Howard Katalin angol királyné

Howard Katalin (Catherine/Katherine/Katheryn Howard, 1523 körül – 1542. február 13.) angol királyné 1540 és 1541 között, VIII. Henrik angol király ötödik feleségeként.

Nagybátyja, a befolyásos politikus Thomas Howard, Norfolk 3. hercege juttatta Katalint Klevei Anna királyné háztartásába, itt figyelt fel rá VIII. Henrik. 1540. július 28-án házasodtak össze, tizenkilenc nappal Henrik és Klevei Anna házasságának érvénytelenítése után.

1541 novemberében Katalint megfosztották a királynéi címtől, és 1542. február 13-án lefejezték felségsértésért és házasságtörésért.

Származása és családja Howard Katalin arisztokrata családból származott: Thomas Howardnak, Norfolk második hercegének (1443–1524) volt az unokája. Katalin apja, Lord Edmund Howard (1478 körül – 1539) azonban csupán a herceg harmadszülött fia volt; mivel a korban Angliában mindent az elsőszülött fiú örökölt, Edmund nem volt vagyonos ember. Katalin anyja, Joyce Culpeper (1480 körül – 1528 körül) legalább öt gyermeket hozott a házasságba, akik első férjétől, Sir Ralph Leigh-től (1476 körül – 1509) születtek. Edmundnak és Joyce-nak ezután még legalább hat közös gyermeke is született. A nagy család eltartása nem volt egyszerű, Edmund gyakran folyamodott gazdag rokonokhoz támogatásért.

Joyce halála után Edmund még kétszer házasodott: 1530 körül Dorothy Troyest, valamikor 1537. július 12. előtt pedig Margaret Mundyt (vagy Mundayt), Nicholas Jennings özvegyét vette el. Ezekből a házasságaiból nem születtek gyermekek. 1531-ben Edmundot kinevezték Calais parancsnokának, ahonnan 1539-ben menesztették. 1539 márciusában hunyt el.

Katalin apai nagynénje, Elizabeth Howard, Boleyn Anna édesanyja volt, így Katalin és Anna unokatestvérek voltak, és Katalin közeli rokonságban állt Anna és VIII. Henrik lányával, a leendő I. Erzsébet királynővel is. Katalin emellett másodunokatestvére volt VIII. Henrik harmadik feleségének, Seymour Johannának, mivel Katalin apai nagyanyja, Elizabeth Tilney (1445 előtt – 1497) és Johanna anyai nagyanyja, Anne Say, testvérek voltak.

Gyermekkora Howard Katalin Lord Edmund Howard (1478 körül –1539) és Joyce Culpeper (1480 körül – 1528 körül) lányaként született, anyjának nagyjából tizedik gyermekeként. Születési éve ismeretlen, a fennmaradt családi feljegyzések alapján 1518 és 1524 között született, valószínűleg közelebb a második dátumhoz. Születési helye szintén bizonytalan, valószínűleg a Surrey-grófságbeli Lambeth-ben (ma Dél-London része) született. bélyegkép|Agnes Tilney, Norfolk hercegnéje, Thomas Howardnak, Norfolk második hercegének második felesége, Howard Katalin apjának mostohaanyja. 1793-as rézmetszet Hans Baldung 1513-as eredetije után.|balra Anyja halála után, 1528 körül Katalint és néhány testvére apjuk mostohaanyjához, Agnes Tilney özvegy Norfolk hercegnéhez kerültek. Az özvegy hercegné két helyen vezette nagy háztartását: a sussexi Horshamben álló Chesworth House-ban és a lambethi Norfolk House-ban. A háztartást a hercegné több tucat fős személyzete és a gyámsága alatt álló rengeteg gyermek és fiatal (a hercegné előkelő származású, de szegény rokonai) alkották.

Az özvegy hercegné háztartásában kevés volt a fegyelem és a felügyelet, ő maga valószínűleg nem sok figyelmet fordított a gondjára bízott gyermekekre, és sok időt töltött távol tőlük a királyi udvarban. Katalin megtanult írni és olvasni, de műveltsége messze elmaradt VIII. Henrik néhány másik feleségéé (például Aragóniai Kataliné vagy Boleyn Annáé) mögött. Kortárs leírások szerint eleven és vidám lány volt, de senki gondolta tudományos érdeklődésűnek vagy istenfélőnek. A táncórákat nagyon szerette, de gyakran itt is elterelődött a figyelme és viccelődni kezdett. Szeretett állatokról gondoskodni, különösen kutyákról. Hamarosan idősebb lányok befolyása alá került, akik titokban férfiakat engedtek be a hálószobájukba és éjszakánként velük szórakoztak. Ezekhez az alkalmakhoz ételt és bort loptak a konyháról.

1536 körül Katalin elkezdett zenét tanulni két tanártól. Egyikük volt Henry Mannox (vagy Mannock), akinek pontos kora ismeretlen. Egyesek szerint harmincas évei végén járt (talán harminchat éves volt), de Katalin legtöbb életrajzírója szerint csak húszas évei elején vagy közepén járt. Tanár és diák kapcsolatot kezdtek, a legtöbb életrajzíró (így Retha M. Warnicke és Conor Byrne) szerint Mannox kihasználta és bántalmazta Katalint 1536 és 1538 között. Mások (mint Gareth Russell) szerint a kapcsolat sokkal rövidebb ideig tartott, és Mannox nagyjából egykorú volt Katalinnal, de Russell is „több szempontból helytelennek” tartja a kapcsolatot. Russell véleménye szerint Katalint idővel egyre jobban taszította Mannox szexuális nyomásgyakorlása, és dühítették a szolgák között terjedő pletykák a kapcsolat részleteiről. Amikor VIII. Henrik feleségeként Katalin bíróság elé került házasságtörés vádjával, ő és Mannox is bevallotta, hogy szexuális jellegű tevékenységet folytattak, de tagadták a teljes közösülés megtörténtét.bélyegkép|Chesworth House, Horsham, Sussex-megye 2010-ben.1538 tavasza körül Katalin megszakította a kapcsolatot Mannoxszal. Nem sokkal ezután új kapcsolatot kezdett Francis Derehammel, az özvegy hercegné titkárával. A szeretők későbbi vádak szerint férjnek és feleségnek hívták egymást, és Dereham Katalinra bízta pénzét, amikor elutazott. Többen, akik ebben az időben Katalin szobatársai voltak vagy a hercegnét szolgálták, tudtak a viszonyról.

1539-ben az özvegy hercegné tudomást szerzett a kapcsolatról és véget vetett neki. Dereham egy időre Írországba költözött, de lehetséges, hogy előtte megegyezett Katalinnal arról, hogy visszatérése után összeházasodnak. Amennyiben házassági esküt tettek egymásnak, majd közösültek, a korabeli egyház házasnak tekintette volna őket, de az eskü megtörténtét vagy meg nem történtét nem lehet igazolni.

Élete a királyi udvarban bélyegkép|Klevei Anna, VIII. Henrik negyedik felesége ifj, Hans Holbein portréján.|balra Thomas Howard, Norfolk harmadik hercege, Katalin nagybátyja elhelyezte a fiatal lányt udvarhölgyként Klevei Anna királynénak, VIII. Henrik új, negyedik feleségének udvartartásában. Itt megismerkedett távoli rokonával, Thomas Culpeperrel és eleinte fontolgatta, hogy összeházasodik vele.

A király hamarosan felfigyelt a vonzó fiatal lányra. Mivel Henriket taszította Klevei Anna, tanácsadója, Thomas Cromwell, Norfolk hercegének fő politikai ellensége már kereste az ötödik menyasszonyt, egyelőre sikertelenül. Norfolk hercege meglátta a lehetőséget, hogy Katalinon keresztül visszaszerezze azt a befolyást, amelyet családja rokonuk, Boleyn Anna uralkodása alatt élvezett.

A király egyre jobban érdeklődött Katalin iránt. A középkorú férfit elbűvölte a tizenéves lány fiatalsága, csinossága és élénksége; kijelentette, hogy még sosem ismert hozzá hasonlítható nőt. Pár hónappal Katalin érkezése után már értékes ajándékokat kapott a királytól: földet és drága szöveteket.

Házassága Henriket és Katalint 1540. július 28-án adta össze Edmund Bonner londoni püspök az Oatlands-palotában, tizenkilenc nappal Henrik és Klevei Anna házasságának érvénytelenné nyilvánítása után. Thomas Cromwellt ugyanaznap végezték ki. Katalin tizennyolc vagy tizenkilenc éves lehetett, Henrik negyvenkilenc volt. Augusztus 8-án hivatalosan is bejelentették a király új házasságát és nyilvánosan imádkoztak a házaspárért a Hampton Court-palota királyi kápolnájában. Katalin mottója a francia „Non autre volonté que la sienne” azaz „Nincs egyéb akarat, mint az övé” lett. bélyegkép|A Hampton Court-palota 1862-ben.Az új királyné a londoni Baynard-kastélyba költözött. Érkezése nem sokat változtatott az udvar életén, kivéve a nagyszámú Howard-rokon érkezését. Fiatal kora miatt nem vett részt az államügyek intézésében. Sir Thomas Heneage minden este meglátogatta a királynét, hogy jelentést tegyen neki a király hogylétéről.1540 augusztusában Londonban járvány pusztított, ezért a királyi párnászútra ment Readingbe, Buckinghambe és Wokingba. Henrik, hogy megünnepelje házasságát, drága felújításokat végeztetett a Whitehall-palotán. A karácsonyt a Hampton Court-palotában töltötte, és a király számtalan értékes újévi ajándékot adott feleségének. Az udvar felkészült a királyné esetleges terhességére. Abban az esetben, ha Katalin valóban várandósnak bizonyul, 1541 pünkösdvasárnapján tervezték megkoronázni.

Bukása A későbbi vádak alapján a királyné 1541 tavaszán kezdte meg házasságtörő viszonyát távoli rokonával, Thomas Culpeperrel, a király egyik kedvenc udvaroncával. Titkos találkozóikat állítólag Katalin egyik udvarhölgye, Jane Boleyn (született Parker), Rochford vikomtné, Boleyn Anna testvérének, a kivégzett George Boleynnek özvegye szervezte. Egyesek, akik állításuk szerint Lambethben szemtanúi voltak Katalin szerelmi viszonyainak, most kapcsolatba léptek a királynéval, szívességeket kérve a hallgatásukért cserébe. Néhányan közülük valószínűleg kinevezéseket kaptak a királyi udvarba.bélyegkép|Howard Katalin szerelmes levele Thomas Culpepernek, amelyet a férfi hálószobájában találtak meg Cranmer érsek nyomozása során.Ebben az időben a király megbánta Cromwell kivégeztetését, és azzal vádolta udvartartása tagjait, hogy hamis vádakkal vették rá őt egy hűséges tanácsadó elpusztítására. John Lassels, egy Cromwell-párti udvaronc felkereste Canterbury érsekét, Thomas Cranmert, és elmondta neki, hogy testvére, Mary, azért nem akart bekerülni Katalin királyné hölgyei közé, mert szemtanúja volt az asszony „könnyed” viselkedésének Norfolk özvegy hercegnéjének háztartásában. Az érsek kihallgatta Mary Lasselst, aki azt állította, hogy a királyné szexuális viszonyokat folytatott, mielőtt a király felfigyelt volna rá.

A protestáns Cranmer érsek felhasználta a vádakat ellenségei, a római katolikus Norfolkok ellen. Kihallgatta Lady Rochfordot, aki, mivel kínvallatástól tartott, elmondta, hogy látta Culpepert elhagyni a királyné hálószobáját. A nyomozás során Culpeper szobájában találtak egy szerelmes levelet Katalin királyné kézírásával.

1541. november 1-jén a király elrendezte, hogy míg ő a királyi kápolnában imádkozik mindenszentek alkalmából, titokban adjanak át neki egy, a Katalin elleni vádakat felsoroló levelet. November 7-én egy királyi tanácsosokból álló, Cranmer érsek vezette küldöttség a Winchester-palotába érkezett, hogy kikérdezzék a királynét, akit zavarodott állapotban találtak, és aki képtelen volt összefüggően beszélni, annyira, hogy még az érsek is megsajnálta.

Bebörtönzése és kivégzése Amennyiben a nyomozásnak sikerült volna bizonyítékot találni arra, hogy Katalin és Francis Dereham házassági esküt tettek egymásnak, ezzel a korabeli egyház szemében házassá váltak volna, érvénytelenítve Katalin és Henrik házasságát és semmissé téve a házasságtörés vádját. Ebben az esetben a király száműzhette volna Katalint kivégzés helyett, ám a királyné tagadta az eskütételt és azt állította, hogy Dereham megerőszakolta őt. 1541. november 23-án Katalint megfosztották a királynéi címtől és bebörtönözték a Middlesex-megyei Syon-apátságban, amely korábban kolostorként működött. Itt töltötte az elkövetkező telet. Kötelezték, hogy adja vissza a gyűrűt, amelyet Henriktől kapott; ez szimbolizálta királyi és törvényes jogainak elvételét, de a házasságot hivatalosan nem érvénytelenítették. Henrikkel soha többé nem találkozott.