A rozmaring (Salvia rosmarinus) az ajakosvirágúak rendjébe (Lamiales), az árvacsalánfélék családjába (Lamiaceae) és a zsálya (Salvia) nemzetségbe tartozó fűszer- és gyógynövény. Eredetileg Rosmarinus officinalis néven különálló nemzetségbe sorolták, csak 2017-ben helyezték a Salvia génuszba. Dél-Európában honos, de Magyarországon is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből kapjuk.
Nevének eredete bélyegkép|jobbra|Rosmarinus officinalis bélyegkép|jobbra|Salvia rosmarinus Neve rosmarinum alakban már Dioszkoridész orvosbotanikai munkájában is olvasható, aki mint libanotisok (tömjénszagú füvek) egyikeként írta le. A latin szerzők pedig különféleképpen írták le nevét: Ovidius ros maris, Vergilius pedig ros alakban írta. Latin nevének eredetét pedig különféleképpen is magyarázzák. Egyesek szerint népetimológiával keletkezett a görög rhops myrinos kifejezésből, melynek jelentése illatos cserje. Mások szerint neve a ros marinus szavak összevonása, mely esetben jelentése tengeri harmat. Az újabb vélemények szerint a ros ősi latin neve, mely szó a tömjén latin nevének a thus-nak az alapkörébe tartozik, vagyis a rozmaring a latinban is tömjénillatú cserjét jelentett. Itáliában a szegények tömjénfája volt.
Egyéb nevei Angol neve rosemary, népies nevei rozmarin és antosfű.
Származása, elterjedése A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A kolostorkertekben pedig már hivatalos gyógynövényként szerepelt. A középkorban a Capitulare névjegyzékben is ekként szerepelt. Európa északi részén, főleg az Alpoktól északra azonban még a középkorban sem nagyon volt ismert, legfeljebb délről, drog formájában ismerték a cserép elterjedéséig, mivel mint mediterrán növény északon, az Alpok vonalán túl nem élte át a telet. A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át.
Magyarországon a 17. századtól terjedt el jobban, kedveltsége a 18. századra már hanyatlásnak indult.
Lippay György már bőven írt róla, mint a magyar házakban és a falusi kertekben is ismert növényről. A rozmaringot a barokk kor kezdte kedvelni, s foglalkozott annak nemesítésével, mesterséges formázásával és ekkor már fűszernek is használták. Lippay fűszerként és mint házi orvosság is leírta a rozmaringot:
Megjelenése Örökzöld félcserje. Virágai végállásúak, ajakosak, erősen kiemelkedő fellevelekkel. Színei a világoskéktől a liláig, sokféle árnyalatban megtalálhatóak. Levelei sötétzöldek, egyenesek, tűformájúak, szélük visszahajlik, fonákjuk szürkésen szőrözött. A növény minden része aromás illatú.Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 140. oldal.
Beltartalmi anyagai Illóolajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz.
Szaporítása Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles hajtásokat nedves homokban gyökereztetjük. Másik módszer, ha 10–15 cm hosszú hajtásairól, az alsó leveleket eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves homokba ültetjük. Otthoni használatra cserépbe is ültethető.
Magról is szaporítható. A magokat azután tudjuk begyűjteni, miután a virágok leszáradtak és bebarnultak. A magokat elég éppen csak bedugni a földbe, majd 2-3 héten belül kicsíráznak.
Felhasználása az ókorban
A rozmaringot már az ókorban is többféle célra használták. Collumella kiváló méhlegelőnek mondta. Horatius egyik ódája szerint rozmaringgal koszorúzták a házi istenek (penates) kis szobrait. Ovidius szerint pedig az ünnepre az ünneplők is a rozmaringgal, rózsával vagy ibolyával koszorúzták magukat. A díszkertekben, pedig ahol a puszpáng már nem díszlett; ezt használták helyette. Dioskurides és Plinius pedig mint gyógynövényt írta le. Dioskurides a rozmaringot mint gyógyszert a sárgaság ellen ajánlotta.
A rozmaringot illatszerként is felhasználták. Már az ókorban is a tömjént helyettesítették vele. Akinek nem tellett a drága tömjénre, az a tömjénillatú rozmaringgal áldozott az isteneknek.
Később a rozmaringos borból desztilállással készítették a rozmaringszeszt, rozmaringvizet, mely általánosan a 18. században jelent meg és már akkor gyógyszerként ajánlották.
A rozmaring mint gyógyszer és illatszer
A magyar királyné vize (aqua reginae Hungariae): A rozmaringszesz két rész rozmaringból és három rész alkoholból állt. Gyógyításra való felhasználásának első nyomai Joannes Praevotius, páduai orvostanár munkáiban találhatók, amelyek 1666-ban Hannoverben jelentek meg, és amelyekben egyebek között egy köszvénygyógyító szer receptjét és annak csodálatos történetét is tartalmazzák, és a leírások szerint a receptet saját kezűleg írta "Sancta Elisabetha, Hungariae olim Regina, aki maga is csodálatos úton jutott hozzá és szövege magyar fordításban így hangzik:
A recept Raymundus Lullus spanyol bölcsész és teológus használta először gyógyításra, s ezzel elindította a rozmaringot azon az úton, mely az első alkoholos világparfüm megjelenéséhez vezetett, a 17. században háttérbe szorítva a rózsavizet, s egyszerre feltűnve a gyógyító desztillált vizek között az is, amely a magyar királyné vize nevet viselte: Aqua Reginae Hungariae, hivatalosan a gyógyszerészek által nevezve és mint Eau de la Reine d'Hongrie, a franciás kor elnevezése szerint, Európa szerte elterjedve.
Mai felhasználása Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gomba- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá orvosi zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány- és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok), ízesítésére, illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára, azon belül a francia és olasz ételekre jellemző.
Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.
Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva illatosít és frissít.
Hatása Bizonyítékokkal megalapozott orvosi javallata nincs. A rozmaringolajat a népi gyógyászatban emésztési zavarok (diszpepszia) kezelésére és a gyomor–bél-rendszer enyhe görcsös állapotainak oldására, továbbá enyhe izom- és ízületi fájdalmak és enyhe perifériás keringési zavarok enyhítésére használják. Népgyógyászati felhasználása nem bizonyítékokon, hanem hosszú távú tradíción alapszik. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti. Idős patkányokon végzett kísérletek során enyhítette az oxidatív stresszt.Az Exp. Gerontol. cikke (2009 Jun-Jul;44(6-7):383-9. doi: 10.1016/j.exger.2009.02.015. Epub 2009 Mar 14) Egy 20 fő bevonásával végzett vizsgálatban kimutatták a rozmaringolaj élénkítő hatását,A Sci Pharm. cikke (2013 Jun; 81(2): 531–542.) míg indukált diabéteszes patkánymodellen végzett kísérletben a lipidprofil javulását tapasztalták a rozmaringkivonat hatására.A Journal of Health Sciences cikke (2012, 2(4): 33-37 DOI: 10.5923/j.health.20120204.03)
Képgaléria
Jegyzetek
Források Dr. Rapaics Raymund: A magyarság virágai (Budapest, 1932)
További információk Rozmaring A rozmaring termesztése Rozmaring gondozása, termesztése Domokos János–Szabó Márton O.–Szabó László Gy.: A rozmaring felhasználása; Duplex Rota, Pécs, 2023
Kapcsolódó szócikkek Illóolajok Rozmaringolaj
Kategória:Növényfajok Kategória:Évelők Kategória:Árvacsalánfélék Kategória:Fűszerek Kategória:Gyógynövények Kategória:Európa növényvilága