Mihail Afanaszjevics Bulgakov (oroszul: Михаил Афанасьевич Булгаков) (Kijev, Orosz Birodalom, 1891. május 15. – Moszkva, Szovjetunió, 1940. március 10.) orosz származású szovjet orvos, író, drámaíró, az orosz- és a világirodalom egyik legnagyobb szatirikus alkotója.
Élete bélyeg|Bulgakov Múzeum Moszkvában Mihail Bulgakov, a kijevi hittudományi főiskola professzorának fia, 1909-ben, a gimnázium elvégzése után beiratkozott a kijevi egyetem orvostudományi szakára. 1916-ban lediplomázott és Szmolenszk vidékén fogadott el egy állást, mielőtt Vjazmában kezdett volna praktizálni. 1913-ban elvette feleségül Tatyjana Nyikolajevna Lappát.
Az oroszországi polgárháború idején, 1919 februárjában Bulgakovot mint orvost behívták az Ukrán Népköztársaság hadseregébe. Rövid idő múlva dezertált, de sikerült ugyanezen a poszton bejutnia a Vörös Hadseregbe, legvégül pedig a dél-orosz Fehér Gárdához ment. Egy ideig Csecsenföldön volt a kozákoknál, majd Vlagyikavkazba került. 1921 októberének végén Bulgakov Moszkvába költözött és több újságnak (Gudok, Rabocsij) és folyóiratnak (Rosszija, Vozrozsgyenyije) is dolgozott. Ekkoriban kezdett kisebb prózadarabokat publikálni egy Berlinben megjelenő emigráns lap hasábjain. 1922 és 1926 között a Gudok több mint 120 tudósítását és esszéjét közölte le. 1923-ban Bulgakov belépett az oroszországi írószövetségbe.
Ljubov Jevgenyjevna Belozerszkaját 1924-ben ismerte meg és egy évvel később feleségül is vette. 1928-ban beutazták a Kaukázust, Tiflisz (Tbiliszi), Batumi, Vlagyikavkaz és Gudermesz városát is felkeresve. Ugyanebben az évben tartották a Bíbor sziget bemutatóját Moszkvában. A Mester és Margarita első elképzelései ekkortájt születtek meg. 1932-ben harmadszorra is megnősült, feleségül véve az 1929-ben megismert Jelena Szergejevna Silovszkaját.
1930 után Bulgakov művei nem kaptak nyilvánosságot, darabjai (többek között a Menekülés, Bíbor sziget, A Turbin család napjai) eltűntek a színházak programjáról. Párizsban élő bátyjának címzett leveleiben csalódottan panaszkodott e számára hálátlan helyzetről és nehéz anyagi helyzetéről. Ugyanekkor nyílt kéréssel fordult a Szovjetunió vezetéséhez, hogy vagy tegyék lehetővé emigrációját, vagy adjanak neki munkát mint rendező-asszisztens a Csehov nevét viselő Moszkvai Művészszínházban (Московский художественный театр им. Чехова). Sztálin maga hívta fel Bulgakovot, és ígért neki segítséget, így az író előbb a munkásifjúság központi színházában, majd 1936-ig a Művészszínházban tevékenykedett mint rendezőasszisztens. 1932-ben közreműködött Gogol Holt lelkek című darabjának színpadra vitelében. 1936 után a Moszkvai Nagyszínházban mint szövegkönyvíró és fordító dolgozott.
1939-ben megírta a Ráhel opera (Рашель) szövegkönyvét és egy Sztálinról szóló darabon (Batum, Батум) is dolgozott. Bulgakov műveit reményei ellenére továbbra sem hozhatta nyilvánosságra, és nem is mutathatta be őket. Egészségi állapota rohamosan romlott. Az orvosok magas vérnyomásból adódó vesebetegséget diagnosztizáltak nála. Halálos ágyán diktálta feleségének A Mester és Margarita utolsó változatát. 1940 februárjától barátai és rokonai őrizték betegágyát. Az író március 10-én halt meg. Egy nappal később a szovjet írószövetség épületében megemlékezést tartottak, amely előtt Szergej Merkurov szobrász levette arclenyomatát a halotti maszkhoz.
A 3469 Bulgakov aszteroida az íróról kapta nevét.
Irodalmi tevékenysége Bulgakov keserűen rosszalló és groteszk leírása az akkor születőben lévő Szovjetunió hétköznapjairól gyakran fantasztikus és abszurd vonásokat tartalmazott – ez az orosz nyelvű irodalomban Gogol óta a társadalomkritika gyakran alkalmazott eszköze. Sok műve a szigorú sztálinista cenzúra áldozata lett, ezeket csak sok évvel a halála után ismerhette meg az olvasóközönség. A Kutyaszív már 1925-ben kész volt, a Szovjetunióban 1987-ben nyomtatták ki először.
Legismertebb, világhírű művét, A Mester és Margaritát haláláig írta, de csak 1966–67-ben jelenhetett meg (csonkítva).
Bulgakov több művét is megfilmesítették. A Mester és Margaritának- egy tv-játék- és négy filmváltozata van, egyet jelenleg (2023) is forgatnak Oroszországban. A fehér gárda és az Iván Vasziljevics (Halló, itt Iván cár! címmel), Kutyaszív (ugyanezzel a címmel). Magyarországon Várkonyi Gábor rendezése alatt az írása alapján egy tévédrámát készítettek 1977-ben Boldogság cím alatt, illetve Szirtes András készített különleges, dokumentum-alapú művészfilmet A Mester és Margarita, valamint Bulgakov élete alapján Forradalom után címmel 1988–1989-ben.
Művei Regények, elbeszélések
Csicsikov kalandjai (Похождения Чичикова, 1922), novella (költemény) A 13-as számú ház (№ 13. / Дом Эльпит-Рабкоммуна, 1922), novella A fehér gárda (Белая гвардия (1922–1924), regény Ördögösdi (Дьяволиада, 1923), kisregény Feljegyzések a mandzsettán (Jegyzetek a kézelőn) (Записки на манжетах (1923), tárcanovellák Végzetes tojások (Роковые яйца, 1924), kisregény Ünnep szifilisszel (Праздник с сифилисом, 1925), novella Egy fiatal orvos feljegyzései (Записки юного врача), novellafüzérEredetileg újságokban megjelent írások (1925–1926), amelyeket az író Egy orvos feljegyzése, vagy ehhez hasonló alcímmel látott el, és később gyűjteményesen is kiadták. Az első gyűjteményben a Foltmiriád még nem szerepelt. (A Morfium kisregényt ma már nem sorolják a ciklushoz.) Acéltorok (Стальное горло, 1925), kisregény Kakasmintás törülköző (Полотенце с петухом, 1925), novella Tűzkeresztség szülészetből (Крещение поворотом, 1925), novella Hóvihar, (Вьюга (1925), kisregény Egyiptomi sötétség (Тьма египетская, 1925), novella Az elveszett szem (Пропавший глаз, 1925), novella Foltmiriád (Csillagmiriád) (Звёздная сыпь 1925), novella Morfium (Морфий 1926), elbeszélés Én öltem (Я убил, 1926), novella Kutyaszív (Собачье сердце, 1925), kisregény Színházi regény (Театральный роман, 1936–1937), kisregény A Mester és Margarita (Мастер и Маргарита, 1928–1940), regény bélyeg|Mihail Bulgakov és felesége sírja Moszkvában
Drámák A Turbin család napjai (Дни Турбиных, 1925), A fehér gárda regényből átdolgozva színdarabbá Zojka lakása (Зойкина квартира, 1925) Menekülés (Бег, 1926–1928) Bíborsziget (Багровый остров, 1927) Ádám és Éva (Адам и Ева, 1931) Képmutatók cselszövése (Molière) (Kабала cвятoш / Мольер / Жизнь господина де Мольера, 1936) Boldogság (Блаженcтвo, 1933–1934) Iván, a rettentő (Иван Васильевич, 1936) Don Quijote (Дон Кихот, 1939) Batum (Батум, 1939) Puskin utolsó napjai (Последние дни / Александр Пушкин, 1940)
Egyéb Glière: Ráhel (Глиэр: Рашель, 1939), librettó Főváros a jegyzetfüzetben Kijev városa (Киев-Город 1923), karcolat Egy színdarab hátán Tifliszbe 06. sorozat 0660248. szám Krími utazások (Путешествие по Крыму, 1925), esszé A kalauz és az uralkodócsalád tagjai Ronda alak „Hogy jött a május...” (Был май…), karcolat Spiritiszta szeánsz A művelődés hete Az élet kelyhe A pálinkatenger Az arcátlanság három példája A láthatatlan csizma Szahara Az alkoholizmus hasznáról A beszélő kutya Hogyan bolondult meg az iskolaigazgató? Egy hulla kalandjai Vélemény a feleség elagyabugyálásáról Mademoiselle Zsanna A bolygó hollandi Ivan, a fürdősnő Az egyiptomi múmia „Az élet vize” Petya-rádió
Művei magyarul 1989-ig Menekülés. Színmű; ford. Hernádi László; Színháztudományi Intézet, Budapest, 1964 (Világszínház) Turbinék napjai; ford. Gál Zsuzsa; Színháztudományi Intézet, Budapest, 1964 (Világszínház) A fehér gárda / Színházi regény; ford. Grigássy Éva, Szőllősy Klára, utószó E. Fehér Pál; Európa, Budapest, 1968, 1972; Feledy Gyula illusztrációival: 1977, A Mester és Margarita; ford. Szőllősy Klára; Európa, Budapest, 1969, 1970, 1971, 1972, 1975, 1978, 1981, 1984, 1991, 1993, 1998, 1999, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2017 Drámák; ford. Elbert János, Rab Zsuzsa, Karig Sára, Hernádi László, Szöllősy Klára; utószó Elbert János: A drámaíró Bulgakov; Európa, Budapest, 1971, 1985 A Turbin család napjai Menekülés Képmutatók cselszövése Puskin utolsó napjai Boldogság Iván, a Rettentő Molière úr élete; ford. Karig Sára; Gondolat, Budapest, 1974, A Mester és Margarita; ford. Szőllősy Klára, utószó E. Fehér Pál; Európa, Budapest, 1978 (A világirodalom remekei) Bíborsziget; ford. Elbert János; Szigligeti Színház–Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, 1981 (A Szolnoki Szigligeti Színház műhelye, 1980–81, rend. Babarczy László) Képmutatók cselszövése; ford. Karig Sára, utószó H. Szabó Gyula; Kriterion, Bukarest, 1981 Morfium. Elbeszélések, tárcák, karcolatok; szerk. Katona Erzsébet; vál. Haller László, ford. Elbert János, Haller János, Harsányi Éva, Kántor Péter, Karig Sára et al.; Európa, Budapest, 1981 (Európa zsebkönyvek), A Mester és Margarita. Színmű két részben; Szőllősy Klára ford. nyomán színpadra alkalmazta Babarczy László, közrem. dalszövegek Várady Szabolcs; in: Színház, 1984/okt. Kutyaszív; [ford. Hetényi Zsuzsa]; Katalizátor Iroda, Budapest, 1986 (szamizdat) Színházi regény; ford. Szőllősy Klára; Európa, Budapest, 1986, Kutyaszív. Kisregények / Ördögösdi / Végzetes tojások / Kutyaszív; ford. Hetényi Zsuzsa, B. Fazekas László, Karig Sára; Európa, Budapest, 1988 (Európa zsebkönyvek), Három dráma (Zojka lakása / Bíbor sziget / Ádám és Éva); ford. Elbert János, Enyedy György, Király Zsuzsa; Európa, Budapest, 1989 (Drámák), Kakasmintás törülköző. Elbeszélések, kisregények / Kakasmintás törölköző / Hóvihar / Acéltorok / Egyiptomi sötétség / Morfium / Tűzkeresztség szülészetből / Az elveszett szem / Foltmiriád / Én öltem / Ördögösdi / Végzetes tojások; szerk: H. Szabó Gyula, ford. Elbert János et al.; Kriterion, Bukarest, 1989,
1990– Batumi. Színmű négy felvonásban; ford. Király Zsuzsa, versford. Nyilasy Balázs, előszó Kiss Ilona; in: Színház, 1990/márc. Guruló lakótér; ford. Enyedy György, Radványi Ervin, Viski L. László, szerk. Kiss Ilona, Haller László, utószó Kiss Ilona; Európa–Kárpáti, Budapest–Uzshorod, 1990, Molière úr élete; ford. Karig Sára; Tulipán–Holló és Társa, Kaposvár; 1992, A Mester és Margarita. Regény; ford. Szőllősy Klára, jegyz. Enyedy György; Európa, Budapest, 1993 (Európa diákkönyvtár) Kutyaszív és egyéb kisregények (Ördögösdi / Végzetes tojások / Kutyaszív); ford. B. Fazekas László, Karig Sára, Hetényi Zsuzsa; General Press, Budapest, 2004, Sárba taposva. Naplók, levelek, 1917–1940; összeáll., ford. Kiss Ilona; Magvető, Budapest, 2004, A Mester és Margarita; ford. Szőllősy Klára; Nemzeti Színház, Budapest, 2005 (Nemzeti Színház színműtár), Acéltorok. Elbeszélések, tárcák, karcolatok; ford. Elbert János et al., szerk., jegyz., utószó Szőke Katalin; Európa, Budapest, 2007, Menekülés. Színművek; ford. Elbert János et al., szerk., utószó Szőke Katalin; Európa, Budapest, 2009, A Turbin család napjai Zojka lakása Menekülés Képmutatók cselszövése Ádám és Éva Boldogság Iván, a Rettentő Puskin utolsó napjai Batum A Mester és Margarita. Regény; ford. Szőllősy Klára, jegyz., utószó Kiss Ilona; Európa, Budapest, 2009 Színházi regény; ford. Szőllősy Klára; Kossuth, Budapest, 2017 (Életreszóló olvasmányok), Egy fiatal orvos feljegyzései; ford. Kiss Ilona; Magvető, Budapest, 2019 A mester és Margarita; ford. Goretity József; Lazi, Szeged, 2025 Don Quijote [dráma]; ford.: Kiss Ilona. Magvető, 2026, Don Quijote (Moly.hu, hozzáférés: 2026-09-21)
Hangoskönyvek A Mester és Margarita; ford. Szőllősy Klára, felolv. Szilágyi Tibor; Titis Tanácsadó Kft., Budapest, 2010, Kakasmintás törülköző. Válogatott novellák és kisregények (Kakasmintás törölköző / Hóvihar / Én öltem / Morfium / Ördögösdi); felolv. Tarján Péter; Plan Zero Kft., Budapest, 2018
Egyéb Kocsák Tibor–Bródy János: Képmutatók muzikomédia; Mihail Bulgakov nyomán; GrundRecords, Budapest, 2024
Jegyzetek
Fordítás
Források Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok Mihail Afanaszjevics Bulgakov Életrajza az Enciklopédia Fazekas oldalán Íróportré a Literatúrán
További információk
Bulgakov-lexikon oroszul