a Szőnyegben pedig a kereszténység és a görög világi kultúra viszonyát elemezgeti.Altaner, i. m., 115. o.
Görög nyelven alkotott az ókeresztény irodalom egyik legnagyobb alakja, Órigenész (184?–254) alexandriai teológus is. Az Ószövetség szövegének és 5-féle fordításának könyve, a Hexapla napjainkra elveszett, de fennmaradt – részben latin fordításban – sok homiliája, és kommentárja; Kelszosz korabeli platonikus filozófus ellen írt műve, és dogmatikai kézikönyve (A kereszténység alapigazságairól). Létezik könyve az imádságról, buzdítása a vértanúságra, illetve 100-nál több levele.Altaner, i. m., 119–120. o.
A latinosan ismert nevű Sextus Julius Africanus (~160–~240) Világkrónikája és enciklopédikus műve (Övek) elveszett. Szent Dénes (~190–264) alexandriai püspök nagyszámú irataiból (A természetről, Cáfolat és védekezés, A jövendölésekről két értekezés) csak töredékek maradtak fenn.Altaner, i. m., 123. o. Szamoszatai Pál (?–271?) antiochiai püspök értekezéseiből – feltehetően nem hiteles – töredékek léteznek.Altaner, i. m., 125. o. Csodatévő Szent Gergely (213–270) hitvallást állított össze a Szentháromságra vonatkozólag, a kifejtette annak lényegét (Philagrioszhoz a lényeg egységéről). Rövid értekezése a lélekről és 6 homilája nem feltétlenül hiteles.Altaner, i. m., 124. o.
A keresztényüldözések (64 és 313 között) idejéből több ismeretlen szerzőjű vértanú-akta (pl. Polikárp-, Ptolemaeus és Lucius-, Szent Karposz, Papülosz és Agathoniké vértanúsága) és vértanú-jegyzék (latinosan martyrologium/kalendárium, pl. Depositio episcoporum, Depositio martyrum, Martyrologium Hieronymianum, Synaxarium ecclesiae Constantinopolitane) is ismert.Altaner, i. m., 128. o.
IV. század jobbra|bélyegkép|220px|Kaiszareiai Euszebiosz De evangelica praeparatione című művének 1470-es – latin fordítású – ősnyomtatványa jobbra|bélyegkép|220px|Nagy Szent Baszileosz műveinek 1595-ös német kiadása jobbra|bélyegkép|220px|Aranyszájú Szent János műveinek 11. századi bizánci kézirata
Kaiszareiai Euszebiosz (~265–339) hatalmas Világkrónikája mellett 10 könyvből álló Egyháztörténelmet írt, mely Jézus korától egészen 324-ig foglalja magában a kereszténység történetét. Írt művet Palesztina vértanúiról és Nagy Konstantin római császárról. Több apologetikus munkája (pl. Praeparatio evangelica, Demonstratio evangelica), biblikus- (A zsoltárokhoz írott tudományos kommentár, A Pászka ünnepről), és dogmatikus műve (Marcellus ellen, Az egyházi teológiáról), illetve néhány levél- és prédikációtöredéke maradt fenn.Altaner, i. m., 135–137. o. Alexandriai Szent Sándor (~250–328) püspöktől nagy levélgyűjtemény, az eretnek nézeteket hirdető Ariustól (~260–336) 1 levél és egy hitvallás, Nikomédiai Euszebiosztól (?–341?) több levél ismert.Altaner, i. m., 153. o. Szent Eusztathiosz (?–338) antiochiai püspöknek csak Órigenész-ellenes értekezése, a De engastrimytho maradt fenn. Szent Cirill (313–387) jeruzsálemi püspök 24 katekézist, 1 homiliát és 1 levelet hagyott az utókorra. Laodiceai Apollinaris (~310–390) püspök több mára már elveszett kommentárt írt a Biblia könyveihez, illetve vitairatot Porphüriosz újplatonikus filozófus és Julianus Apostata ellen. Bostrai Titus (?–<378) A manicheusok ellen értekezett egy művel.Altaner, i. m., 173–175. o.
Sok művel ajándékozta meg a világot Alexandriai Szent Atanáz (298?–373), aki 45 éven át volt Alexandria püspöke. Apologetikus célú az Oratio contra gentes és az Oratio de incarnatione Verbi, dogmatikus az Orationes 3 contra Arianos, zsinati iratokat dolgoz fel az Apologia contra Arianos. Ismert több levele (pl. Epistola ad episcopos encyclica, Epistola de synodis Arimini in Italia et Seleuciae in Isaura celebratis, Tomus ad Antiochenos), exegetikai műveiből csak töredékek maradtak fenn. Ő írta meg Remete Szent Antal életrajzát is.Altaner, i. m., 155–156. o. Vak Didümosz (313–398) alexandriai teológustól Bibliamagyarázatok, illetve A Szentháromságról és A Szentlélekről írt mű ismeretes. Alexandriai Theophilosz (~350–412) terjedelmes irodalmi munkásságából kisebb töredékek maradtak csak fenn. Szünésziosznak (373?–414), Alexandriai Hüpatia filozófusnő tanítványának Értekezései, Beszédei, Himnuszai és 156 levele ismert. Panapoliszi Nonnosz (4. század) János evangéliumát (és Dionüszosz mitológiai utazásait) dolgozta fel költeményeiben.Altaner, i. m., 158–160. o.
A 4. századtól jelenik meg a később annyi alkotást produkáló remetei-szerzetesi irodalom. A szerzetesség megalapítója, Remete Szent Antal (251–356) mindössze 27 levelet és egy szabályzatot (latin fordításban) hagyott maga után – ráadásul még ezek sem tekinthetőek hitelesnek. Tanítványának, Szent Pakhomiosznak (292?–346) Regulája és 11 levele már autentikus. Pakhomiosz 2. utóda, Szent Horszisziosz (~305–~390) Doctrina de istitutioneja Szent Jeromos latin fordításában ismert, Megszentelt Szent Theodórosz (?–368) leveléhez hasonlóan. Egyiptomi Szent Makariosz (~300–390) egyiptomi szerzetesnek néhány mondása, 4 levele, 2 imádsága, 2 homiliagyűjteménye (40 + 7 művel) maradt fenn. 50 lelki beszédét nem tartják hitelesnek. Alexandriai Szent Makariosz (297?–395) neve alatti alkotások (PG 261–263, 385–392, 967–978) nem eredetiek. Szerzetes volt Evagriosz Pontikosz (345–399) is, ő elsősorban szentencia-gyűjteményeivel vált híressé. Peluszioni Szent Izidor (~370–435) egyiptomi szerzetestől mintegy 2000 rövid levelet ismerünk.Altaner, i. m., 150–151. o.
Nagy keleti egyházatyaként tartják számon Szent Baszileoszt (329–379). Dogmatikai (De Spiritu Sancto, Cáfolat az istentelen Eunomius Apologiája ellen) és aszketikus (Ascetica, De virginitate) művei mellett több Szentírásmagyarázó homiliája, erkölcsi beszéde, egy liturgiája és 365 darabos (részben hozzá intézett alkotásokból álló) levélgyűjteménye maradt fenn.Altaner, i. m., 164–165. o. Fivére, Nüsszai Szent Gergely (331–395?) ugyancsak írt dogmatikai műveket (Cáfoló írások Eunomiosz ellen, Nagy katekézis), Bibliamagyarázatokat és homiliákat, több prédikációt és 30 levelet.Altaner, i. m., 170–171. o. Baszileosz barátja, Nazianzi Szent Gergely (329–389) 45 beszédet, 245 levelet és több költeményt írt.Altaner, i. m., 168. o. Mindhármuk barátja, Iconiumi Amphilokhosz (339?–403?) költemény-töredékeket és 8 prédikációt hagyott maga után.Altaner, i. m., 173. o.